A Ryanair-főnök a vezérigazgatói humor utolérhetetlen bajnoka – MZP a nyomába se érhet
A Ryanair ír vezérigazgatója az utóbbi napokban az ír humor sajátos változatát mutatta be, ami gyanúnk szerint a mélyír dublini kocsmák vagy a futballpályák B-közepének látogatóit jellemzi – vagy éppen a mindenható vezérigazgatókét. A 61 éves üzletember Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszternek szólt be, miszerint a miniszter elfelejtette a közgazdaságtant, ezért küld neki egy Közgazdaságtan tökfejeknek (Economics for Dummies) című könyvet, hogy tanulmányozza azt, és magyarázza el, miért sújtják extraprofitadóval az állítólag veszteséges légitársaságokat. De korábban is csillogtatta humorát – ezekből mutatunk néhány példát. Ja, és nekünk is van egy „vezérigazgatónk”, aki egy komplett választási kampányt bohóckodott végig – csak éppen „cégét” totális csődbe vitte.
Több európai országban is sztrájkot hirdettek a Ryanair légiutas-kísérői, mert elegük van abból, ahogy a légitársaság bánik velük. Korábban több munkavállaló rabszolgatartónak nevezte a vállalatot. Eközben az utasok arra panaszkodnak, hogy a legrosszabb repülős élményeiket köszönhetik a Ryanairnek. Ez csak kerettörténet és illusztráció ahhoz a viselkedéshez, amit a Ryanair vezérigazgatója megengedett magának a magyar kormány és Nagy Márton miniszter ellen.
Csakhogy O'Leary úr esetében nem arról van szó, hogy a cége védelmében minden eszközt bevet, hanem arról, mit engedhet magának a főnök – O'Leary válasza pedig: mindent, mindenkit leköphet. Ezt mutatják a korábbi példák.
A Ryanair vezérigazgatója az ügyfélszolgálatról például azt mondta:
Azt mondják, az ügyfélnek mindig igaza van, de tudja, mit? Ez nem igaz. Néha nincs igazuk, és ezt meg kell mondani nekik.
A túlsúlyos utasokról úgy fogalmazott:
Senki nem akar egy hájpacni mellett ülni a gépen. Meglepődtünk azon, hogy milyen sok utasunk szerint nemcsak adót kellene kivetni a kövér emberekre, hanem meg is kéne őket kínozni.
Egy, a cég eredményeit bemutató sajtótájékoztató kezdetén a két helyettes vezérigazgató hiányát azzal indokolta, hogy
annyira örülnek a mai nap eredményeinek, hogy jelenleg a férfimosdóban szerelmeskednek.
Azokról az utasokról pedig, akik elfelejtik kinyomtatni a beszállókártyájukat, azt mondta:
Szerintünk 60 eurót (24 ezer forintot) kéne fizetniük azért, amiért ilyen hülyék.
O'Leary szerint, amikor alacsony az italeladás a repülőn, akkor
A pilóták intéznek egy kis turbulenciát. Ettől általában megugranak az eladások.
A transzatlanti repülésről azt mondta:
A Ryanair nem fog járatot indítani az Atlanti-óceánon túlra, egyrészt azért, mert a Boeing 737-es nem képes rá, hacsak nincs nagyon erős hátszele, vagy akkor, ha az utasok le tudják úszni a fennmaradó távot.
A 2000-es években a Ryanairről egyszer úgy nyilatkozott:
A nyereségünk 20–25 százalékos emelkedésére számítunk. Ez nemcsak jó, hanem szemérmetlenül magas, egy olyan iparágban, amelyből viszonylag kevés ember húz hasznot. Ez nem egy légitársaság, hanem egy drogbáró üzlete.
A vezérigazgató egyszer azt is megfontolta, hogy az utasoknak fizetniük kéne a repülőgépen a mosdó használatáért:
Ha valaki fizetne 5 fontot (2300 forintot) a mosdó használatáért, én magam cipelném őt oda, sőt, még a fenekét is kitörölném egy ötösért.
Ha valaki nem talál olcsó repülőjegyet a Ryanairnél:
Az egy idióta.
