Pesti Srácok

Emberek állnak, míg a szem ellát – Győzött a Békemenet!

Emberek állnak, míg a szem ellát – Győzött a Békemenet!

Erő a világos politika mögött jön létre, az összevissza beszéd nem mozgat meg tömegeket. Az erő győzelemre visz, a zavartság a mélybe taszít. Béke, biztonság, nyugalom és összetartozás – értjük e szavakat, tapasztaljuk a szavakat követő tetteket és világosan látjuk az önazonosságot. Ezekért érdemes kiállnunk, ahogy érdemes az építkezés mellett is felsorakoznunk. Március 15-én győzött a Békemenet, ám a győzelem nemcsak a résztvevők számában érhető tetten, hanem a víziók küzdelmében is. Csalódott és becsapott ellenzékiek, büszke és magabiztos kormánypártiak tértek este nyugovóra. A „nem-Orbán” jelszó egyre kevésbé vonzó alternatíva, és most sem bizonyult elég erős hívószónak. A képlet azonban világos: aki az építkezésre és a nemzeti összetartozásra szavaz, az a jobboldalt választja. És aki a békét választja, az Orbán Viktorra és az egyetlen stabil politikai erőre fog szavazni.

Itt ünnep, ott siralom. Itt büszkeség, ott kivagyiság. Itt szolgálat, ott gőg. Itt összetartozás, amott gyűlölködés; és végül itt a MI, ott pedig újra és újra csak az ÉN hallatszik. Szembetűnő a különbség! Ahogy szembetűnő az is, hogy míg a Békemeneten több százezren, addig az ellenzéki – a kommunistáktól a fasisztákig érő hatpárti – összejövetelen – ünnepen? tüntetésen? – alig néhány ezren vettek részt.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy ilyen kevesen szavaznának az ellenzékre, de azt igen, hogy ilyen kevesen sorakoznak fel ténylegesen az ellenzék mögött. Valami mellett állni most jobban megmozgatja az embereket. A békét, a biztonságot, az építkezést választani most a győztes álláspont. Valami ellen szólni viszont csak akkor lenne vonzó, ha érdemessé válna az alternatíva is. De nem lett az és ebben a formában nem is lesz. Az ellenzék a március 15-i teljesítményével és mondanivalójával nem nyerte meg a magyarok szívét.

A magyar szabadság ünnepe egyértelműen Orbán Viktor, a kormánypártok és a jobboldal győzelmét hozta meg, a baloldal pedig jottányit sem tudott előre lépni, ám annál többet hátrálni.

PestiSracok facebook image
Az elutasítottsági versenyt holtversenyben nyerte meg Donald Tusk és Márki-Zay Péter. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A baloldal továbbra sem tud vonzó alternatívát alkotni, nem is érdemes hosszan értekezni róluk. Joggal kullogtak hazafelé az ellenzéki szavazópolgárok lógó orral, mivel becsapták őket. A szélhámos Márki-Zay Péter a mindenkit eláruló Donald Tusk oldalán, mellettük Dobrev Klára és Jakab Péter... a kommunistáktól a fasisztákig.

A Békemenet nem „csak” a számháborút nyerte meg március 15-én a jobboldalnak. Győzött az a nemzeti politika, ami az utóbbi tizenkét év után most is vonzóbb alternatívát mutat, mint amit a baloldal ígérni tud. Hitelesség és önazonosság – ezekben látjuk az előnyt, ahogy az önbizalomban és a büszkeségben is jobban teljesít a kormányoldal.

Mi magunk döntünk a saját jövőnkről

Az erő fontos politikai erény. Akinek ereje van, az meg tudja tenni, amit meg kell és amit saját erőből meg is akar tenni. Akinek ereje van, az képes maga dönteni a saját sorsáról. Az erő ilyen értelemben ÖNERŐ. Az önerő pedig a szuverenitás forrása – taglalja a Kommentár folyóirat frissen megjelent száma a „maga tengelye körül forgó” Magyarország eszményét. (A megjelenés időzítése telitalálat volt!)

Az erős népek jutalma a béke, a gyenge nép csak beletörődni tud a sorsába. Az erős ki tudja vívni a szabadságát, a gyenge rabságra van ítélve – ez az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ma is aktuális üzenete.

Mióta az eszünket tudjuk, mióta létezik közös magyar nemzeti emlékezet, a magyarok mindig ugyanazt akarták a Kárpátok alatt. Legyen béke, legyen szabadság, legyen egyetértés. De ez nem maradhat puszta óhaj, mert akkor elszáll, mint egy könnyű lehelet. A békéhez, a szabadsághoz és az egyetértéshez ugyanarra a dologra van szükségünk: erőre. Gyenge nép nem kap békét, legfeljebb megkegyelmeznek neki. A béke, a szabadság és az egyetértés az erős népek jutalma. Övék a jólét, az önbizalom, a biztonság és a nyugodt élet

 

– mondta Orbán Viktor a március 15-i ünnepi beszédében. Hiteles és önazonos ember, hiteles gondolatok. Értjük a szavakat és tapasztaltuk a szavakat követő tetteket is.

Orbán Viktor: gyenge nép nem kap békét, legfeljebb megkegyelmeznek neki. A béke, a szabadság és az egyetértés az erős népek jutalma. Övék a jólét, az önbizalom, a biztonság és a nyugodt élet. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Ha birodalmak közötti háborúk törtek ki, mi mindig veszítettünk, így most csak egyetlen érdekünk van: a béke. A baloldal ezzel szemben magyar katonákat és fegyvereket küldene az orosz–ukrán frontra, belesodorna minket a háborúba. S hogy miért? A megoldás viszonylag egyszerű, ám annak aljasabb. Minél rosszabb az országnak, annál rosszabb a kormánynak, de annál jobb az ellenzéknek. Legalábbis szerintük. Lelkük rajta!

Jobboldal vs. baloldal

A miniszterelnök szerint a képlet a következőképpen néz ki:

Békepárti jobboldal, vagy háborús baloldal? Építkezés, vagy rombolás, előre, vagy hátra. Mi azt mondjuk, őrizzük meg Magyarország békéjét és biztonságát. Aki a békére és a biztonságra szavaz, az a Fideszre szavaz. Amikor hazánkra nagy veszélyek leselkednek, akkor a nagy veszély ellen csak a nagy győzelem a legjobb orvosság. Ez most valóban nem az amatőrök ideje, nem a dilettáns politikusok órája – tapasztalatra, önerőre, stabilitásra és nyugalomra van szükség.

 

A Civil Összefogás Fórum – Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) Békemenetének résztvevői vonulnak a Kossuth Lajos térre 2022. március 15-én. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Építkezés, vagy rombolás? Béke, vagy háború?

A március 15-i „seregszemlét” a jobboldal nyerte, most április 3-a következik.

Hát győzelemre fel!

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.