A szuverenitás kifizetődő – kicsiben is
A szuverenitás mindig megtérül, legalábbis akkor, ha felelősségtudattal párosul. A dolgok valahogy gyorsabban fejlődnek ugyanis ha van gazdájuk, és a gazda nem valahonnan távolról figyeli mi megy a kertjében, hogy aztán csak akkor nézzen oda, ha eljött az ideje az aratásnak. Szép példája ennek Balatonakarattya pályája a község „függetlenné válása óta”.
Balatonakarattya lakói 2012. augusztus 5-én, nagy részvétellel megszavazták meg az önkormányzat elszakadását Balatonkenesétől. A településen azóta évente megünneplik a „függetlenség napját”. Az elszakadás oka nem az anarchista indíttatás volt, hanem a község lakóinak szándéka, arra, hogy a növekvő nyaralóforgalom kezelése, és a település fejlesztése az ott lakók kezébe kerüljön.
Itt nincsenek „gyüttmentek”
A nyaralóforgalom kezelésében Akarattyának történelméből fakadóan más felfogása volt a többi Balaton mentén található településhez képest. Amint arról Imrédy Szabolcs a település polgármester-helyettese beszámolt, itt soha nem alakult ki nyaralóövezet, az üdülők nem külön utcákban épültek ki, hanem a törzslakosok köré, így a fővárosból, vagy az ország más pontjairól érkezők (sőt, a külföldiek is), részeivé váltak a településnek, a lakók pedig nem tekintettek rájuk kívülállóként.
Amint arról egy helyi, őrző-védő szolgáltatásokkal is foglalkozó vállalkozó portálunknak beszámolt ennek egyik következménye, hogy a nyaralók egész évben biztonságban voltak, a szomszédok ugyanis figyeltek egymásra. A lakók és az üdülni vágyók ezért összezártak, és mindkét csoport magáénak érezte a települést.
Kell a gazda
A kapcsolat a visszajáró vendégek és a törzslakosok között éppen ezért szorosabbá vált, mint a szomszéd települések lakói, és a törzsgyökös akarattyaiak között, magukénak érezték a falut, és úgy gondolták, hogy saját kezükbe veszik annak értékeinek védelmét, fejlesztését. Ez vezetett a „függetlenség napjához”.
2012 óta pedig ez a függetlenség rohamos fejlődéshez vezetett. A nyaralóegyesületek és a helyiek közösen kezdtek beruházásokba és felújításokba. Amint az egyik partban sétálva egy helyi lakos elmondta:
Itt minden padnak van gazdája.
Ez látszik is, nincs szemét, nincs rongálás, van viszont jó közbiztonság és rengeteg szabadidős lehetőség. Ennek egyik eredménye, hogy Balatonakarattya azon kevés nyaralóövezeti település közé tartozik, ahol nem csak a szezonban nő a népesség.
Az alpolgármester beszámoló szerint az óvoda „teltházzal üzemel”, nagyon sok fiatal család költözik ugyanis a településre, hogy ne csak évente egyszer látogasson ide, hanem életvitelszerűen itt éljen. Ennek kapcsán felidézte Navracsics Tibor szavait, aki korábban azt mondta, a Balaton vidékét meg kell őriznünk lakóövezetként, és nem hagyhatjuk, hogy „Magyar Florida” legyen, ahová csak a nyugdíjasok költöznek.
Akarattyán ez sikerült
– mondta. Ennek kapcsán fontos lépésként nevezte meg, hogy a településen az önálló önkormányzat megalakulása után kialakították a buszmegálókat és elérték, hogy a tömegközlekedéssel is elérhető legyen a község.
Egy könyvtár pincéjéből
A részönkormányzat már 2005-ben megalakult, innen még hét évet kellett várniuk a teljes önállósodára, azonban nem indultak könnyen a dolgok. A kezdetekben a balatonakarattyai önkormányzatnak saját épülete sem volt, a helység könyvtárában rendezkedtek be.
A pénzügyi osztályunk a pincében volt
– jegyezte meg a polgármester helyettes. Innen indult el a fejlődés útján a kistelepülés.
Külső szemmel Akarattya szép példája annak, hogy milyen az, mikor egy térség a saját lakónak kezébe kerül, azokéba, akik szereti. Hogy ez a nagypolitikai vonatkozásban mit jelent, arról mindenki vonja le a maga kövekeztetéseit.
Fotók: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok
