Robert C. Castel és Sayfo Omar: az Európai Unió morális és szellemi muníciót adott a Hamásznak
Robert C. Castel biztonságpolitikai, és Sayfo Omar Közel-Kelet szakértő tartott közös előadást a arab világ és az abban élő népek jelenlegi helyzetéről az idei Tranziton. A témák között egyebek mellett a háborús feszültség, a közel-keleti keresztények helyzete, a térség zűrzavaros politikai hangulatának lehetséges rendezése is szerepelt, de arról is kifejtették véleményüket, hogy milyen szerepe van az Európai Uniónak a gázai eseményekben.
Hullámzó képet fest elénk a Közel-Kelet geopolitikája. Egyrészt a sűrűsödő merényletek, és fenyegetések fényében úgy hihetnénk, hogy egyre közelebb kerülünk egy újabb konfliktushoz a térségben, másrészt az utóbbi napokban, mintha minden fél kezdene kihátrálni egy eszkaláció elől. Robert C. Castel szerint "nem történt semmi", mint mondta, bár külső szemmel úgy hihetnénk, hogy egyre "durvul a helyzet", azonban semmi olyanra nem került sor, ami megváltoztatta volna az évtizedek óta tartó trendet.
Mint mondta, ez egy sokkal tágabb konfliktus, arról szólnak ezek a háborúk – amik szerinte hamarosan egy háborúvá válnak –, hogy melyik lesz a hegemón hatalom a Közel-Keleten. Ez az egész csörte az iráni forradalommal kezdődött, és arról szól, hogy Irán mennyire tudja kiszorítani az USA-t a Közel- Keletről.
Sayfo Omar a térség politikáját egy közel-keleti utcai verekedéshez hasonlította. Mint mondta, ez általában úgy néz ki, hogy két fél kiáll az utcára és egyre hangosabban kiabál először egymásnak, majd a környezetének, hogy "fogják le", mert igazából nem akar verekedni, de nem tűnhet gyávának sem.
Ezt látom Irán és a Hezbollah kapcsán, nem tehetik meg, hogy ne mutassanak erőt, de egy konfliktus egyikőjüknek se áll érdekében. Iránnak azért nem mert két célja van, hogy stabilizálják a gazdaságot, ennek nem tenne jót egy háború, a másik az atomprogram folytatása, aminek szintén nem. A Hezbollahnak azért nem lenne jó, mert volt már háborúja Izraellelel amit, amit ugyan sikerként könyvelt el, de Izrael valójában tönkreverte őket és azóta Libanon gazdasági lejmenetben van. Nekik az a céljuk, hogy megőrizzék a státuszukat Libanonon belül. Retorikai háború zajlik, de a cél, hogy konkrét konfrontáció ne legyen
– fogalmazott. Arra vonatkozóan a felek egyetértette, hogy lezárás a Közel-Keleten nem lesz, de megnyugvásra sor kerülhet. Castel szerint Izrael kapcsán gázában egyetlen dolog van, ami ezt a megnyugvást elhozhatja, egy teljes izraeli győzelem a Hamász felett, hogy a fenyegetés lekerüljön az asztalról.
Nem szeretnénk még egy október hetedikét látni a közeljövőben
– mondta, A második szükséges dolog a túszok visszakapása, a harmadik pedig hogy Gázában egy jobb politikai helyzet alakuljon ki. Ami Libanont illeti a határ mellől evakuált lakosság helyzetét nem lehet fenntartani, előbb meg kell oldani a kimenekített lakosság helyzetét, ezt követően egyértelműen háború fog kitörni ott is.
Sayfo Omar szerint ez a konfliktus nem volt érdekében a legtöbb környező Országnak sem. Mint mondta, Szíria örül, hogy sikerült stabilizálni a helyzetet nincs abban a szituációban, hogy háborúzzon. Irak messze van, az ő érdeke az egyensúly, az Ábrahám-egyezmény országai pedig szükségszerűen kivárnak, de ők is békére törekedtek. Irán a már említett prioritásokat helyezik előtérbe, a céljuk pedig, hogy a proxy országaiknál ne feszítsék túl a húrt. Abban érdekelt volna, hogy fenntartsák a konfliktust, de az eszkalációban nemtetszésünknek. Castel szerint viszont Irán most van a stratégiai komformzónájában:
Az utolsó arabig harcolhatnak, a perzsák pedig ülhetnek otthon és szőhetik a szőnyegüket
– fogalmazott a szakértő, aki szerint Irán proxy országai olyanok mint egy nagy család, a legidősebb fiú, aki örökli a birtokot a Hezbollah, Teherán mindent megtesz, hogy őket ne pusztítsa el a konfliktus. A középső gyerek a huszik Jemenben, ők siíták, de nem "közeliek". A „lelenc gyerek” szerepét pedig a Hamász tölti be. Ők azok, akikről Irán a legkönnyebben lemondana és valószínűleg le is fog.
