Gréczy egyenesen megmondta, hogy a harmincas évek Németországa vagyunk
Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője szerint most eljött az idő, "AMIKOR EGYENESEN KELL BESZÉLNI". Ha valaki úgy vélné, hogy ezzel a kezdőmondattal valami intellektuálisan felemelő, a realitások teljesen szilárd talaján álló gondolatok garmadáját fogja olvasni, nos, az - nem meglepő módon - tévedni fog. Annak ellenére, hogy a fejtegetés itt-ott tartalmaz tényszerűséget, valójában a monológ nem más, mint a történelemnek egy szubjektív, "dékás" politikai értelmezése.
Gréczy, jó DK-ás katonaként a közösségi oldalon közzétett irományát, a közbeszédet uraló gyülekezési joggal indítja, amellyel egyből üzen Magyar Péter, korábbi fideszesnek: ha "a gyülekezési jogot korlátozzák, mindegy, hogy kinek a jogai. Ki kell állni." És itt most meg kell, hogy álljunk egy pillanatra. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, aki saját és hű katonái szerint, a szabadság élharcosa, minden bajok, gondok megoldója, az ország Szent Istvánnál is nagyobb vezetője, nem vett részt a tegnap meghirdetett, melegfelvonulás betiltása miatt szervezett tüntetésen. Amiben, ha jobban megnézzük, nincs is semmi meglepő. Péterünktől ugyanis hozzászokhattunk már, hogy a fajsúlyos, de a társadalmat megosztó kérdésekben nem mer egyértelmű állást foglalni. Nem azért mert nincs neki véleménye - bár az is megeshet -, inkább mégis arról van szó, hogy számára csak azok a témák lehetnek első helyen, amelyeket a társadalom evidens módon támogat, vagyis a demagóg szövegeknek, ígéreteknek helye van a tárban, de Ukrajna EU-s csatlakozása, vagy a Pride már más kalap alá esik. Itt már indul a tiszás, igen is, meg nem is taktikázás. Mert, ha nincs kifejezetten megállapítható politikai haszonszerzés, akkor Péter ott és úgy keni el a dolgokat, ahol és ahogy csak lehet. Még akkor is, ha korábbi felvételek, nyilatkozatok bizonyítékul szolgálnak az adott ügyben kialakított álláspontjára. Ilyen egy "bátor", semmitől sem - csak éppen a választóktól - félő vezető - gondolhatnánk.
De a kitérő után térjünk is vissza a Gréczy által kijelölt útra. Ugyanis "bölcs" Zsoltunk rögtön megcsillogtatja történelmi tudását, és erős analógiával a harmincas évek Németországához hasonlítja a kormány intézkedéseit. Merthogy "minden a jogok korlátozásával kezdődik, majd az indulat elszabadításával folytatódik. És nincs megállás." A DK tagjaitól már rég hozzászokhattunk nemcsak a túlzásokhoz, hanem a túlkapásokhoz is. Szerinte - folytatja Gréczy - valódi ellenzék módjára kell tüntetni, és nem zsírleszívó fekvőtámaszokat kell nyomni. Utóbbival utalva a Tisza Párt szakértőjére, Ruszin-Szendi Romulusz ex-vezérkari főnökre, akiről nemrég robbant a hír, hogy közel egy milliárd forintért építtetett szolgálati házat fáradalmai kipihenésére, és a TB-re számoltatta el - vezérkari főnökként - zsírleszívását és tokaplasztikáját, amihez a magyaroknak - a Tisza pártelnöke szerint - nincs semmi köze, mert hiába spórolt ezzel Ruszin-Szendi több százezer forintot, az akkor is magánügy marad. Majd Magyar Péternek üzenve DK-s politikusunk így folytatja
Az igazi ellenzék tüntetett a rabszolgatörvény idején, és nyelte a könnygázt. Igaz, akkor a mai “hős” még Orbánt szolgálta. A parlamenti ellenzék foglalta el az országgyűlés üléstermét, igaz, a mai “hős” még Orbán díszpáholyában ült. A parlamenti ellenzék volt ott - ha ki nem dobták őket - civilek tüntetésein, igaz, a mai “hős” akkor még túlárazta a szerződéseket a Diákhitel Központban. A parlamenti ellenzék ment be az MTV székházba, hogy beolvasson egy közleményt. Igaz, akkor a mai “hős” még Mészáros Lőrinc bankjában volt vezető beosztásban.
