Pesti Srácok

Petyhüdt és érdektelen rémcirkusszal ünnepelték Újpesten a Tanácsköztársaságot

Petyhüdt és érdektelen rémcirkusszal ünnepelték Újpesten a Tanácsköztársaságot

Pedig mindenki készült. A Munkásőr Hagyományőrző Társaság feljelentéssel fenyegette a kommunista reminiszcenciákon és önkényuralmi jelképeken felháborodókat, a Betyársereg pedig bejelentette, hogy ők is kilátogatnak körbenézni. A rendőrség nagy erőkkel meg is jelent, így végül az égadta világon nem történt semmi. Mármint a tucatnyi nosztalgiázó okozta szekunder szégyenen túl.

A párttal a néppel nótájával indították a dzsemborit, miután megszámolták magukat, és megállapították, hogy mind a tizenketten eljöttek, hogy megemlékezzenek a Tanácsköztársaság kikiáltásának 105. évfordulójáról Újpesten, a Szabadság parkban, az újpestiek ellenforradalmi viselkedéséért cserébe 1959-ben, büntető jelleggel odatelepített vöröskatonás emlékmű előtt. A mozgalmi dal lejátszását a JBL nevű kapitalista cég segítette a mobil buliládájával, amit a harcias szellemiségükkel összhangban terepszínűre festettek. Vagy így vásárolták. Az ünnepi hangulatot ezután azzal fokozták, hogy az emlékmű talpához kihelyezték Szamuely Tibor életéről szóló könyvecskét.

A Betyársereg pár fővel képviselte magát, de lökdösődés helyett a park széléről figyelték az eseményeket, miután a rendőrök szépen megkérték őket erre. Ahogy néztem, inkább röhögtek, mint idegeskedtek.

PestiSracok facebook image

A megemlékezés vezérszónokát a Munkásőr hagyományőrzők adták, ő pedig meglehetősen ügyes beszédet tartott. Akár kapitalista körülmények között, a piacról is megélhetne: retorikát és papír nélkül is magabiztos előadásmódra oktathatná az ellenzék szinte összes politikusát. Az ekkor 10 fő fölé hízott tömeg meglehetősen változatos volt, három, ránézésre szociológia szakra fel nem vett ifjúszocialista mellett elaggott, nyugdíjas munkásőrök és a ‘90-es évek autóstáskás kényszervállalkozóiból állt.

– köszönt, majd megünnepelte a Tanácsköztársaság kikiáltásának 105 évfordulóját azzal, hogy milyen szép világ köszöntött a proletárokra, miután Garbai és Kun Béla kikiabálta azt a Parlament lépcsőjéről. Aztán picit sajnálkozott, hogy csak 133 napig tartott a csoda. További érdekes évszámok között megemlítette az emlékmű Újpestre telepítésének évét és 2015-öt, amikor nem sikerült azt elbontatnia az önkormányzatnak.

További dalok és a magyar antifasiszták elnökének motyogása után csendesen megkoszorúztak a magyar vörös katona szobrát, majd mindenki el. (E sorok szerzője pl. a Bozsik stadionba.)

Tulajdonképpen egyszerre volt teljesen érdektelen és szánalmas ez a tucatnyi embert megmozgató, külvárosi kommunista nosztalgiabulika, de egy tanulságot mindenképpen le lehet vonni. A kommunizmus és az eszme – főleg ebben az áporodott formájában – a kutyát nem érdekli. A Gólya presszó és az Auróra közönsége a budai hegyekben marad inkább, ott ábrándozni tovább a saját 133 napjukról. Ezek a régivágású kommunisták túl petyhüdtek, túl unalmasak, túl erőszakmentesek és túl impotensek egy ambiciózus antifa vagy egy BLM-mozgalmár számára.

Minket meg ugyan bosszanthatnak az önkényuralmi jelképeikkel és szövegeikkel, de még mindig inkább ők, mint a neomarxisták!

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.