Kémelhárítás és áttörés – Mit üzent a miniszterelnök mai beszéde?
Sírás, rívás és fogaknak csikorgatása. Valószínűleg a teljes poszt-USAID-média és minden politikusnak nevezett külföldi ügynök ezt a három tevékenységet váltogatja jelenleg Doktorprofesszorminiszterelnökúr mai évértékelője után. Orbán Viktor ugyanis üzent. Nekik is, és a saját tábornak is. Az üzenet pedig viszonylag egyszerű: mi győzünk.
Nagy Lajos királyunk kiválóan kezelte a magyar külpolitikát, az egyetlen hibája talán az volt, hogy nem küldte ezüstbányába a teljes cseh nemességet, birodalma mégis összeomlott, mert a belpolitikája nem volt annyira megalapozott. Nem szépítsük, kicsit hasonló helyzettől tartottam én is az utóbbi hónapokban.
Orbán Viktor ugyanis hadjáratot vezetett, és vezet most is. Egyszerre ideológiait és gazdaságit, amiben két ellenfele volt Magyarországnak, az amerikai demokrata kormányzat és a brüsszeli liberális bürokraták. A kettőből egyet sikerült lefejezni. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy Trump győzelméhez nincs semmi közünk: de van.
Nem véletlen ugyanis, hogy a republikánusok a teljes ideológiai kampányukat a magyar kormány modelljére alapozták, nem véletlen, hogy mind Trump, mind pedig J. D. Vance számára példa volt a magyar kormányfő és a teljes kampány alatt folyamatosan forgott a neve az amerikai konzervatív rendezvényeken. Ezt mi nyertük meg nekik. Persze, lehet mondani, hogy túlzó, amit írok, de ha a realitásokat vesszük, akkor ezt még Bartus Lászlónak is be kell ismernie (bár ő pont beismerte, Dévényi István tagadja, mindegy).
Az ideológiai fronton tehát NERtünk, a gazdasági más kérdés, mert Brüsszel jelenleg egy utolsó banzáj rohammal veszi az irányt a géppuskafészkek felé, és annyira eltökélt az öngyilkosság ezen kreatív módja mellett, hogy a harcunk nagy része abból áll, hogy lefogjuk a kezét, amivel fel akarja vágni a saját ereit. Öngyilkosokkal nehéz hadba szállni. A gondot itt az jelenti, hogy az EU gazdasági harakirije ránk is hatással van, amit nehéz ellensúlyozni. Ehhez minimum egy háborút be kell fejezni, mégpedig az orosz-ukránt. Az ideológiai fronton való győzelmünkkel azonban ez is közelebb került. Ahogyan a mai évértékelőben Doktorprofesszorőexelenciájaminiszterelnökúr kifejtette: közelítünk a békéhez.
Mi lesz itthon?
Az egyik fronton elkönyvelt siker lehetőséget adott arra, hogy a kormányfő hazatérjen és rendezze a sorokat. Ebben pedig most már számíthatunk az amerikaiakra, hiszen Trump ellenfeleit éppen azok a hálózatok pénzelték, akik a magyar ellenzék (és ellenzéki média) mögött álltak, nem véletlen a teljes összeomlás a USAID által nyújtott támogatások felszámolása miatt.
Amint a miniszterelnök elmondta, most kérhetünk és kaptunk segítséget a hálózatok ellen. A csicskamajdan ellen. Mert ugye ne legyenek kétségeink, azt már elkezdték előkészíteni. Ennek első lépése a gazdaságunk folyamatos gyepálása külső eszközökkel és a közbiztonság lerontása. Ezt a két méregfogat viszont most ki tudjuk húzni, éppen időben.
Nem kell elbíznunk magunkat, 2026-ban egy nagyon kemény harc áll előttünk, mert a fenevad most sarokba van szorítva, tehát mindent meg fog próbálni. Ezért lehet, hogy nekünk is kompromisszumokat kell majd hoznunk, de láthatóan a parancsnok visszatért és lassítás helyett bekeményített. A Pride idén elmarad és ez valószínűleg csak az első lépés a lobbicsoporttokkal szembeni harcban.
Húsvétra pedig nagytakarítás készül. Most levonjuk a rostélyt a médiában is. Lándzsát szegezz és vágta...
Fotó: MCC