Egy kisantantot épít ki Irán a proxykból Izrael körül, azonban megszabja nekik, hogy mikor használhatják azokat a fegyvereket, amelyeket kapnak. A Hamász akciója azonban egy olyan támadás volt, amiről nem egyeztetett, ez nem csupán Iránt, de a Hezbollahot is meglepte
– jelentette ki.
Sayfo szerint a Hamász ebbe a háborúba bekényszerítette saját magát. A többi muszlim állam fenyegetésként tekint rá. Mivel a Hamász alulról szerveződő, tőkeellenes, így az arab világ pénzemberei nem támogatják őket. Ennek következménye, hogy sem nyugati sem arab tőke nem áramlik gázába, így az övezet lakóinak segélyekkel és ideológiával kell beérniük. Propaganda sikerek látszólagos győzelmek, de fegyveresen már nem tudja tartani magát a kormányzási potenciálja pedig megszűnt. A harcok valószínűleg tartanak az amerikai elnökválasztásokig, minél tovább tart a konfliktus annál valószínűbb, hogy netanjahu dönti el, hogy mi lesz utána
Az Európai Unió szellemi és morális muníciót adott a Hamásznak
Arra a kérdésre, hogy a nyugati hatalmaknak mekkora szerepük van a konfliktusban, illetve mekkora hatások lehet az eszkaláció meggátlásában Castel úgy fogalmazott, hogy a nyugati ember nem érti a Keletet, és minél több diplomát gyűjt össze, annál kevésbé fogja érteni.
Látni kell, hogy mire van szüksége a keletnek. Semmi szüksége arra, hogy demokráciát exportáljanak oda, nem kell bocsánatot kérni, arra van szükség, hogy Amerika erős legyen és lojális. Mert mit mondanak maguknak a helyi szövetségeseik? Ha a legközelebbi szövetségeséhez így állnak, akkor hozzánk hogyan fognak.
– jelentette ki. Sayfo Omar szerint ami jelenleg a palesztin tanulmányokat jelenti az angolszász világban, az egy térségfilozófia, nem a valósággal foglalkozik. Erőre van szükség, katonai támogatásra van szükség, ezt várják el az arab országok, ennek ellenére nem látja veszélyben a Nyugat befolyását.
Robert C. Castel a kérdésben azt is kiemelte, hogy az Egyesült Államok az egyetlen hatalom, ami képes erőt kifejteni a világ bármelyik pontján. A többi nagyhatalomnak erre nincs lehetősége. Az USA-val a probléma nem az erővel, hanem a szándékkal van. A legnagyobb probléma, főképpen a demokrata párttal, hogy sosem tudni melyik oldalát mutatja, felmerül-e bennük a pragmatizmus, vagy egy woke őrült veszi fel a telefont, ha keresik őket.
Az Európai Unió szerepének kapcsán a biztonságpolitikai szakértő kijelentette, hogy különbséget kell tenni az eu aparátusa és az államok között. Az EU apparátusa már évek óta a "varázsló seprűje": nem választott képviselők és a választói akarattól függetlenül azt tesznek, amit akarnak. Ezek a szervezetek éveken keresztül pénzelték a Hamászt, olyan tankönyvek kiadásán keresztül, amelyekbe bele sem néztek, és amik tulajdonképpen útmutatók voltak a terroristák számára, szellemi és morális muníciót adva nekik.
Sayfo úgy fogalmazott, hogy az EU magát egy humanitárius szuperhatalomként aposztrofálja, ez jobb esetben a segélyek küldését illeti, rosszabb esetben a fent említett szellemi muníciót. Kijelentette azonban, hogy amikor a kommunikációs térben felmerül, hogy a segélyszervezetek együttműködnek a Hamásszal, hozzá kell tennünk, hogy kénytelenek ezt tenni, hiszen a térségben ők jelentik a hatalmat, így a Vörös kereszt is rákényszerült, hogy tárgyaljon az Iszlám Állammal, hiszen csak rajtuk keresztül végezhetik el a munkájukat.
Ennek kapcsán Robert C. Castel kijelentette, hogy Gáza esetében viszont észben kell tartanunk, hogy a helyi segélyszervezetek bár nemzetközi ellenőrzés alatt állnak, azoknak az átlagos tagjait a helyiek teszik ki. Mint mondta, ezek ugyanúgy terroristák, mint akik fegyvert fognak.
Fotó: PS
