Megy a demagógia ezerrel: Svábyék és a baloldal együtt siratják a családi pótlékot és a szegényeket
2002 és 2010 között a szocialista kormányok tovább folytatták az elődeiktől örökölt politikát. Nyakra-főre vették fel a hiteleket az IMF-től, az Európai Uniótól, ami a segélyosztás egy új formája volt. Akkor lényegében a baloldal lélegeztetőgépre tette a magyar társadalmat. Azt üzenték: lesz kaja, pia, csak annyi van, hogy életed végéig törlesztesz cserébe, úgy, hogy félretenni nem tudsz. Ez volt az ajánlatuk! 2010-ben aztán jött a Fidesz és azt mondták, hogy ahhoz, hogy a gépről le tudjunk jönni, ahhoz el kell zavarni az IMF-et, Surányit és a többieket. Miután ez sikerült, és magához tért a magyar gazdaság és a középosztály, a baloldal most akcióba lendült: sajnálják a szegényeket, újra segélyt osztanának, kezdetnek megemelnék a családi pótlékot. Az ATV-ben Sváby András is beleállt a családipótlék-emelésért folytatott harcba. Szem nem marad szárazon.
Háborúra, válságra és inflációra hivatkozva elővette az örökzöld segélyosztás-témát a baloldal. Az MSZP-s Szabó Sándor egy törvénymódosítást nyújtott be, amelynek keretein belül már szeptembertől a duplájára emelnék a családi pótlékot. Az ötletet támogatja a Párbeszéd és bizonyos formában a Jobbik is. A ballib értelmiségi holdudvar meghatározó arcai a közösségi médiában, riportokban és minden médiafelületen szőnyegbombázással terjesztik az "igét", miszerint elkezdődött az iskola, itt a válság, elszegényednek a családok, ám a gaz kormány ölbe tett kézzel nézi végig agóniájukat ahelyett, hogy megemelné a családi pótlék 14 éve változatlan összegét. Ez ma egy gyerek után 12 200 forint havonta. Nyilván Gyurcsány Ferencet nem kérdezik meg, hogy ő miért nem emelt rajta anno; valószínűleg tőle elfogadnák azt a választ, hogy válság volt, a mostani kabinettől viszont nem.
Ne legyünk azonban igazságtalanok, hiszen 2010 óta a Fidesz–KDNP vezeti az országot, tehát a kérdés jogos, miért nem emelt családi pótlékot. Fontos megnézni, hogyan gondolkodik a kérdésről a baloldal, illetve az Orbán-kormányok. A rendszerváltás után nem sokkal a hatalomba ízibe visszatérő MSZP úgy döntött, hogy a hagyományokhoz híven a kispénzű, melós, főként panelben élő rétegeket célozza meg politikájával, azaz szavazataik megvásárlásával biztosítja be hatalmát. Vagyis nem munkához kötött támogatást, értsd, segélyt oszt; családipótlék-emelés, zsák krumpli, május 1-i virsli és sör stb. formájában. A lényeg, hogy hosszú távon nem hozta jobb helyzetbe az embereket, nem juttatta jövedelmezőbb álláshoz, nem kínált nekik munkalehetőséget, fejlődést, kitörést, hanem egy munka, illetve komolyabb erőfeszítés nélkül elérhető, a szellemi és anyagi vegetáláshoz elégséges szintet biztosított számukra. Ez lényegében a Kádár János-féle politika 2.0-ás verziója volt.
Minekutána viszont a liberálisokkal karöltve kormányoztak, és egyébként is már 1995-öt írtunk, a másik oldalról nagyon haladóak és szabadelvűek voltak. Tegyük hozzá gyorsan, hogy a magyar középosztály kárára. Surányi György után szabadon ugyanis azt mondták, hogy a középosztály gondjait, jövőjét majd a piac megoldja. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ezt a réteget magára hagyták. Demokrácia van, szabadság van, szóval tanárként, mérnökként, újságíróként, értelmiségiként ússz ki a mélyvízből, öreg, ha tudsz! – szólt az üzenet.
