Pesti Srácok

Gréczy egyenesen megmondta, hogy a harmincas évek Németországa vagyunk

Gréczy egyenesen megmondta, hogy a harmincas évek Németországa vagyunk

Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője szerint most eljött az idő, "AMIKOR EGYENESEN KELL BESZÉLNI". Ha valaki úgy vélné, hogy ezzel a kezdőmondattal valami intellektuálisan felemelő, a realitások teljesen szilárd talaján álló gondolatok garmadáját fogja olvasni, nos, az - nem meglepő módon - tévedni fog. Annak ellenére, hogy a fejtegetés itt-ott tartalmaz tényszerűséget, valójában a monológ nem más, mint a történelemnek egy szubjektív, "dékás" politikai értelmezése.

Gréczy, jó DK-ás katonaként a közösségi oldalon közzétett irományát, a közbeszédet uraló gyülekezési joggal indítja, amellyel egyből üzen Magyar Péter, korábbi fideszesnek: ha "a gyülekezési jogot korlátozzák, mindegy, hogy kinek a jogai. Ki kell állni." És itt most meg kell, hogy álljunk egy pillanatra. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, aki saját és hű katonái szerint, a szabadság élharcosa, minden bajok, gondok megoldója, az ország Szent Istvánnál is nagyobb vezetője, nem vett részt a tegnap meghirdetett, melegfelvonulás betiltása miatt szervezett tüntetésen. Amiben, ha jobban megnézzük, nincs is semmi meglepő. Péterünktől ugyanis hozzászokhattunk már, hogy a fajsúlyos, de a társadalmat megosztó kérdésekben nem mer egyértelmű állást foglalni. Nem azért mert nincs neki véleménye - bár az is megeshet -, inkább mégis arról van szó, hogy számára csak azok a témák lehetnek első helyen, amelyeket a társadalom evidens módon támogat, vagyis a demagóg szövegeknek, ígéreteknek helye van a tárban, de Ukrajna EU-s csatlakozása, vagy a Pride már más kalap alá esik. Itt már indul a tiszás, igen is, meg nem is taktikázás. Mert, ha nincs kifejezetten megállapítható politikai haszonszerzés, akkor Péter ott és úgy keni el a dolgokat, ahol és ahogy csak lehet. Még akkor is, ha korábbi felvételek, nyilatkozatok bizonyítékul szolgálnak az adott ügyben kialakított álláspontjára. Ilyen egy "bátor", semmitől sem - csak éppen a választóktól - félő vezető - gondolhatnánk.

De a kitérő után térjünk is vissza a Gréczy által kijelölt útra. Ugyanis "bölcs" Zsoltunk rögtön megcsillogtatja történelmi tudását, és erős analógiával a harmincas évek Németországához hasonlítja a kormány intézkedéseit. Merthogy "minden a jogok korlátozásával kezdődik, majd az indulat elszabadításával folytatódik. És nincs megállás." A DK tagjaitól már rég hozzászokhattunk nemcsak a túlzásokhoz, hanem a túlkapásokhoz is. Szerinte - folytatja Gréczy - valódi ellenzék módjára kell tüntetni, és nem zsírleszívó fekvőtámaszokat kell nyomni. Utóbbival utalva a Tisza Párt szakértőjére, Ruszin-Szendi Romulusz ex-vezérkari főnökre, akiről nemrég robbant a hír, hogy közel egy milliárd forintért építtetett szolgálati házat fáradalmai kipihenésére, és a TB-re számoltatta el - vezérkari főnökként - zsírleszívását és tokaplasztikáját, amihez a magyaroknak - a Tisza pártelnöke szerint - nincs semmi köze, mert hiába spórolt ezzel Ruszin-Szendi több százezer forintot, az akkor is magánügy marad. Majd Magyar Péternek üzenve DK-s politikusunk így folytatja

PestiSracok facebook image

Magyar Péter a kényszer és a bosszú szülte "megvilágosodása" előtt, valóban élvezte annak minden előnyét, hogy felesége egyre feljebb jutott a ranglétrán. Mára már nyilvánvaló, hogy nem saját érdemei voltak azok, amelyek révén jól fizető állásokhoz juthatott, hanem a feleség volt az, aki kijárta neki az utat. Addig meg minden szép és jó volt neki az országban. Orbán Viktor pedig igazi vezető volt, akit követni kell. Ugyan most is van egy vezető, aki előtte jár, de azt nem Orbán Viktornak hívják, és a tőlünk messzi nyugaton található a székhelye.

