Dull szerint létezik ugyan szabad sajtó, de a közszolgálatiságot az ismeretlen eredetű százmilliókból működő Telex képviseli
Strasbourgban rajonghatta magát körbe a globális balliberális média krémje, innen pedig nem hiányozhatott Dull Szabolcs, a Telex főszerkesztője sem. A közszolgálatiság jegyében – merthogy Dull ilyen médiumként hivatkozott a Telexre – természetesen a magyarellenes liberális politikai fősodor is képviseltette magát az eseményen, élükön a hazánkat mindig hangosan támadó Věra Jourovával. Nos, így nincs tér a baloldali média számára: nemcsak darabszám, de finanszírozás tekintetében is brutális túlsúlyban van még mindig a balliberális média, ráadásul kiválóan tartják magukat a mondáshoz, miszerint önmagunk dicséretét nem szabad másra bízni – ez volt a strasbourgi kirándulás apropója is, ahol Dull elismerte, hogy mégiscsak létezik az ezerszer elsiratott „független sajtó”, na de a közszolgálatiság, az nem. Vagyis de, hiszen – szerinte – a Telex testesíti meg. Ezek után pedig különösen pikáns, hogy éppen maga a Telex árulta el, hogy milliárdos nagyságrendben kellhet számolnunk, ha az „ellehetetlenített” baloldali lapok anyagi helyzetét vizsgáljuk, ráadásul tették mindezt úgy, hogy adományért kalapoznak.
Ízlelgessük a gondolatot: Věra Jourova és Dunja Mijatovic társaságában érzi magát KÖZszolgálatinak a Telex és Dull Szabolcs. A szélsőségesen balliberális lap, amely szerint „tízmillió uniós polgár él ma önkényuralom alatt” és amely álhírrel hergelt a határon túli magyarok ellen, a közszolgálatot is küldetésének tekinti a főszerkesztő szerint. Ennek oka, hogy Dull szerint, ha a hetente legalább kétszer elsiratott független sajtó létezik is, a közszolgálatiság akkor is halott – hacsak a Telexet nem vesszük számításba.
Bár a sajtószabadság létezik Magyarországon, de a közszolgálati média nem működik, így a mi küldetésünk a közszolgálat is
– fogalmazott a Facebookon Dull. Vagyis az a Telex szolgálja a köz pontos és hiteles tájékoztatását, amelynek vezetője szabadidejében Věra Jourovával teázik Strasbourgban, munkaidőben pedig a határon inneni és túli magyarok ellen hergel. Nem kevés pénzből. Mindeközben pedig áldozati pózból várja a külföldről érkező politikai felmentő seregeket.
Százmilliókból érzik magukat üldözött közszolgálaiaknak
Már az indulás óta megszoktuk, hogy a Telex – és általában a balliberális média bármely terméke – magát független, de „üldözött”, esetleg „ellehetetlenített” portálnak nevezi. Ahogy azt is, hogy rendszeresen olvasóiktól gyűjtenek. Éppen a legújabb ilyen adománygyűjtős akciójuk részeként azzal buzdítottak adakozásra, hogy
Jelenleg 2400 forint támogatás nagyjából a Telex egypercnyi működtetésére elég, célunk, hogy minden hónap minden percére jusson támogató!
Minthogy egy internetes hírportálról van szó, ami elvben az év minden napján és minden percében „működik”, viszonylag egyszerű kiszámolni, mekkora pénzt emészt fel a portál működtetése. Egy évben ugyanis (majdnem) pontosan 525 600 perc van, ha pedig ezt felszorozzuk a 2400 forinttal, akkor megkapjuk, hogy a Telex szerint 1 milliárd 261 millió 440 ezer forintra van szükségük az éves működésükhöz. Ami mellékesen azt jelenti, hogy az Indextől kiugrott mezei újságírók a működésük két évében mintegy két és fél milliárd forintot gründoltak össze. Ez azt jelentené, hogy a teljes felnőtt lakosság mintegy öt százaléka, legalább évi háromezer forinttal támogassa a céget. Ha ez így valóban így történt, már érthető, miért a Telex az egyik legmeghatározóbb baloldali politikai tényező, hiszen sok baloldali párt megirigyelhetné az öt százalékos támogatottságot.
Ha ennél egy fokkal megengedőbbek vagyunk, és csak a globális standard „irodai munkaidőt”, azaz a 8 órát vesszük vetítési alapnak, még akkor is irdatlan mennyiségű pénzről, több mint 400 millió forintos büdzséről beszélhetünk.
Emlékezetes, hogy nem ez az egyetlen érdekes anyagi manővere a lapnak: tavaly gyakornoki programot hirdetett a Telex. Mint írták, „Magyarországon rossz bőrben van a szabad sajtó”, továbbá „az elmúlt tíz évben egyre csökkent a hatalmat korrekten ellenőrző szerkesztőségek száma”. A felhívásban azt írják: a gyakornokprogram létrejöttéhez hozzájárult az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége, a Holland Királyság budapesti nagykövetsége, valamint a finn Helsingin Sanomat Foundation. A Mandiner szerint kiemelendő az utóbbi, azaz a Helsingin Sanomat Foundation, amely a finnországi médiapiac négy nagy szereplőjének egyike az Yle, az Alma Media és az Otava mellett. A négy szereplő az egyes médiapiaci szegmensekben (tv, rádió, nyomtatott sajtó, internetalapú tájékoztatás) a fogyasztók ötvenkilenc–kilencvenhat százalékát éri el. A Sanoma portfóliónál az elérési index hetente a teljes finn lakosság kilencvenöt százalékát fedi le. A European University Institute médiapluralizmussal és médiaszabadsággal foglalkozó központja (Centre for Media Pluralism and Media Freedom) az Európai Unió által is támogatott Media Pluralism Monitor projekt keretében végzett legutóbbi, 2017-es felmérése szerint Finnországban a médiapiaci koncentrációra, a médiatulajdonosi viszonyok átláthatóságára és a szerkesztői tartalom kereskedelmi/tulajdonosi befolyásolására vonatkozó indikátorok is nagyon magas kockázatot mutatnak. A Sanoma-csoportot többször érte olyan vád, hogy túlzott hírközlési központosítást hajtanak végre. A Sanoma birtokolja Finnország legnagyobb újságjait: Helsingin Sanomat, Ilta-Sanomat, Sanoma Lifestyle, Nelonen Media, Sanoma Digital Finland.
