Gréczy Zsolt szerint az MSZP kampánydala jót tesz a magyar léleknek
A tegnapi napon minden magyar egyszerre lélegezhetett fel, mert végre felcsendült a Tisza Párt kampánydala, amelyben - nem nagy meglepetésre - egyszerre lelhetjük fel az egymással szöges ellentétben álló kommunizmus, nacionalizmus és keresztény konzervativizmus jegyeit. És ha már kampánydal. Gréczy Zsoltnak, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselőjének ez rögtön eszébe is juttatta a régi szép, szocialista-kommunista időket, amikor egyszerre énekelte minden magyar ember "örömteli szívvel" és egyszerre ringatózó csípővel az MSZP kampánydalát, amire még Gyurcsány is ropta.
A DK-s politikus szerint a Gyurcsány-éra igazi, demagógiától üvöltő „Igen, igen” dala igazi euforikus hangulatot teremtett az emberek körében, amelyet így ír le:
A dal lendülete, szövege vitte magával a tömeget, és a végén a 2006-os kampány hőse, Gyurcsány Ferenc legyőzte Orbán Viktort.
A dal lendülete és szövege egészen az Országházig és az MTV-székházig vitte a dühös tömeget, miután a szocik pártvezérének kiszivárgott a hírhedt és „őszinte” őszödi beszéde, amiben Ferencünk mindent összefoglalva kijelentette, hogy végig hülyének nézték a magyarokat, és a régi, kommunista elvtársak gazdaságpolitikáját ellesve, egy újabb gulyáskommunizmussal szúrták ki a magyarok szemét. De legalább az erkölcs „mintaképétől”, a korábban meztelenül magáról képeket küldözgető, ellenzéki kultúrfelelős politikustól megtudhatjuk azt is, hogy - ha a magyaroknak nem lenne teljesen világos -, Gyurcsánnyal és az MSZP-SZDSZ-szel legalább
Magyarország kapott még négy év demokráciát, Európát, sajtószabadságot, köztársaságot, baloldalt és liberalizmust.
Amihez azért Gréczy finoman és tömören hozzáteszi, hogy az persze nyilván nem volt tökéletes. Bizony kaptunk elég baloldalt és liberalizmust. A rendszer pedig annyira nem volt tökéletes, hogy a média és a sajtó a baloldal kezében volt, az emberektől egészségügyi ellátásukért cserébe vizitdíjat szedtek, rohamrendőreik pedig kegyetlenül megverték a tüntető magyar embereket, akik a gyurcsányi „igazság” ellen mentek utcára. Gyurcsány a "szeretett demokráciájába" pedig annyira kapaszkodott, hogy sokáig még lemondani sem volt hajlandó a miniszterelnöki posztról.
De a kampánydalról szóló áradozás itt még nem ér véget, mert az egyenesen „a Fideszen kívüli világ himnusza lett”, amit „sokan telefonos csengőhangnak választottak”. Nem tudom, hogy a sok az pontosan mennyit is takar a politikus szerint, de egy dolog biztos, hogy mellettem egyetlen telefon sem szólalt meg – Istennek hála – ezen a hangon. És minden bizonnyal már nem is fog.
A DK-s politikus egy lendülettel a kukába dobná a Tisza kampánydalát - amit támogatnánk is -, és az MSZMP jogutód pártjának a dalát üvöltetné a rádiókban, mert
ebben a dalban ma is ott az erő, az elszántság, hogy Orbán legyőzhető. Semmi édes-bús gagyi. És ha meghallasz egy slágert egy boldogabbnak tűnő időből, az jót tesz a léleknek, és utat is mutathat, hogy merre van az előre. Gyere bátran, Magyarország!
Gyakran mondják, hogy az idő nemcsak gyógyít, hanem olykor a rosszabb időszakokat is megszépíti, ami így már nem tűnik annyira borzalmasnak. De ez a Medgyessy-Gyurcsány-korszakra biztos, hogy nem áll, mert ahhoz nem fog soha elég hosszú idő eltelni, hogy az embereknek kitörölje azokat az emlékeit, amelyek miatt elzavarták őket a hatalomból. A lelkünknek pedig csak az tett volna igazán jót, ha végleg eltűnnek a politika süllyesztőjében. A kampánydaluk ugyanakkor arra remek példa, hogy megmutassa hogyan is képes egy párt lelkesíteni a választókat hazugsággal és demagóg ígéretekkel, amelyek végül sosem jönnek el. Akkor az MSZP vállalkozott erre a feladatra, most pedig a Tisza vállalta magára ezt a szerepet, ugyanazzal a céllal és tartalommal.
Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PS. Forrás: Gréczy Zsolt Facebook-oldala