Törleszthettünk volna életünk végéig, előrelépés nélkül
Csakhogy azt sem hagyták a középosztálynak, hogy ússzon, hanem pénzszivattyúként tekintettek rá. Amikor a középosztály kínkeservesen próbált volna felállni a padlóról, egyről kettőre jutni, akkor jött Bokros Lajos és ledobta rájuk a bombát. Ekkor lettek sokan alkoholisták, depressziósok, öngyilkosok. Ugye ismerős?! Ez történt nem sokkal korábban, a szocializmusban is, hisz Kádárék is ezt a réteget törték meg. A Bokros-csomag miatt a középosztály jelentős része lecsúszott. Épp ez volt a hatalom célja, hogy sokan csatlakozzanak a segélyből etetett, kiszolgáltatott, szavazógépnek tekintett réteghez. 2002 és 2010 között a szocialista kormányok tovább folytatták az elődeiktől örökölt politikát.
MTI/Kovács Attila
Nyakra-főre vették el a hiteleket az IMF-től, az Európai Uniótól, ami a segélyosztás egy új formája volt. Akkor lényegében a baloldal lélegeztetőgépre tette a magyar társadalmat. Azt üzenték: lesz kaja, pia, csak annyi van, hogy életed végéig törlesztesz cserébe, úgy, hogy félretenni nem tudsz. Ez volt az ajánlatuk! 2010-ben aztán jött a Fidesz és azt mondták, hogy ahhoz, hogy a gépről le tudjunk jönni, ahhoz el kell zavarni az IMF-et, Surányit és a többieket. A segélyosztást be kell fejezni, mert abból előrelépés nincs. Munkaalapú társadalom kell, mert csak úgy lehet kivenni a kasszából, ha be is teszünk. Legalábbis, ha azt akarjuk, hogy ne dőljön be minden egy idő után. A balliberális oldal viszont 2022-ben is a régi nótát fújja. Karácsony Gergely mindenkinek alanyi jogon járó alapjövedelmet adna. Azt persze nem árulja el, hogy miből finanszírozná mindezt. Márki-Zay Péter pedig a kampányban azt hangoztatta, hogy nem kell támogatás, nem kell rezsicsökkentés, majd a piac megoldja.
Nem igaz, hogy a kormány nem törődik a rászorulókkal
Az ATV Heti Napló című műsora a napokban ütősnek szánt riportban szomorkodott azon, hogy a kormány nem segít a szegény családokon, egyáltalán a magyar családokon, mert nem hajlandó családi pótlékot emelni. Arról azonban Svábyék szemérmesen hallgattak, hogy a családi adókedvezményekkel, a munkát terhelő adók csökkentésével mennyi pénz maradt a családoknál. Nem szólt arról a fáma, hogy egy három gyermeket nevelő pedagógus bruttó fizetése ma megegyezik a nettójával. Azt sem nagyon hangoztatták a riportban, hogy mennyivel dolgoznak ma többen, mint 2008-ban. Cserébe hoztak statisztikákat, hogy az olyan jóléti államokban, mint Dánia, Ausztria és Hollandia, mekkora családi a pótlék és milyen támogatásokhoz lehet hozzájutni.
Megtudtuk azt is, hogy Szlovákiában ugyanakkora a családi pótlék, mint nálunk, illetve úgy állították be az egészet, hogy a mostani hatalom nem törődik a szegényekkel, a rászorulókkal, hanem csak azoknak kedvez, akiknek kellően magas a jövedelmük.Ez tényszerűen nem igaz. 2021-ben a szociálisan rászoruló emberek támogatása már a települési önkormányzatok feladatköre volt. A változtatást azzal indokolták, hogy így radikálisan csökkenteni lehet a segélyekkel való visszaélést. Az önkormányzatok helyben jobban rálátnak az elesett emberek valós élethelyzetére. A rászorulók valóban hozzájutnak a segélyhez, míg a visszaélők elesnek a juttatástól. 2021-től a váratlanul nehéz anyagi helyzetbe került családok egyedi elbírálás útján, egyszeri önkormányzati segélyben részesülhetnek. Ebbe a körbe tartozik a budapesti hajléktalanok támogatása is. A települési támogatás nem csupán pénzbeli segítséget jelenthet, hanem élelmiszersegélyt, tanszert, tüzelőt. A beteg gyermeket nevelő családok 2013 óta magasabb családi pótlékot kapnak. A megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató vállakozások előnyt élvezhetnek a szociális és egészségügyi intézmények közbeszerzési eljárásai során.
Az nem kérdés, hogy a most kibontakozó gazdasági válság közepette a családok még kitettebbek és sérülékenyebbek lesznek, ezért minden bizonnyal plusz támogatásokra lesz szükség. Arról lehet vitázni, hogy ezt hogyan, kinek és milyen formában kell majd adni, viszont az, hogy a jelenlegi kormány ne foglalkozna a rászorulókkal, erős csúsztatás.