De Zsoltunk nem nyugszik meg, és azt a kérdést szegezi Magyarnak, hogy

DK-s Zsolt az üzenetébe ugyan szépen belefoglalta a "szükséges" tényszerűséget, de azok jó részét sikerült egészen rózsaszín szemüvegen keresztül néznie, és itt most nem Magyar zsíros állásairól van szó. Sokkal inkább az ellenzék által szervezett tüntetésekről, ahol az akkori ellenzék minden megtett annak érdekében, hogy a tiltakozások egyrészt, ne a kormány adott intézkedései ellen irányuljanak, hanem általános kormányellenes hangulatba forduljanak át. Másrészt, minden eszközt bevetve, a tömeg hergelésével próbálták elérni, hogy a dolgok minél inkább elfajuljanak, és egy forradalmi hangulat alakuljon ki az országban. A következmények nem számítottak, csak az elérni kívánt cél. A "békés" tüntetés itt arról szólt, hogy füstbombát dobtak az Országházat védő rendőrsorfal felé, lásd: Fekete-Győr András. De az egyik legemlékezetesebb pillanat tényleg a "békés" politikusok MTV székházba történő "látogatása" volt, amely az ajtónak futás, biztonsági őrök arcának élőben való közvetítése vagy kényszerítés színlelése ellenére nem robbantott ki forradalmat. A 2006-os tüntetésen történő rendőri fellépéssel pedig - Zsoltunk szerint - minden rendben volt, nem csak jogi, hanem erkölcsi szempontból is. Az "ellenállás" letöréséért Gergényi Péter, akkori rendőrfőkapitány meg is kapta Demszkytől a Budapest-díjat. És ha már "egyenes beszéd", a politikus "őszinteségi" rohamában arra is kitérhetne, hogy a magyar emberek miért jutottak el 2006-ban a tüntetéssorozatig, ahelyett hogy relativizálni igyekszik a Gyurcsány-kormány akkor tetteit.

Mindenesetre, ha az őszödi beszédig nem is jutottunk el, egy valami kimondható: elindult a DK és a Tisza politikai "párharca", amelyben két, erkölcsileg azonos szinten álló pártelnök áll egymással szemben, és mindkettő demagóg módon, a lehető leggyorsabban a maga oldalára akarja állítani a múlt történéseit, más-más köntösbe bújtatva. Akár bizonyos ügyekben való nyílt állásfoglalás mellőzésével, akár a tények tudatos elferdítésével vagy elhallgatásával: csak az maradhat felszínen, amiből politikai tőkét tudnak kovácsolni. És itt visszatérünk ahhoz, hogy Magyarnak nincsenek ínyére a megosztó ügyek sem. Nem azért nem akar azokba belefolyni, vagy mert ne hinne vagy inkább ne reménykedne a hatásukban, hanem azért, mert nem tudja még, hogy melyik oldalra álljon: nincsenek elvek, csak a száraz, számító politika van számára. A kérdés neki így hangzik: miből kovácsolhatna nagyobb politikai tőkét?

Vezető kép: MTI
Forrás: Gréczy Zsolt Facebook oldala
Ajánljuk még

Háromgyermekes postáskisasszonnyal, a pártklub kalandos múltú sztárjával bukott le Jakab Péter

Exkluzív 2021 november 24.
Háromgyermekes édesanya Molnár Enikő, Jakab Péter kabinetfőnöke, akivel lebukott a Jobbik elnöke – tudta meg a PestiSrácok.hu. Hétfőn a Bors hozott hozott nyilvánosságra egy videofelvételt, amelyen az látható, hogy Jakab egy budapesti lakásnál várja a nőt, majd széttárt karokkal rohan elé, másnap reggel pedig nagy körültekintéssel, együtt is távoztak a lakásból. Az azóta megjelent cikkek szerint Jakab autója többször is ennél a lakásnál parkolt és olyan fotó is nyilvánosságra került, amelyen a Jobbik elnöke egy bőrönddel érkezik a lakáshoz. Kedden pedig arról írt a Bors, hogy bár Molnár Enikő letagadta, hogy Jakab ezúttal is nála töltötte az éjszakát, később úgy menekítették ki a politikust a lakásból. Jakab Péter persze tagad és perrel fenyeget mindenkit, azt próbálja elhitetni, hogy csak munkakapcsolat fűzi a kabinetfőnökéhez, és egész éjszakákon át csak dolgoznak.

Kegyelemre várva: a Budaházy család és a terrorvád 14 éve

Exkluzív 2023 január 7.
A Hunnia-ügy tizenhét vádlottja közül hétnek adott kegyelmet a közelmúltban Novák Katalin köztársasági elnök. Tíznek nem, azaz esetükben a döntést elhalasztotta. Budaházy Györgynek, a 2006-os nemzeti ellenálás vezéralakjának az újév nem hozta el a szabadságot. A háromgyermekes gépészmérnök édesapa 2009 óta áll büntetőeljárás alatt, a legsúlyosabb terrorváddal olyan események miatt, amelyek a gyurcsányi rendőrterror idején történtek és amelyekben egyetlen ember haja szála sem görbült meg. Amikor Budaházyt először elvitték a rendőrök, a legkisebb lánya mindössze 3 éves volt. Három gyermek nőtt fel úgy, hogy az édesapa fontos helyzetekben, amikor szükség lett volna egy apára, nem lehetett mellettük. A PestiSrácok.hu exkluzív riportjában most ők, a családtagok mesélnek: Bernadett, a feleség, akinek össze kellett tartania a családot; Villő, akinek kisgyermek korában konkrétan nélkülöznie kellett az apát; Boglárka, az NB I-es röplabdázó, aki éveken át hiába nézett a lelátó felé, édesapja büszke tekintetét keresve; és Botond, aki a közös filmnézésekre, íjászatokra emlékezve merített erőt, amikor tizenévesen neki kellett lennie a férfinak a családban, az erőt tartani édesanyjában és húgaiban. A közgazdász feleség ma egy ügyvédi irodában dolgozik, a két nagyobb gyermek egyetemre jár, élsportoló, a legkisebb még gimnáziumba – minden nehézség ellenére olyan emberekké váltak, akikre édesapjuk büszke lehet.