1956 óta nem látott intervencióra kell számítanunk (2. rész)

A LIBE-jelentést követően az események – ahogy közeledtünk a választási hajrához – felgyorsultak, egyre több hazai és külföldi politikus sürgetett intervenciót a magyar választások (vélt) antidemokratikus volta miatt. Érdekes – meg persze kétszínű és bicskanyitogató –, hogy miközben a baloldal konstans a kormánypártok által tervezett választási csalással riogat, addig épp az ő közös miniszterelnök-jelöltjük és (báb)kapitányuk, Márki-Zay Péter volt az, aki Londonban – két sértegetés és szavazók nagyképű minősítgetése között – választási csalásra (voksturizmusra) buzdította a külföldön élő magyarokat.

A magyar demokráciáról hamis képet alkotó, országimázs-romboló baloldali kampányba, természetesen, beszálltak az NGO-k is, többek között a 2018-as országgyűlési választásokat követően Belgiumban bejegyzett (ál)civil szervezet, az Unhack Democracy is. Ahogy arról már írtunk, ez az az NGO, amelyik figyelemhiányos „futottak még” színészeket szerződtet, hogy hazugságokat terjesszenek a magyar választásokról, valamint ők azok, akik bár közvetlen Soros-apanázst nem kaptak, de a támogatóik között szerepel a The German Marshall Fund of the United States (GMF), a Európai Kulturális Alapítvány (ECF, European Cultural Foundation) és a Friedrich Naumann Foundation (FNF). A GMF 2016 és 2020 között 737.987 dollárt (hozzávetőlegesen 233 millió forintot) kapott az OSF-től, az ECF-et pedig 180.000 dollárral (57 millió forinttal) támogatta 2019-ben és 2020-ban a bőkezű, magát filantrópnak beállító tőzsdespekuláns. Az FNF weboldalának nyitólapján nagy betűkkel ki van írva, hogy „open society”, amihez magyarázatot is fűznek, úgy definiálva a nyílt társadalmat, mint a totalitárius rendszerek ellenpéldáját, egy utópisztikus állapotot, amelyben mindenki szabadon mondhat bármit, és maga alakíthatja az életét. Mintha csak maga Soros pötyögte volna be ezt a demagóg leírást. Az Unhack Democracy hétről hétre előáll egy újabb, gyomorforgató videóval, amivel a választások elcsalására próbálnak meg rámutatni, ezzel is megérvelve, miért „van szükség” külföldi beavatkozásra.

Ahogy arra rámutattunk, a teljes nemzetközi hálózat megmozdult, hogy együtt gátolják meg a zsinórban negyedik Orbán-kormány megalakulását. Ebbe a sorba állt be az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), amelynek a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) úgy vélte, a legnagyobb volumenű megfigyelést végző teljes körű választási megfigyelő misszióra van szükség Magyarországon, amilyenre korábban csak Bulgária esetében tettek ajánlást. Mindezt két dologra alapozhatták: a 2018-as választási empíriákra és az EBESZ Igényfelmérő Missziójának 2022. február 4-én publikált riportjára. Az EBESZ a Magyarországról a 2018-as választásokat követően készített jelentésében abszolút pozitív értékelést adott a magyar demokrácia állapotáról, és megállapították (többek között), hogy az alapvető jogok és szabadságjogok érvényesültek, a választások nemrégiben módosított jogszabályi kerete megfelelő alapot biztosított a demokratikus választások lebonyolításához, a választások technikai kivitelezése szakszerű és átlátható volt, a felkeresett szavazóhelyiségekben a szavazással kapcsolatos eljárások lebonyolítása általában véve hatékonyan és a törvényeknek megfelelően történt és a választópolgároknak sokféle politikai választási lehetőségük volt.

Ez tehát kilőve, marad az Igényfelmérő Misszió jelentése. Ez a dokumentum már kétségkívül kritikusabb hangot üt meg hazánkkal szemben, ennek azonban nem az az oka, hogy annyit változott volna a választási rendszerünk, hanem az, hogy az EBESZ is szerepet kíván vállalni abban a globális projektben, amelynek keretében NGO-k, nemzetközi szervezetek és külföldi politikusok (akik sokszor még azt sem tudják, hol van Magyarország) igyekeznek minden fizikailag igen, jogilag és morálisan már kevésbé rendelkezésre álló eszközt megmozgatni annak érdekében, hogy a nem túl stabil lábakon álló magyar baloldalt hatalomra juttassák – semmi különös, csak szín tiszta intervenció. Az Igényfelmérő Misszió anyagában elmondják a szokásos ellenzéki narratívát, miszerint a demokratikus választások körülményeinek általános romlása tapasztalható, fennáll az állami forrásokkal való visszaélés lehetősége, és aggodalomra ad okot a voksolás és a referendum azonos időpontban történő megtartása, valamint a médiaszabadság és az igazságszolgáltatás függetlenségének helyzete. Mintha csak bármelyik jogállamisági jelentést olvasnánk... biztos véletlen! Az EBESZ annyira „alapos” megfigyelést végez, hogy amellett a tény mellett elsiklottak, hogy a választás és a népszavazás egyidejű megtartását lehetővé tevő törvényjavaslatot a Párbeszéd politikusa, a napokban kokain-üzlettel hírbe hozott Szabó Tímea nyújtotta be 2021. szeptember 6-án, és 2021. november 8-án az összes jelen lévő (183) képviselő megszavazta azt.

