Aki nélkül nincs magyar hősi emlékezet - Vass Viktor szobrász
Hetven éve, 1955. február 2-án hunyt el Vass Viktor szobrász, aki országszerte háromszáz családi síremlékkel és több mint harminc emlékművel gazdagította hazánkat. Egy olyan korban tudott kitűnni, amely sorra szállította a nevesebbnél nevesebb alkotókat, szakmájában eleve Ligeti Miklós, Pongrácz Szigfrid vagy Gárdos Aladár voltak a pályatársai. Olyan szobrok fűződnek a nevéhez, amelyeket szinte lehetetlen elkerülni Budapesten és számos magyar nagyvárosban, és amelyek nélkül aligha maradna fenn hazánk méltó emlékezete a nyílt utcákon, köztereken.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem melletti, VIII. kerületi Orczy-kertet naponta több százan látogatják meg, hogy köröket fussanak, piknikezzenek vagy kipihenjék az aznapi munkát.
És bizonyára sokaknak feltűnt egy nagyjából két méter magas kőtalapzaton álló, karddal álló vitézt, és mellette (vagy mögötte, nézőpont kérdése) egy ülő oroszlánt ábrázoló monumentális szobor a park közepén, de kevesen mondanák meg a nevét. Pedig van neki: tiszti hősi emlékműnek hívják, készítője pedig Vass Viktor, aki ezen a napon, vasárnap hetven éve hunyt el.
A szobrot még 1928-ban adták át, hogy megemlékezzenek az első világháborúban hősi halált halt magyar tisztekről. A mai napig látszódik az alábbi véset:
„Feltámadnak haddal vésszel buzogánnyal kelevézzel kifeni mind nehéz kardját s a hont újra elfoglalják.”
Az 1873. május 8-án, Szombathelyen napvilágot látó Vass Viktor egy olyan korszakban nőtt fel, amikor sorra láttak neki a magyar nagyvárosok arculatának kialakításához – ne felejtsük el, hogy Vass Viktor születésének évében egyesítették Budát, Óbudát és Pestet, amely projekt végül a ma ismert fővárosi arculatnak az origója lett.
Nem véletlen, hogy ezekben az évtizedekben sorra keresték a jó kézügyességű asztalosokat, építészeket, no meg a szobrászokat.
Csak az utóbbi szakmán belül váltak híressé olyan ismerős arcok, mint a Blaha Lujza téren lévő Corvin Áruház díszítését kivitelező Pongrácz Szigfrid, a városligeti Anonymust megalkotó Ligeti Miklós vagy a Bolyai Farkas és fia, Bolyai János tudósok szegedi domborműveit megálmodó Gárdos Aladár.
Vass Viktor szintén azok közé tartozott, akikről gyermekkorukban megmondták, hogy szobrásznak születtek.
Már nyolc évesen elkészítette első művét, egy kis Krisztus-szobrot.
Ez alapozta meg a jövőjét, amely a bécsi Iparművészeti Akadémián folytatott tanulmányával kezdődhetett el.
Ezután hat éven keresztül Tilgner Viktor mellett dolgozott, aki korának Európa-szerte elismert szobrászaként egyenesen Ferenc József császárnak készített alkotásokat, így az ischli császári villa parkjának monumentális kútja is az ő nevéhez fűződik.
Miután az ifjú szombathelyi szobrász 1901-ben Budapestre költözött, 1909-től a Műcsarnok kiállításainak is résztvevője lett, és ugyanebben az évben készítette el Csatáry Lajos miniszteri tanácsos bronz- és mészkőalapú síremlékét, amely azóta is a Fiumei úti sírkertben található.
Neve ekkor már szerepelt a korabeli sajtóban. A miskolci Ellenzék nevű lap 1912. április 13-i számában arról írt, hogy pályázatot írtak ki szoboralkotásra Deák Ferencről a borsodi székhelyen, amelyre Vass is jelentkezett saját alkotással, többek közt Ligeti Miklóssal és Gárdos Aladárral versengve. A pályázatot végül utóbbi nyerte, de Vass rendkívül elismerő értékelést kapott a pályázat elbírálóitól:
„Vass Viktor szobra, véleményünk szerint, a leghelyesebb. A művész helyes úton járt, amidőn egyszerű monumentalitásra törekedett, mellőzve minden mellékalakot s minden dekoratív hatást. Az alak méreteivel Deák Ferenc fennkölt szellemének hű tükrét akarta ábrázolni, ami részben sikerült is neki. Azonban az alaknak részben hibás konstrukciója s némely aránytalanság, valamint a mintázásnak részbeni pongyolasága zavarólag hatnak és az alaknak, valamint az ülőpadnak helyesebb kiképzését tenné kívánatossá.”
Természetesen Vass nevezése nem bizonyult feleslegesnek. Sorra kapta meg a felkéréseket nemesi vagy katonai családok síremlékeinek elkészítésére, így aztán élete végéig közel háromszáz síremléket alkotott meg, amelynek többsége a Fiumei úti sírkertben áll.
A családok mellett komplett falvak, városok köszönhetik szimbólumait a szobrásznak, így Jászberény, Albertfalva, Nagytétény hősi emlékei mellett Budapest, Szombathely, Debrecen, Szeged és Miskolc is kötődik Vass életművéhez.
Ennek csúcspontja az volt, amikor 1930-ban megszervezte az egész ötven éves életművét bemutató kiállítását.
Az esemény helyszíne az a Százados úti művésztelep volt, amelynek létrehozását többek közt ő maga kezdeményezte. A mai Puskás Aréna és Papp László Budapest Sportarénától néhányszáz méterre lévő parknak szerves része volt 1911-től, és haláláig itt is munkálkodott. Itt élte túl a második világháborút, a nyilasterrort és a Rákosi-féle kommunista diktatúrát is. Ám ötvenhatot már nem élhette meg.
A kiállításra visszatérve Vass több szobortervét is a nyilvánosság elé tárta, így Prohászka Ottokárét, Tersánszky Ödön síremlékét, a przemysli hősök tiszteletére készített emlékművét vagy a jászberényi hősök emlékszobrának lovasrészletét. De amit nagyobb csodával elemezgettek a látogatók, az mégiscsak a nyolcévesen „farigcsált” kis Jézus-szobor volt.
Nemcsak az a kor volt szép, amit megélt, hanem az az életműve is, amellyel a mai napig tele van az egész ország a nagyvárosoktól a kis falvakig. Szöveg helyett pedig igazolják a képek az ő zsenialitását.
