Lassan a lengyelek is elgondolkodnak Orbán Viktor igazán – Pódiumbeszélgetés a lengyel–magyar barátság és a Visegrádi Négyek jövőjéről

Még egy utolsó fontos pódiumbeszélgetéssel maradtunk adósok Tusványosról, amely a lengyel–magyar barátság jövőjét taglalta az Ukrajna elleni orosz agresszió tükrében, különös tekintettel a kétoldalú kapcsolatok megromlására és a Visegrádi Négyekre. A Wacław Felczak alapítvány jóvoltából megrendezésre került kerekasztal-beszélgetésre Jerzy Snopek, korábbi budapesti lengyel nagykövet, Rosonczy-Kovács Mihály, az Alapítvány kurátora, Michał Kwilecki, a Wrocławi Magyar–Lengyel Baráti Társaság vezetőségi tagja, valamint Massimiliano Ferrari nemzetközi politikai szakértő részvételével került sor.

A lengyelek is elgondolkodnak Orbán Viktor igazán

Az elsőként felszólaló Jerzy Snopek volt nagykövet arról beszélt, hogy a magyar–lengyel barátság egyedülálló jelenség – legalábbis Európa történelmében –, és bár rendre megfogalmazódnak a magas szintű diplomáciában ellentétes nézőpontok, az ezeréves barátság független az aktuális politikai nézőpontoktól, azt a két nemzet társadalmai őrzik. A volt nagykövet szerint az nem lehet kérdés, hogy Oroszország az agresszor, amely megtámadta Ukrajnát, és az is teljesen természetes, hogy a világ bizalmatlan azzal az orosz vezetővel szemben, aki korábban azt ígérte, nem lesz háború. Mint hozzátette, ebben a helyzetben a lengyel politikai elit pártokon felülemelkedve fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy Oroszországnak nem szabad győznie, mert az oroszok nem fognak megállni Ukrajna határainál, és a nemzetközi szintéren is ezt a nézetet képviselik, hangoztatják. Jerzy Snopek szerint ugyanakkor helytelen lengyelellenesnek, Lengyelország elárulásának felfogni a magyar álláspontot, különösen azért,

Példaként említette, milyen vehemensen támadták az osztrákok a magyar határkerítés felállítását; végül ők maguk is kerítést építettek. Jerzy Snopek szerint a lengyel közvélemény is elgondolkodott Orbán Viktor igazságán, illetve azon, mik is valójában a lengyel érdekek. Mint megjegyezte, a lengyel érdekek megfogalmazásával máig adós a lengyel politikai elit, ez pedig akkor lesz egyre nyilvánvalóbb, ha kiderül: Oroszországot nem fogja megrázni, ha a lengyeleknek nem lesz mivel fűteniük télen.

A Visegrádi Négyek Európa utolsó bástyája

Massimiliano Ferrari olasz politikai elemző felszólalásában arról beszélt, hogy a baloldal saját politikai érdekei érvényesítésére használja a háborút, és egyáltalán nem érdekli őket az ukránok sorsa. Mint kifejtette, ezen törekvéseik egyike a Visegrádi Négyek összefogásának szétverése, mert ezek az államok szembenállnak a baloldal retorikájával és szándékaival. Massimiliano Ferrari példaként említette, hogy Orbán Viktor két hónappal ezelőtti, római látogatásáról a balliberális sajtó úgy számolt be, hogy a frissen megválasztott miniszterelnökkel senki nem akart az olasz fővárosban találkozni, csak a szintén páriának számító Salvini. Ferrari kiemelte: az olasz sajtó jelentős részében egyáltalán nem jelent meg az a tény, hogy az újraválasztott magyar miniszterelnök első útja Ferenc pápához vezetett, ahogyan ennek jelentőségéről sem cikkeztek. Úgy vélte, ez is annak a bizonyítéka, hogy az olasz baloldal is érzi: Orbán Viktor jelenleg az igazi Európa vezetője, ahogyan a visegrádi csoport is egy olyan modell, amely veszélyes az olyanok számára, akik Európa tönkretételén munkálkodnak. Mint az elemző megjegyezte,