Magyar Péter a kényszer és a bosszú szülte "megvilágosodása" előtt, valóban élvezte annak minden előnyét, hogy felesége egyre feljebb jutott a ranglétrán. Mára már nyilvánvaló, hogy nem saját érdemei voltak azok, amelyek révén jól fizető állásokhoz juthatott, hanem a feleség volt az, aki kijárta neki az utat. Addig meg minden szép és jó volt neki az országban. Orbán Viktor pedig igazi vezető volt, akit követni kell. Ugyan most is van egy vezető, aki előtte jár, de azt nem Orbán Viktornak hívják, és a tőlünk messzi nyugaton található a székhelye.
De Zsoltunk nem nyugszik meg, és azt a kérdést szegezi Magyarnak, hogy
Aki pedig ugyanannak nevez egy békés szivárványos menetet, és 2006 rendőrverő, tévészékházba betörő, kirakatokat gyújtogató, autókat borogató “békés” tüntetőit, az más hitványságra is képes. A rombolás és a séta ugyanaz lenne??
DK-s Zsolt az üzenetébe ugyan szépen belefoglalta a "szükséges" tényszerűséget, de azok jó részét sikerült egészen rózsaszín szemüvegen keresztül néznie, és itt most nem Magyar zsíros állásairól van szó. Sokkal inkább az ellenzék által szervezett tüntetésekről, ahol az akkori ellenzék minden megtett annak érdekében, hogy a tiltakozások egyrészt, ne a kormány adott intézkedései ellen irányuljanak, hanem általános kormányellenes hangulatba forduljanak át. Másrészt, minden eszközt bevetve, a tömeg hergelésével próbálták elérni, hogy a dolgok minél inkább elfajuljanak, és egy forradalmi hangulat alakuljon ki az országban. A következmények nem számítottak, csak az elérni kívánt cél. A "békés" tüntetés itt arról szólt, hogy füstbombát dobtak az Országházat védő rendőrsorfal felé, lásd: Fekete-Győr András. De az egyik legemlékezetesebb pillanat tényleg a "békés" politikusok MTV székházba történő "látogatása" volt, amely az ajtónak futás, biztonsági őrök arcának élőben való közvetítése vagy kényszerítés színlelése ellenére nem robbantott ki forradalmat. A 2006-os tüntetésen történő rendőri fellépéssel pedig - Zsoltunk szerint - minden rendben volt, nem csak jogi, hanem erkölcsi szempontból is. Az "ellenállás" letöréséért Gergényi Péter, akkori rendőrfőkapitány meg is kapta Demszkytől a Budapest-díjat. És ha már "egyenes beszéd", a politikus "őszinteségi" rohamában arra is kitérhetne, hogy a magyar emberek miért jutottak el 2006-ban a tüntetéssorozatig, ahelyett hogy relativizálni igyekszik a Gyurcsány-kormány akkor tetteit.
Mindenesetre, ha az őszödi beszédig nem is jutottunk el, egy valami kimondható: elindult a DK és a Tisza politikai "párharca", amelyben két, erkölcsileg azonos szinten álló pártelnök áll egymással szemben, és mindkettő demagóg módon, a lehető leggyorsabban a maga oldalára akarja állítani a múlt történéseit, más-más köntösbe bújtatva. Akár bizonyos ügyekben való nyílt állásfoglalás mellőzésével, akár a tények tudatos elferdítésével vagy elhallgatásával: csak az maradhat felszínen, amiből politikai tőkét tudnak kovácsolni. És itt visszatérünk ahhoz, hogy Magyarnak nincsenek ínyére a megosztó ügyek sem. Nem azért nem akar azokba belefolyni, vagy mert ne hinne vagy inkább ne reménykedne a hatásukban, hanem azért, mert nem tudja még, hogy melyik oldalra álljon: nincsenek elvek, csak a száraz, számító politika van számára. A kérdés neki így hangzik: miből kovácsolhatna nagyobb politikai tőkét?
Vezető kép: MTI
Forrás: Gréczy Zsolt Facebook oldala
