Pesti Srácok

Filmkultúránk megválaszolatlan kérdései – Koltay Gábor a Boomerlázadásban

Filmkultúránk megválaszolatlan kérdései – Koltay Gábor a Boomerlázadásban

A magyarok még mindig félnek a történelmi valósággal való szembenézéstől. Koltay Gábor filmrendező, az István, a király, a Honfoglalás, a Velünk élő Trianon és számos értékes történelmi film alkotója a november 29-ei Boomerlázadásban kifejtette: még mindig akadályozzák a birodalmak – előbb a Szovjetunió, most Brüsszel, az USA –, hogy egy szuverén nemzet önazonosság-tudata megerősödjön, megismerje múltját. Holott a nemzeti büszkeség akkor erősödhet meg, ha múltunk dicső, de akár tragikus napjait is művészi úton feldolgozzuk. A lengyelek hasonló cipőben járnak, és nemcsak gazdasági, de a kulturális és politikai életben is vívjuk szabadságharcunkat. A film ezeknek a gondoknak feltárásában sokat jelenthet. Az elmúlt 12 év alatt sok minden változott a magyar kulturális életben, egyre szabadabban lehet hozzányúlni történelmünk tiltott vagy elhallgatott korszakaihoz, amelyek meghatározták életünket.

Az első decemberi Boomerlázadást Stefka István azzal kezdte, hogy felidézte: a filmrendező Koltay Gábor és ő is éltek néhány évtizedet a Kádár-korszakban, ami egy igazi kriminek számított.

– állította a Pesti TV programigazgató-helyettese. Majd azzal a kérdéssel fordult a műsor vendégéhez, hogy Koltay Gábor – aki számos nagy film rendezője – miért nincsen számon tartva a legnagyobb magyar filmrendezők között, és a mai magyar baloldal miért támadja az ő nevét. Koltay erre azt válaszolta:

PestiSracok facebook image

Az 1980-ban megjelenő első magyar koncertfilm készítője ezután elmesélte, hogy szerinte ez miért alakult így. Majd az 1983-as István, a király című rockopera létrejöttéről, finanszírozásáról is megosztott velünk információkat, valamint a filmalkotók 30–40 évvel ezelőtti helyzetét is ismertette, és természetesen a történelmi korszakokat feldolgozni kívánó filmes szakemberek akkori lehetőségeiről is beszélt.

Koltay Gábor a műsor első felében emellett felidézte a számára legfontosabb filmeket és a karrierjét meghatározó dokumentumfilmeket. Így szó esett a Honfoglalás (1996), a Velünk élő Trianon (2004), a Horthy, a kormányzó (2007) és A fehér vértanú (2010) című alkotásokról is, ezek finanszírozásáról és elkészülési körülményeikről is.

A filmrendező szerint a történelmi műveket készítő rendezők, filmes emberek azért vannak nehezebb helyzetben, mivel a rendszerváltás előtt akadályozva voltak abban, hogy a magyar történelmet a maga valóságában jelenítsék meg a filmvásznon. Ezek a tematikák néha ma is megfigyelhetőek, például ha Kálomista Gábor Elk*rtuk című politikai krimijére gondolunk.

– fejtette ki gondolatmenetét Koltay Gábor. Ezután Stefka Istvánnal még számos történelmi eredetű film sorsát, volt és jelenlegi filmrendezők hozzáállását, politikai szerepvállalását is érintették. Elhangzott, hogy Magyarország elmúlt 30 éve a szabadság jegyében zajlik, cenzúra nélkül, mégis vannak olyan kezek, amelyek mindmáig akadályozzák az igazán nagy, történelmi korszakok bemutatását.

– véli a filmrendező. Ezt követően a filmes szakma jelenéről és jövőjéről is ejtettek néhány szót. Szakál Borostyán a műsor második felében azzal a kérdéssel fordult a Boomerlázadás vendégéhez, hogy vajon a filmes szakma ideológiai háttere okozza-e ma a gondokat. Mire Koltay Gábor kifejtette:

A filmrendező itt még ugyanazt a mai napig létező és megfigyelhető – főleg Brüsszel és az USA tekintetében – célkitűzést említette: a történelem meghamisítását és a tények tudatos elhallgatását.

A december 6-ai Boomerlázadásban mindemellett Koltay Gábor megosztotta velünk, hogy milyen projekteken dolgozik jelenleg, és mi az a téma, ami nagyon foglalkoztatja őt és szívesen feldolgozná azt. De a mostani, nemzeti-keresztény kormányunk kulturális életre gyakorolt hatását is hosszasan elemezte a filmrendező a műsorban.

A Boomerlázadás hétfői, teljes adását ITT nézhetik meg.

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.