Ferrari szerint Olaszországban erősödnek a jobboldali pártok, a baloldal rémálma, hogy a jobboldal olaszországi és európai térnyerésével kimenthető lesz Európa a balliberális hegemónia uralma alól, megbukik a „nagy helyettesítés programja”, amely milliók bevándoroltatásával akarja tönkretenni Európát. Az elemző kiemelte:

Kiemelte: ezért sem szabad a médiára figyelni, amely csak a viszályokra érzékeny. Ferrari úgy vélte, a V4-eknek továbbra is a közös pontokra kellene összpontosítani, a harcra a brüsszeli vezetés és a migráció ellen. Mint megjegyezte, az olasz közvélemény, legalábbis a jobboldali szavazók értik a lengyel, de a magyar álláspontot is, és szeretnének tisztán látni ebben a helyzetben, amely arra utal, hogy komolyan érdeklődnek a kialakulóban lévő összefogás iránt.

Ha akarta volna, az EU és a NATO lerövidítette volna a háborút

Michał Kwilecki felszólalásában elöljáróban is kiemelte: nem igazán érti a lengyel–magyar szembenállás problémáját, mert valójában nincs indok és ok arra, amely ezt az ellenséges hangulatot megalapozná. Mindez szerinte a média hatásának köszönhető, amely Orbán Viktor nyilatkozataiból kiragadott mondatokkal, manipulált címekkel operált. Mint arra kitért, az általa szervezett március 15-ei lengyelországi rendezvényen számos lengyel politikus nem képviseltette magát, miközben azon különben részt vettek Ukrajna főkonzulátusának tagjai és a helyi ukrán közösség vezetői. Kwilecki hibának nevezte, hogy a média és a politikusok Orbán Viktort a választási időszakban is kritizálták, az érzelmeikre hallgatva. Mint kiemelte, az orosz–ukrán háborúval összefüggésben Lengyelországnak történelmi okokból romantikus, érzelmi alapú a megközelítése, míg Magyarországnak pragmatikus. Mint hozzátette, a szankciós politika hosszú távon talán meghozhatja az orosz gazdaság összeomlását, de nagyon úgy tűnik, hogy Oroszország képes lesz megoldani ezt a problémát. Ugyanakkor úgy vélte,

Mint Kwilecki megjegyezte, ez egy kényelmes helyzet, amelyet arra lehet használni, hogy a lengyeleket és a magyarokat ütni lehessen. Kiemelte: amit más országok nem mondanak ki, csak megtesznek, azt Magyarország kimondja, de ebből is látszik, hogy nem egyesült Európa a háború következtében, hiába sulykolja ezt a média. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is:

Időben tisztázni kellett volna az ellentéteket

Rosonczy-Kovács Mihály felszólalásában elöljáróban kiemelte: nagyon erős dezinformációs kampány nehezedik Lengyelország és Magyarország viszonyára, amelyet valóban súlyosbít, hogy a geopolitikai valóság miatt eltérőek a két ország rövid és középtávú érdekei. Mint megjegyezte, békeidőben is folyamatosan zajlik a kísérlet a közép-európai együttműködés lebontására, és ez a folyamatosan jelen lévő kommunkáiós szál most újabb erőre kapott. A kurátor kifejtette: a lengyel médiában felháborító felületesség jellemezte a magyar álláspont bemutatását, olyan, alá nem támasztott jelzők folyamatos alkalmazásával, mint a „Putyin-barát” vagy „oroszbarát” magyar politika, miközben azokat az üzeneteket nem tolmácsolták, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy a szankciós politikának nem szabad jobban fájnia a szankciónáló félnek. Rosonczy-Kovács Mihály arra is felhívta a figyelmet: ez a lengyel–magyar viszonyban kialakult negatív helyzet arra is rámutat, hogy a Visegrádi Négyek összefogásának legutóbbi felfutásakor kibeszéletlenek maradtak a különben létező eltérő nézőpontok, amelyeket szerencsésebb lett volna időben tisztázni.

Vezetőkép: MTI/Szigetváry Zsolt (a kép illusztráció)