Ennyire működnek a szankciók: sose vettük még ilyen drágán a földgázt
A gázban kétharmad arányban a szankciók költségeit fizetjük, mert a tőzsdei árak megháromszorozódtak fél év alatt – ismertette videójában Hortay Olivér, aki azt is bemutatta, mi okozta az árugrásokat. Spoiler: a háborús cselekmények egyszer sem játszottak közre az áremelkedésben, hanem mindig az uniós vezetők idióta elszólásai és az ezekre adott orosz válaszok okozták.
A háború kitörése előtti pillanatban 87 euró volt a gáz egységára a holland gáztőzsdén – derült ki a videó elején. Az Európai Unió vezetői akkor még azt mondták, hogy a szankciók nem fogják érinteni az energiaszektort, így nem is nagyon érződött a gáz árán a háború kitörése: azon a héten 90 eurón zárt. Egy héttel később azonban elkezdték emlegetni a gázembargó lehetőségét a nyugati politikusok, amitől aztán már valóban kilőtt a gáz ára a tőzsdén, és pillanatok alatt felszaladt 80-ról 179 euróra a gáz egységára. A néhány uniós tagállam, köztük Magyarország által tanúsított ellenállás miatt a 100 euró környéki tartományba ment vissza az ár.
Azóta attól függően ugrál, hogy éppen mit mondanak az uniós vezetők, illetve mit csinálnak erre válaszul az oroszok. Jól szemlélteti ezt, hogy márciusban az EU korlátozta a pénzügyi tranzakciókat Oroszország vonatkozásában, mire az oroszok bejelentették, hogy onnantól fogva rubelben várják a gáz kifizetését, és egyből felugrott 119 euróra a gáz tőzsdei ára. Aztán több tagállam jelezte, hogy teljesíti az új elvárást; erre a piac megnyugodott, és visszament 90 euróra az ár.
Nyár legelején aztán ismét az uniós politika kavart bele az életünkbe, hiszen bejelentették az olajembargót, és beígérték a gázembargó napirendre vételét is. A helyzetet tetézte a német ígérgetés, hogy 2024-re teljesen leválnak az orosz gázimportról.
Az oroszok műszaki hibára hivatkozva, de nyilvánvalóan ugyancsak politikai okból kevesebb, mint felére csökkentették az Északi Áramlat–1-en át átmenő gáz mennyiségét, és a gázár ismét 130 euró fölé ugrott. A német és uniós vezetők egyre jobban belelovallták magukat a háborús pszichózisba, sorra adták a hergelő nyilatkozatokat a gázembargóról, így a gázszállítás leállítására vonatkozó bármilyen orosz nyilatkozat nélkül is feltornászták 185 euróra a gáz árát, egyszerűen csak a saját hülyeségükkel.
Ezután jelentették be az EU 15 százalékos fogyasztáscsökkentési csomagját, erre az oroszok ismét lefelezték az Északi Áramlaton érkező gázt, az egységár pedig július végén már 200 euró fölött járt. A huzavona folytatódott: az EU elkezdte emlegetni a gázárplafonos javaslatát arra a problémára, amely az EU megalapozatlan keménykedése nélkül nem is létezne, az oroszok pedig válaszul ismét „karbantartási szünetet” tartottak három napig. A szállítás végleges leállításáról szóló újabb német riogatások miatt augusztus legvégén 347 euróba került a gáz a februári 80 euróval szemben.
Az oroszok ezután kicsit lenyugtatták a kedélyeket azzal, hogy bejelentették: a „karbantartás” után újraindul a gázszállítás. Brüsszel viszont nem tűrhette, hogy lecsituljon a helyzet, ezért gyorsan jelezte, hogy beáll a gázárplafon javaslata mögé, mire a Gazprom közölte, hogy mégsem indul újra a szállítás, és újra 245 euró lett a gáz egységára.
A Hortay által felidézett történetből világosan látszik, hogy pusztán a kommunikációs adok-kapok miatt ugrál hatalmasakat a gáz ára, vagyis az egész energiaválságot és a lakosságot megterhelő áremelkedést mesterségesen állították elő. Miközben az Európai Unió vezető politikusai olyan szövegekkel butítják a közvéleményt, hogy működnek a szankciók, és ők mindent jól kigondoltak, minden kiválóan halad, valójában terv nélkül mentek bele a konfliktusba az oroszokkal, és a felelőtlen csapkodásukkal óriási kárt okoztak. Jobban megnézve azonban a szándékosság sem kizárható, hiszen az EU-s beszélő fejek mindig akkor dobtak be valami ostobaságot, amikor állandósult vagy csökkent valamelyest a gázár.
A kérdés tehát az, hogy miért okoz szándékosan óriási anyagi kárt a saját lakosságának az EU vezetése, vagy ha esetleg nem szándékosan halmozzák a kreténséget, akkor miért mennek bele teljes mellbedobással olyan dologba, amihez látványosan túl kevés eszük van.
Eszük csak ahhoz van, hogy tovább hazudozzák: a szankciók működnek.
