Gubík László: Mi magyarok arra vagyunk rendelve, hogy az egész Kárpát-medencének adjunk jövőképet (ünnepi PS-interjú)
“A Kárpát-medence kellős közepén élünk mi, magyarok, és tulajdonképpen arra vagyunk rendelve, hogy valahol ennek a térségnek jövőképet adjunk és a politika ütőerén rajta tartsuk az ujjunkat. Ezt a külhonban nemcsak minden magyarnak, hanem a velünk élő más nemzetiségeknek is érteniük kell, hiszen a Kárpát-medence jóléte nekik is jólétet hoz” - mondta a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Gubík László, felvidéki Magyar Közösség Pártja ifjúsági szervezete, a Via Nova Ifjúsági Csoport elnöke, a martosi székhelyű Esterházy Akadémia alapító igazgatója. Úgy folytatta: Merjünk bátrak lenni, merjük megfogalmazni a céljainkat, még akkor is, ha az aktuálpolitikai helyzetben ez nem feltétlenül kényelmes és nem könnyű. A néhai Duray Miklós életművét felidézve Gubík László azt kérte a külhoni magyar politikusoktól, hogy ha ha nemzeti ügyekről van szó, akkor ne választási ciklusokban, pártérdekben, kvótákban és kompromisszumokban gondolkozzanak.
HUTH GERGELY - PestiSrácok.hu
Hogyha valakire igaz, hogy a nemzeti érdekeink kérlelhetetlen képviselője volt, akkor a magyarság felvidéki szellemi vezetőjére, a többszörösen bebörtönzött és a kommunisták által üldözött néhai Duray Miklósra biztosan igaz. Mit üzenne ő most nekünk a nemzeti összetartozás napján?
A pontos kifejezés az, hogy kérlelhetetlen és rendíthetetlen volt. Miklós az elvek embere volt a közéleti pályája kezdetétől, azaz a prágai tavasztól és a Magyar Ifjúsági Szövetség irányításától, az üldöztetéseken át a rendszerváltozás idején és utána végzett politikusi munkájáig bezáróan. Vallotta, hogy kicsinyes alkuk helyett csak biztos elvek mentén érdemes a magyarságot szolgálni.
Duray sokáig meg tudta akadályozni a felvidéki magyarság szétzilálódását, mi volt az ő titka, hogyan tudott felülemelkedni a megosztottságon?
Miklós nem árult zsákbamacskát. Amikor hazajött Amerikából a rendszerváltás hajnalán és megalakította az Együttélés Politikai Mozgalmat, hogy legyen egy magyar célok mentén létrehozott pártja a felvidéki magyarságnak, akkor úgy tudott egységet teremteni, hogy nem kvóták menti politikai alkukra és kiegyezésre törekedett, hanem letett egy világos víziót, amely mögé föl tudott sorakozni a felvidéki magyarság.
Lennie kell egy nemzeti minimumnak, amit mindenki elfogad és csak azon túlmenően nyílhat lehetőség a politikai viaskodásra?
A nemzeti minimum pont az a fogalom, ami ellen Miklós, ha szólni tudna a mögöttem lévő emlékfaláról, a leghangosabban tiltakozna. Ő határozottan utálta, ha a magyar nemzet fogalma mellé bármilyen kicsinyítő kifejezés kapcsolódik.
Akkor mi az az alapvető magyarságteljesítmény, ami elvárható?
