Emberek állnak, míg a szem ellát – Győzött a Békemenet!
Erő a világos politika mögött jön létre, az összevissza beszéd nem mozgat meg tömegeket. Az erő győzelemre visz, a zavartság a mélybe taszít. Béke, biztonság, nyugalom és összetartozás – értjük e szavakat, tapasztaljuk a szavakat követő tetteket és világosan látjuk az önazonosságot. Ezekért érdemes kiállnunk, ahogy érdemes az építkezés mellett is felsorakoznunk. Március 15-én győzött a Békemenet, ám a győzelem nemcsak a résztvevők számában érhető tetten, hanem a víziók küzdelmében is. Csalódott és becsapott ellenzékiek, büszke és magabiztos kormánypártiak tértek este nyugovóra. A „nem-Orbán” jelszó egyre kevésbé vonzó alternatíva, és most sem bizonyult elég erős hívószónak. A képlet azonban világos: aki az építkezésre és a nemzeti összetartozásra szavaz, az a jobboldalt választja. És aki a békét választja, az Orbán Viktorra és az egyetlen stabil politikai erőre fog szavazni.
Itt ünnep, ott siralom. Itt büszkeség, ott kivagyiság. Itt szolgálat, ott gőg. Itt összetartozás, amott gyűlölködés; és végül itt a MI, ott pedig újra és újra csak az ÉN hallatszik. Szembetűnő a különbség! Ahogy szembetűnő az is, hogy míg a Békemeneten több százezren, addig az ellenzéki – a kommunistáktól a fasisztákig érő hatpárti – összejövetelen – ünnepen? tüntetésen? – alig néhány ezren vettek részt.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy ilyen kevesen szavaznának az ellenzékre, de azt igen, hogy ilyen kevesen sorakoznak fel ténylegesen az ellenzék mögött. Valami mellett állni most jobban megmozgatja az embereket. A békét, a biztonságot, az építkezést választani most a győztes álláspont. Valami ellen szólni viszont csak akkor lenne vonzó, ha érdemessé válna az alternatíva is. De nem lett az és ebben a formában nem is lesz. Az ellenzék a március 15-i teljesítményével és mondanivalójával nem nyerte meg a magyarok szívét.
A magyar szabadság ünnepe egyértelműen Orbán Viktor, a kormánypártok és a jobboldal győzelmét hozta meg, a baloldal pedig jottányit sem tudott előre lépni, ám annál többet hátrálni.
A baloldal továbbra sem tud vonzó alternatívát alkotni, nem is érdemes hosszan értekezni róluk. Joggal kullogtak hazafelé az ellenzéki szavazópolgárok lógó orral, mivel becsapták őket. A szélhámos Márki-Zay Péter a mindenkit eláruló Donald Tusk oldalán, mellettük Dobrev Klára és Jakab Péter... a kommunistáktól a fasisztákig.
A Békemenet nem „csak” a számháborút nyerte meg március 15-én a jobboldalnak. Győzött az a nemzeti politika, ami az utóbbi tizenkét év után most is vonzóbb alternatívát mutat, mint amit a baloldal ígérni tud. Hitelesség és önazonosság – ezekben látjuk az előnyt, ahogy az önbizalomban és a büszkeségben is jobban teljesít a kormányoldal.
Mi magunk döntünk a saját jövőnkről
Az erő fontos politikai erény. Akinek ereje van, az meg tudja tenni, amit meg kell és amit saját erőből meg is akar tenni. Akinek ereje van, az képes maga dönteni a saját sorsáról. Az erő ilyen értelemben ÖNERŐ. Az önerő pedig a szuverenitás forrása – taglalja a Kommentár folyóirat frissen megjelent száma a „maga tengelye körül forgó” Magyarország eszményét. (A megjelenés időzítése telitalálat volt!)
Az erős népek jutalma a béke, a gyenge nép csak beletörődni tud a sorsába. Az erős ki tudja vívni a szabadságát, a gyenge rabságra van ítélve – ez az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ma is aktuális üzenete.
Mióta az eszünket tudjuk, mióta létezik közös magyar nemzeti emlékezet, a magyarok mindig ugyanazt akarták a Kárpátok alatt. Legyen béke, legyen szabadság, legyen egyetértés. De ez nem maradhat puszta óhaj, mert akkor elszáll, mint egy könnyű lehelet. A békéhez, a szabadsághoz és az egyetértéshez ugyanarra a dologra van szükségünk: erőre. Gyenge nép nem kap békét, legfeljebb megkegyelmeznek neki. A béke, a szabadság és az egyetértés az erős népek jutalma. Övék a jólét, az önbizalom, a biztonság és a nyugodt élet
– mondta Orbán Viktor a március 15-i ünnepi beszédében. Hiteles és önazonos ember, hiteles gondolatok. Értjük a szavakat és tapasztaltuk a szavakat követő tetteket is.
Ha birodalmak közötti háborúk törtek ki, mi mindig veszítettünk, így most csak egyetlen érdekünk van: a béke. A baloldal ezzel szemben magyar katonákat és fegyvereket küldene az orosz–ukrán frontra, belesodorna minket a háborúba. S hogy miért? A megoldás viszonylag egyszerű, ám annak aljasabb. Minél rosszabb az országnak, annál rosszabb a kormánynak, de annál jobb az ellenzéknek. Legalábbis szerintük. Lelkük rajta!
Jobboldal vs. baloldal
A miniszterelnök szerint a képlet a következőképpen néz ki:
Békepárti jobboldal, vagy háborús baloldal? Építkezés, vagy rombolás, előre, vagy hátra. Mi azt mondjuk, őrizzük meg Magyarország békéjét és biztonságát. Aki a békére és a biztonságra szavaz, az a Fideszre szavaz. Amikor hazánkra nagy veszélyek leselkednek, akkor a nagy veszély ellen csak a nagy győzelem a legjobb orvosság. Ez most valóban nem az amatőrök ideje, nem a dilettáns politikusok órája – tapasztalatra, önerőre, stabilitásra és nyugalomra van szükség.
Építkezés, vagy rombolás? Béke, vagy háború?
A március 15-i „seregszemlét” a jobboldal nyerte, most április 3-a következik.
Hát győzelemre fel!
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
