Hiába fizetné ki Magyarország a büntetést, akkor is migránsgettókat hozna létre nálunk Brüsszel
Kedden újabb tárgyalási forduló lesz a migrációs paktum ügyében: intézményközi egyeztetés az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság részvételével. Ezen a trilóguson mindkét rendelet (Menekültügyi és migrációkezelési, illetve Eljárási rendelet) érintve lesz. A Belügyi Tanácsban elfogadott szöveg képezi az Európai Parlamenttel folytatandó tárgyalások alapját. Az EP előre jelezte, hogy több migrációpárti módosító javaslata is lesz. Lengyelországban népszavazást fognak tartani, amelyen megkérdezik a lengyel polgárokat, hogy országuknak bele kell-e egyeznie a migránsok kötelező áthelyezésébe. A mechanizmust Lengyelország és Magyarország sem az uniós belügyminiszterek június elejei, sem az állam-, illetve kormányfők június végi értekezletén nem támogatta. Összefoglaltuk, mit lehet tudni eddig a migránskvótákról.
A trilógus az EU-ra nem jellemző rekordsebességgel halad az ügyben: június 13-án, azaz egy héten belül megvolt az első trilógus, július 11-én pedig már a második ilyen találkozóra került sor. Ezen a tárgyaláson már konkrét cikkekről, rendelkezésekről fognak beszélni, de elsősorban olyan elemeket próbálnak meg tisztázni, amelyek nem, vagy nem kifejezetten vitásak/érzékenyek (például a cikkek címe).
A lengyelek népszavazást tartanak a kvótáról
Az európai uniós migrációs csomagról szóló népszavazás, amelyet az őszi lengyel parlamenti választások napján tartanak meg, Lengyelország és a lengyelek sorsáról is dönt
– jelentette ki korábban Jarosław Kaczyński kormányfőhelyettes, a lengyel kormánypárt elnöke. A TVP Info lengyel közszolgálati hírtelevízióban Kaczyński úgy nyilatkozott:
a népszavazás „nagyon fontos <…> azért, mert Lengyelország és a lengyelek sorsát dönti el, azt, hogy élhetnek-e biztonságos, békés országban”.
A népszavazást a lengyel kormánykoalíciót vezető Jog és Igazságosság (PiS) javasolta azt követően, hogy az uniós tagországok belügyminisztereinek június eleji értekezletén előzetes megállapodást született a migránsok Európai Unión (EU) belüli áthelyezését célzó, kötelező szolidaritási mechanizmusról. Piotr Müller kormányszóvivő korábbi nyilatkozata szerint a népszavazáson az állampolgároknak egy kérdést tennének fel, amely arra vonatkozna, hogy Lengyelországnak bele kell-e egyeznie a migránsok kötelező áthelyezésébe. Június végén Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő a tervezett népszavazásra utalva kijelentette: kormánya „több millió lengyel állampolgár nevében” elutasítja majd az uniós migrációs mechanizmust. Korábban a miniszterelnök azt is közölte:
Nem engedünk a kényszer-betelepítésnek. Lengyelország ellenzi, hogy az embercsempészek diktálják az uniós szabályozásokat!
A mechanizmust Lengyelország és Magyarország sem az uniós belügyminiszterek június eleji, sem az állam-, illetve kormányfők június végi értekezletén nem támogatta.
Mit lehet tudni a migráns-betelepítési kvótáról?
A kötelező kvótákról szóló belügyi tanácsi döntés után rögtön megkezdték egy méginkább migrációpárti „Válságkezelési rendelettervezet” tárgyalását. A rendelettervezet válsághelyzetben elkerülhetetlenül kötelezővé tenné az összes tagállam számára a migránsok kvóták szerinti befogadását; bizonyos esetekben még „pénzügyi hozzájárulással”, azaz büntetéssel sem lehetne kiváltani a migránsok befogadását. Ugyanakkor nem lenne lehetőség a teljes menekültügyi eljárás az unió területén kívül történő lefolytatására.
Valójában a migránskvóta, miszerint az EU-ba „migrációs válsághelyzet” esetkörében érkező migránsokat kvóták szerint kell szétosztani a tagállamok között – ha a Tanács minősített többséggel így határoz –, hiszen ez tulajdonképpen a 2015-ös kvótahatározat mechanizmusának reaktiválása.
Válsághelyzeteken kívül pedig a migránsokat be nem fogadó országoknak 20 ezer eurós – 8 millió forintos – pénzügyi hozzájárulást, büntetést kell fizetni migránsonként, amennyiben nem hajlandók részt venni azok szétosztásában.
Kevésbé közismert része a brüsszeli javaslatnak, hogy gyakorlatilag a korlátlan illegális migrációnak nyit teret a migránskvóta, amennyiben az EU csak minimum számot határozott meg a relokációra, maximum számot nem; amennyiben a tagállamok által vállalt relokációk mértéke nem éri el ezt a minimum számot, a relokáció közvetett formája válik kötelezővé az összes tagállam számára, vagyis ezer, az EU-ba érkező migránsból 16-ot Magyarországnak kellene befogadni (lakosság- és GDP-arányosan)
A másik kockázata a javaslatnak a migránsgettók kialakulása. A tervezet szerint ugyanis a bevándorlási kérelmeket 3 hónapon belül elbírálni. Amennyiben nem születik jogerős döntés a 12 hét alatt, illetve további 12 héten belül nem tudják a határról a visszaküldést végrehajtani, a menedékkérőt ezután be kell engedni az adott tagállam területére. A határon lefolytatott eljárásokra fenntartandó uniós szintű kapacitás mintegy egyharmadáért, 28,4%-áért Magyarország felelne. Ez azt jelenti, hogy Magyarországnak mintegy 10 ezer egyéni eset elbírálásához kell infrastruktúrát, humán erőforrást és pénzt biztosítania.
E kötelezően kialakítandó „megfelelő kapacitás” mértéke Magyarország esetében jóval meghaladná az összes többi tagállam (például a frontországnak számító Görögország és Bulgária) ez irányú kötelezettségét. A határon lefolytatott eljárásokkal kapcsolatos éves tagállami felső határ bevezetésére fokozatosan kerülne sor, és egyre bővülő tendenciát jelent:
Az éves felső határ szorzója az első évben 2, a második évben 3, a harmadik évtől pedig 4 lesz.
Ez azt jelenti, hogy Brüsszel egy, a migránskvótát egyébként ellenző tagállamra, Magyarországra éves szinten több tízezer illegális bevándorlót, illetve az ezzel járó adminisztrációs terhet zúdítaná rá. Ez még akkor is óriási terhet róna hazánkra, ha az eljárást csak azon migránsok esetében kell a határon lefolytatni, akik származási országának alacsony az elismerési rátája, biztonsági kockázatot jelentenek, vagy meg akarják téveszteni a hatóságokat. Mindenki más a pár napos előszűrés után beléphet az EU területére, szabadon mozoghat és ott folytatódik az eljárás.
A brüsszeli javaslat ráadásul „biztosítékokat” is beépít a rendszerbe, hogy minél több menedékkérő terhelje a frontországok adminisztratív kapacitását: a kapcsolati feltétel szerint ugyanis csak olyan tranzitországot lehet biztonságos harmadik országnak tekinteni, ahol a menedékkérő nemcsak egyszerűen áthaladt, hanem azzal valamilyen érdemi kapcsolatot alakított ki: például menedéket kért és azt érdemben vizsgálták. Mindeközben pedig a Magyarországnak járó uniós forrásokról Brüsszel még mindig mélyen hallgat.
Fotó: MTI/EPA/Jeroen Jumelet