Az, hogy ha nemzeti ügyekről van szó, akkor ne választási ciklusokban, pártérdekben, kvótákban és kompromisszumokban gondolkozzunk! Legyen egy olyan eszme, amely mögé föl tudjuk sorakoztatni a mieinket, és lehetőleg egyetemes értékkel bír. Ilyen örökséget a XX. századból kettő felvidéki politikus hagyott ránk: Esterházy János és Duray Miklós. A szovjet büntetőtáborban meggyötört, Benes majd a kommunisták börtönében elpusztított Esterházy ezt az egyetemes értéket a keresztényszociális eszmerendszer képviseletében fogalmazta meg, amikor az első világháború után segíteni próbált a rengeteg hadiárván, szegényen, reményvesztett emberen, miközben az elszakított magyarság jogaiért is küzdött. Duray Miklós pedig azt fogalmazta meg a rendszerváltoztatás előtt, hogy ami nekünk, mint őshonos nemzeti közösségnek jár, nem több, és nem kevesebb, mit a demokratikus önkormányzatiság és az autonómia. Ezekért mindenáron küzdenünk kell.
A felvidéki magyarság kulturális és területi autonómiáját újra meg újra elkaszálja a szlovák többség….
Az idén volt a harmincadik évfordulója a magyarok komáromi nagygyűlésnek, aminek a mottója egy Dsida Jenő-idézet volt: “Mindent magunkért, de soha mások ellen!”. Hiszen úgy is tudsz harcolni a sajátjaidért, hogy céljaidat nem feltétlen másokkal szemben fogalmazod meg. Azután a viharos belpolitikai viták, sérelmek és a szlovák nacionalista politika “ügyes” manőverezése következtében meg is feledkeztünk a komáromi nagygyűlés célkitűzéseiről, s az egész elvhű, felvidéki magyar gondolatiság kiveszett a közélet fősordrából, később pedig mindent elöntött a langyos “bugarizmus”, ami tulajdonképpen egy “antidurayzmus” volt, vagyis a döntések alkuknak és érdekeknek való alárendelése az elvek melletti kiállás helyett.
Ne ostorozd magad! Erdélytől Délvidékig mindenütt ugyanezek a dilemmák őrlik a külhoni magyarságot: taktikázás és megalkuvás, ami nyugalommal és pillanatnyi anyagi előnyökkel járhat, vagy bátor kiállás és küzdelem? Csakhogy azt is be kell látni, hogy mi magyarok mindig is bénák voltunk a taktikázásban, ellenben ha bátran összefogtunk, többnyire győztünk!
Azért vannak bőven bukott szabadságharcaink is, sőt, leginkább azok vannak.
A bukás olykor erkölcsi győzelem. Máskülönben hogyan lett volna képes a magyar nemzet még a Haynau-korszakban is vonzani és asszimilálni a Kárpát-medencei népeket? Mondok egy példát: a felvidéki Hunfalvy (eredetileg Hunsdorfer) János, az első, természetesen (Nagy-) Magyarország-bédekker szerzője, ezt vallotta magáról a kiegyezés előtti években: „A Duna is német hegységből ered, de Pozsonytól Orsováig magyar folyam. Én is magyar földre lefutott hegyi patak vagyok”. Tehát nem feltétlenül kell ahhoz mindig győzni, hogy az identitásunk domináljon.
Valóban, éppen itt folytatnám a gondolatmenetet: a bukás az adott pillanatban, mondjuk egy háború befejeztével jelent csak vereséget, de hosszú távon ez egyáltalán nem biztos, hogy bukás marad. A magnak is először meg kell halnia ahhoz, hogy valami sokkal nemesebb, szebb sarjadjon ki belőle. A szabadságharcaink lehet, hogy elbuktak, de az elültetett eszmét az utókor diadalra vitte.
Duray Miklóst és a nemzet kovászembereit nyilván dühítette, dühíti a sok alkudozás sikertelensége és fölöslegessége, melynek végén csak tovább zsugorodik a magyar politikai képviselet.