Arról, hogy hogyan motiválja, és biztosítja a munkavállalói boldogságát, egy szót mondott:
Félelem.
A légitársaság repülőgépeiben használt üzemanyagról azt mondta:
Az összes gépünket manópisi és az én hülyeségem hajtja.
2010-ben azzal állt elő Michael O'Leary, hogy a pilótákon kellene spórolni, hiszen a mai modern gépek vezetéséhez már nem kell két ember, mint az '50-es években.
Elég egyetlen kapitány a botkormány mögé, a másodpilóta pedig mehetne üdítőket felszolgálni
– mondta O'Leary. A vezérigazgató egyik sajtótájékoztatóján még tovább ment, amikor közölte: az első osztályon ágyakat kellene létesíteni, plusz szolgáltatásként pedig javasolja az ingyenes orális kényeztetést az utasoknak.
És itt álljunk meg egy pillanatra egy zárójel erejéig: az ír/brit irodalomnak volt egy nagy alakja, George Bernard Shaw, aki ugyancsak sokszor csillogtatta az ír/brit humor kevésbé ízléses erényeit. Az író egy díszvacsorán ránézett a szomszédnőjének felszolgált salátára, felvonta szemöldökét és megkérdezte: „Ön ezt meg fogja enni, vagy már megette?”
De térjünk haza. Nekünk is van egy ilyen vicces figuránk: egy egész választási kampány telt el úgy, hogy Márki-Zay Péter megállás nélkül ne gyalázta volna a magyarokat, azokat, akik nem értenek egyet vele – ostobák, pedofilok, trágyával etetett gombák stb, stb, stb. Egyébként most, hogy MZP az orbitális bukás után is valamilyen izét szervez, emlékeztessünk az idei január elsejei szózatára, amikor a halottgyalázás csúcsát érte el:
Ha 2018-ban már több körzetet nyerhetett volna az ellenzék, ha összefog, ha 2018-ban már a listán legyőzte volna a Fideszt, ha összefog, akkor most miért kételkednek? Mitől lett volna több szavazója a Fidesznek most, mint volt 2018-ban? A Covid miatt is megtizedelt időskorú magyar lakosság nagyobb része szavazott a Fideszre, de a fiatalok, akik minden eddiginél nagyobb számban jelentkeztek és csatlakoztak az előválasztás során már az ellenzékhez, ők messze nagy többségben kormánykritikusak.
És itt van a mindenható vezérigazgató problémája. Idéznünk kell Komjáthi Imrét, az MSZP elnökhelyettesét – nyilván valamilyen vicces megfontolásból MZP őt kérte fel szakszervezeti kapcsolattartónak –, aki így nyilatkozott az ellenzék miniszterelnök-jelöltjéről:
Mind szóhasználatban, mind tárgyalási stílusban az köszönt vissza, mint amikor mondjuk Kovács F. Lászlóval tárgyaltunk a BorsodChemben.
Ezzel megerősítette korábbi nyilatkozatát, miszerint Márki-Zay Péterrel olyan tárgyalni, mintha egy vezérigazgatóval beszélgetne az ember. Egy példát is említett.
Azt mondta, hogy »én értem, hogy maguknak miért fontos, amiről beszélünk. Magyarázzák el, hogy nekem miért fontos, és akkor megegyezünk.« Szakmai felkészítőt tartottunk Márki-Zay Péternek a szakszervezeti csúcstalálkozó előtt, és ott ugyanez volt a hozzáállása, hogy »oké, értem, de ez miért fontos«. És mondtam, hogy akkor lefordítom: ha nincs kollektív szerződés, Munka Törvénykönyve van, az te vagy, ellened fognak lázadni. Ha van kollektív szerződés, akkor lemeccselik helyben. Alapvetően így mentünk végig, hogy megértetni azt, hogy mint csúcsvezetőnek, neki ez miért jó
– mondta Komjáthi.
A Ryanair ellen most vizsgálatok sora kezdődik – meglátjuk, mi lesz belőlük. Az biztos, hogy a mi vezérigazgatónkat hárommillió ember elküldte...
Fotó: MTI/Mohai Balázs