Amikor azt az ordas – és egyben visszatérő – hazugságot megfogalmazták, hogy aggályos a médiaszabadság és az igazságszolgáltatás függetlenségének helyzete, minden bizonnyal elkerülte a figyelmüket az Alaptörvény és olyan fontos törvényeink, mint az Smtv., a Bszi. és a Bjt. rendelkezései, amelyek garantálják a véleménynyilvánítás és így a sajtószabadság érvényesülését, valamint deklarálják a bírák függetlenségét. Nos, ezeken a hazugságokon alapul az EBESZ 2022. március 21-én publikált időközi jelentése, amelyben a szervezetnek még azt sem sikerült eltalálnia, hogy ki Magyarország köztársasági elnöke.A misszió kilenc NGO-val találkozott, amelyek közül hét konzekvensen kormányellenes álláspontot és a nyílt társadalmak eszmerendszerét képviseli. A jogállamisági jelentéseknél felsorolt civil szervezeteken és az Unhack Democracy-n kívül az alábbiakkal folytatott megbeszélést az EBESZ-delegáció:

• Mérték Médiaelemző Műhely – 2009 és 2015 között mintegy 109 millió forint támogatást nyert el az OSF-től;

• Political Capital – 2016-ban, 2018-ban és 2019-ben 270 ezer 869 dollár (88 millió Ft) érkezett az NGO számlájára a Soros-alapítványtól;

• Civil Kollégium Alapítvány – 2016 és 2020 között az NGO 2 millió 2 ezer 859 dollárt (628 millió forintot) kapott az OSF-től.

„Kell még valamit mondanom, Ildikó?”

Mindezek alapján joggal vélelmezhetjük, hogy az EBESZ választásokat követően elkészített zárójelentésében egy politikailag elfogult, az objektivitás kritériumait hírből sem ismerő, előre megírt "ítélet" fog manifesztálódni, ami azt a célt szolgálja, hogy ezzel is aláássák a demokratikus választásokba, illetve magába a magyar jogállamiságba vetett bizalmat, így megágyazva annak a baloldal által előszeretettel hangoztatott narratívának, miszerint – ha elveszítik a választásokat, amire a közvélemény-kutatások alapján egyre nagyobb az esély –csalás történt és nem voltak adottak a feltételek a tiszta és szabad választáshoz. Egy héttel a voksolás előtt az Action for Democracy nevű (ál)civil szervezet – amelynek vezetője Korányi Dávid, Karácsony Gergely városdiplomáciai tanácsadója – világossá tette: a baloldal kampánya már egyáltalán nem az emberekről és a magyar választóknak szól, hanem azoknak a nemzetközi NGO-knak és nyugati politikusoknak, akiktől a meg- és kormányváltást várják az ellenzék éceszgéberei. Korányi a New York-i Time Square egyik óriáskivetítőjén hirdeti a hazugságait, azaz, hogy „a demokrácia támadásnak van kitéve”, és intervenciót kérve azt írja: „segíts a magyaroknak, hogy használhassák a legerősebb fegyverüket”.

És amikor más semmi sem használ, jöhet a bűncselekmény. Az Anonymous névre hallgató nemzetközi hackercsoport szervezett támadást indított számos magyar, a balliberális fősodorral ellentétes véleményen lévő szerkesztőséggel, így többek között a 888-cal, a Metropollal, a Magyar Nemzettel, a Mandinerrel és a Figyelővel szemben. A portálok elérhetetlenné váltak, vagy olyan tartalmak kerültek ki, amiket az Anonymous fogalmazott meg és töltött fel, ezzel is tolva egyet a baloldal döcögő szekerén. A sajtószabadság a véleménynyilvánítás szabadságának egyik leggyakoribb formája. Aki politikai szándéktól vezérelve, célzottan jobboldali orgánumok weboldalát teszi elérhetetlenné, illetve módosítja az ott megtalálható tartalmakat, az a szólásszabadság ellensége, nem hisz a közügyek szabad vitatásában és abban, hogy a teljes körű tájékoztatáshoz minden oldal véleményére szükség van. A hackertámadás megvalósítja a Btk. 423. §-ban foglalt információs rendszer vagy adat megsértése vétségét, amely bűncselekmény – amennyiben az elkövető az információs rendszer működését jogosulatlanul vagy jogosultsága kereteit megsértve akadályozza, vagy információs rendszerben lévő adatot jogosulatlanul vagy jogosultsága kereteit megsértve megváltoztatja, törli vagy hozzáférhetetlenné teszi – már bűntettként egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, mivel jelentős számú információs rendszert érint. A baloldalt tehát már a Btk. sem tartja vissza. Egyre biztosabbak lehetünk benne, hogy tényleg komolyan gondolták, amikor lámpavassal és IFA-platóval fenyegettek. Ezért sem szabad őket a hatalom közelébe engedni!

A nemzetközi baloldal választások előtti tevékenységével kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a választásokba történő beavatkozást az EP 2019. október 10-én elfogadott állásfoglalása nemzetközi jog-ellenesnek minősítette. A 2022. március 10-én elfogadott határozatukban pedig megállapították, hogy a külföldi intervenció súlyosan sérti az EU alapját képező egyetemes értékeket és elveket, így az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának követelményét, valamint a jogállamiság elvét és a demokráciát. Nos, ennyit számít az ellenzéknek az áhított jogállamiság. Nekünk viszont fontos a demokrácia, így április 3-án nem engedhetjük, hogy az internacionalista koalíció végképp Soros és a nemzetközi nagytőke kezébe adja hazánk sorsát.

Fotó: Horváth Péter Gyula