A szombathelyi egyházmegye püspökétől, Székely Jánostól hallottam egy nagyon szép anekdotát: egy építkezésen rengeteg kő és építőanyag hever mindenfelé. Arra jár egy idegen, kérdi a munkásokat, hogy ti mit csináltok? Az első azt mondja, hogy ő bizony keményen dolgozik, köveket rak egymásra. Megkérdezte a másikat is, ő azt mondja, pénzt keres, ezzel biztosítja a mindennapi betevőt. Mire odafordult egy harmadik munkáshoz is, aki pedig így felelt: katedrálist építek! Merthogy a földön heverő kövekből templomot építettek a munkások. A harmadik munkás gondolkodását kell elsajátítania mindenkinek itt a Kárpát-medencében, legyen az illető pedagógus, vállalkozó, kétkezi munkás vagy vezető politikus. Ebben a metaforában a felépítendő katedrális a Kárpát-haza, és csak ezzel a szellemiséggel lehet megdönteni Trianont!
Köztudott, hogy nem a megalkuváspárti magyar politikát képviseled, az egész Esterházy Akadémiáról elmondható ez. Szerinted megdönthető Trianon? Milyen jótanáccsal tudod ellátni a magyarokat, Dévától Gombaszögig, ha kutyaszorítóban érzik magukat, mit tehetnek a megmaradásért, a magyar szabadságért?
Tanács helyett inkább ismét Duray Miklóstól kérnék segítséget. Ő 1998-ban, a nemzeti kormány győzelme után mondta, hogy ha Budapest emelkedik (főváros alatt a csonkahont értve), akkor az egész Kárpát-medence emelkedik. Ha pedig süllyed, morálisan, anyagilag, minden szempontból, akkor vele süllyed az egész magyarság. Egy olyan földrajzi térségben élünk, amely gazdaságilag, társadalmilag, földrajzilag egy szerves egész, így teremtette meg a Jóisten. A Kárpát-medence kellős közepén élünk mi, magyarok, és tulajdonképpen arra vagyunk rendelve, hogy valahol ennek a térségnek jövőképet adjunk, és gondját viseljük. Oda kéne eljutnunk, hogy ezt külhonban ne csak minden magyar, hanem a velünk élő más nemzetiségek is megértsék, hiszen a Kárpát-medence jóléte nekik is jólétet hoz.
Ezt a törvényszerűséget sokfelé nehéz megemészteni…
Pedig a XX. század tanulságai ezt diktálják, még ha el is fogadom, hogy ezzel nehéz szembesülnie a szomszédos államoknak. Nincs mit tenni, ennek az igazságnak érvényt kell szerezni, mindenkinek ezért kell tennie a maga helyén. Az én üzenetem, hogy merjünk bátrak lenni céljaink megfogalmazásában még akkor is, ha az aktuálpolitikai helyzetben ez nem feltétlenül kényelmes! A Kárpát-medence visszahódítás és egységbe rendezése, ha úgy tetszik, a magyar jövő Európának e csodás területén két dologtól függ: az egyik a világos jövőképünk, a másik érdekeink elvhű képviselete. Ezek előfeltétele a gazdasági és a demográfiai növekedés, legszerencsésebb, ha a kettő kéz a kézben jár. A magyar nemzetpolitika égboltján 2010 óta kedvező a csillagállás. Ezért kerülhetett sor annyi fontos szimbolikus gesztusra és jogszabály megalkotására a nemzetegyesítés terén. Most a következő feladatnál tartunk, hogy a gazdaságban és mindennapokban is szorosabbra fonjuk a kötelékeket. Itt is vannak jó példák, saját pátriámban is, ahol helyi szinten szlovák választók is sokszor a magyar jelöltet támogatják, ha úgy vélik, hogy magyarországi támogatása révén munkahelyeket és fejlődést hoz a régiónak. Jó lenne ezt a választói magatartást átültetni az országos megmérettetéseknél is, de ez egyelőre keményebb dió. Csüggedésre azonban semmi ok, Duray Miklós hagyatékára is építve tartást kell szereznünk, hogy a 21. század győzteseivé kell váljunk!
Vezető kép: Gubík László, a Via Nova Ifjúsági Csoport elnöke beszél a Határtalanul Parlament elnevezésû tanácskozáson az Országházban 2023. október 22-én. Fotó: MTI/Kovács Tamás
