Fenyőünnep lett, maradhat?
Lehet valami idejétmúlt, amit a társadalom szépen lassan elhagy szokásai közül. Például nincsenek boszorkányperek, senki sem hord Bundesliga-frizurát, és a nagymamának sem köszönnek már csókolommal az unokák. Ugyanis ezekre nincs különösebb igény. Amire azonban láthatóan van igény, az például a karácsony. Éppen ezért nem megy ki a divatból már hosszú évszázadok óta. Érthető hát, hogy a fő haladárok évek óta igyekeznek támadni a karácsonyt – vagy bármit, ami a keresztény-európai értékrendhez kötődik –, eddig nagyrészt sikertelenül. Karácsonykor különösen fontos, hogy a kereszténység egyik legszentebb ünnepét fenyegető veszélyekről is szót ejtsünk, hiszen az Európai Bizottság ugyan meghátrált az összeurópai értékek lerombolására tett, píszí, keresztényellenes javaslatáról, amellyel betiltaná a karácsony szó használatát. A javaslat puszta megfogalmazódása is jelzésértékű arra vonatkozóan, hogy egy újabb olyan szakadék nyílt a normalitás és a szélsőliberális „értékrend” között, amelynek szellemi vákuuma sok erőfeszítést kíván majd az elkövetkezendő években. A harcban egyelőre ott tartunk, hogy a fenyő még maradhat, hiszen zöld, a karácsony szó viszont már necces. Ez a szép új világ, ahol karácsony helyett fenyőünnep lett. Maradhat? És vajon meddig?
A karácsony előtti hetekben a sok százezer éhezővel közösen zarándokoltam végig Budapest bevásárlóközpontjait, de valahogy hiányérzettel távoztam szinte mindenhonnan. Aztán 23-án érkezett a felismerés, amikor egy nemzetközi kiskereskedelmi áruház üzletsorán sétálva hirtelen és indokolatlan szimpátia fogott el a meg nem nevezett üzletlánc iránt. A bejáratban feldíszített karácsonyfa és vagy harminc táblán kiírva:
Boldog Karácsonyt!
Első gondolatom, hogy végre egy tökös nemzetközi cég, ami ki meri ezt írni. A második gondolatom: milyen szánalmas, hogy ezt tökös húzásnak kell minősíteni egy üzletlánc részéről. Harmadik gondolatra pedig hiányérzetem értelmet nyert.
Márpedig igenis tökösség egy nemzetközi lánctól konkrétan kiírni egy karácsonyi jókívánságot, vagy egyáltalán utalni az ünnepre. A legtöbben meg sem lépik ezt: a legtöbb ilyen üzletlánc kínálatából teljesen eltűntek a „szezonális akciók”. A ruhaboltokban vadászni kell a közmondásos ronda karácsonyi pulcsikat, az éttermekből eltűntek a tematikus menük, a karácsonyi dekoráció pedig egyenesen káromlás a jóemberkedő multicégek szemében. Legalábbis nagyon úgy tűnik. Európa szívéből tekintve különösen fájdalmas, hogy míg a világ nem keresztény részén egyre nagyobb divat a karácsony, a keresztény-európai kultúrkör országaiban a legszentebb ünnep eltitkolása lett a trend.
Fenyőünnep
A fenyőünnep kifejezés méltatlanul beette magát a magyar köznyelvbe, mint a karácsony szinonimája. Ártatlan kifejezésnek tűnik, hiszen a karácsonyfát mindenki szereti, az ünnep szimbóluma. Az már más kérdés, hogy soha senkinek eszébe sem jutott valószínűleg, hogy a fenyőt ünnepelje december 24-én. Valójában az egész fenyőünnep pusztán a kommunista antiklerikális harc jegyében fogant, célja pedig, hogy kiiktassa az emberek tudatából azokat a tévtanokat, amelyek szerint a karácsony Jézus születésének az ünnepe. Ehelyett a szocialista propagandában a békéért folytatott harc, a dolgozók jólétének ünnepeként került meghatározásra. Hogy a történeti kitekintő egy bukott korra miért érdekes? Mert a kor és az ideológia megbukott, hívei azonban visszatértek, a karácsonynak pedig ismét a fenyőünnep szerepét szánják.
A szeretet ünnepe sértő?
A felvetés nyilvánvalóan téves, azonban korántsem követők nélküli. Éppen az adventi időszakban derült ki, hogy micsoda kiváltság az EU védőszárnyai alá tartozni: miközben figyelmünket holmi egészségügyi világválság vagy energetikai krízis terelné el, szerencsére léteznek olyan nagy formátumú politikusok, akik az igazán fontos dolgokat tartják fókuszban. Például azt, hogy a keresztény hagyományokon alapuló Európában milyen mélyen sértő lehet, ha valaki szóba hozza a karácsonyt. Merthogy a keresztény hagyományok megélése sérti a más vallásúakat, vagy az ateistákat. Az Európai Bizottság legújabb kommunikációs irányelve szerint alkalmazottainak kerülniük kellene a „karácsony” szó használatát az adventi időszakban (is). Mindezt pedig éppen olyan látszólag jóemberi elvekre alapozva követelnék meg (!), mint amilyen lózungokat szellemi elődeiktől hallhattunk a „fenyőünnep kapcsán”. A Vatikán heves tiltakozással lépett fel a javaslat ellen, amelynek következtében a bizottság meghátrált. Egyelőre.
A károkozás azonban így is megtörtént. Ahol ilyen javaslat egyáltalán felvetődhet, ott igencsak komoly, rendszerszintű problémák vannak. És nemcsak a kettős mércére gondolok annak kapcsán, hogy például milyen reakciókat váltana ki mondjuk a ramadán említésének (elítélendő) betiltása. Sokkal inkább arra, hogy mit feltételez egy ilyen javaslat azokról a vezetőkről, akik egy ilyen szent ünnepet, amire a társadalmi igény igencsak magas, megpróbálnak eltörölni. Persze a szeretet ünnepének összetartó ereje számos, nemzeteken átívelő törekvés rákfenéje, ezt pedig természetesen az ideológiavezérelt cégek – amelyek a karácsony fogyasztói oldalának kulcsfontosságú szereplői – is felismerték. Ezért bár szép dolog, hogy a katolikus egyház felszólalása és a népharag „megmentette a karácsonyt”, önmagában kevés. Az ideológiai harc a világi fronton karácsonykor is terítéken marad. Ez ellen pedig a normalitásnak egy fegyvere lehet: csak azért is felvenni az ünnepeket meggyalázók által elénk dobott kesztyűt és büszkén felszegett állal, békében és szeretetben megélni az ünnepeket.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
