„Magát Csurkát kell beszéltetni!” – Különleges életmű-bibliográfia született Csurka István drámaíró munkásságáról (PS-interjú!)
Február 22-én emlékkonferencia keretén belül mutatták be a Csurka István életművét feldolgozó különleges bibliográfiát, amely Vasvári Erika munkája eredményeként született meg, s amely jóval több, mint bibliográfia. A Kossuth Klubban megtartott eseményen – mások mellett – felszólalt és rendkívül érdekes előadást tartott Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész és Kovács Dávid egyetemi tanár, a Jobbik egykori alapító-elnöke is. Portálunk a bibliográfia alkotójával, Vasvári Erikával beszélgetett, felidézve a drámaíró legfontosabb, máig ható üzeneteit és bemutatva a monumentális, több mint hétszáz oldalas különleges alkotást.
- Mi adta az inspirációt, hogy belekezdjen egy ilyen horderejű munkába?
Ez egy klasszikus ráébredés volt. Egyik nap még nem is gondoltam rá, másik nap – mint egy elhivatás – ott volt a fejemben, hogy ezt meg kell csinálni. Jöttek a hírek a volt Magyar Fórumos kollégák betegségeiről, haláláról, és egyszer csak észrevettem, hogy nincs már senki, aki ezt a munkát el tudná végezni helyettem, aki ismeri például Csurka írói álneveit, amiket használt a hetilapban. Jómagam 1993 januárja és 2011 júniusa között két évtizeden át folyamatosan dolgoztam a Havi Magyar Fórumnál, amelyet annak idején mi alapítottunk Szőcs Zoltánnal, és az én feladatom volt elkészíteni a folyóirat repertóriumait is. Hartyányi István bibliográfus volt a „mesterem”, aki 14 bibliográfiát írt meg, közte Németh Lászlóét és Szabó Dezsőét. Csurkáét is ő kezdte el készíteni, ám 1996-ban sajnos elhunyt, így ez a munka félbemaradt. Tudni kell, hogy Hartyányi klasszikus bibliográfiát csinált, ahol csak az írások adatai szerepeltek, egy-két szavas annotációval, tehát témamegjelöléssel.
- Mi volt a legnehezebb része a munkának, és mennyi idő alatt készült el a könyvvel?
Az elmúlt három-négy év ezzel telt. A legnehezebb az volt, hogy időnként váratlanul felbukkant egy-egy új forrás. Például egy mesekönyv, amelybe írt egy mesét 1955-ben, vagy pl. egy Budapest nevű folyóirat, és abban is voltak írásai. Az olyan esetek is utánajárást igényeltek, hogy az Ausztráliai Magyar Életnek adott írásai ugyanazok-e szövegileg, mint amelyeket az adott héten a Magyar Fórumban publikált, vagy megvariálta őket egy kicsit? Még most is az a rémálmom, hogy kihagytam valamit. Mert biztosan kihagytam, hiszen lám, az atyamester Hartyányi is kihagyott, pedig ő konzultált is Csurkával, hogy hova mindenhova publikált... Remélem, azért regényt nem hagytam ki.
Jóval több született, mint egyszerű bibliográfia
- Ahogy a könyvbemutatón is elhangzott, sajátos a műfaja, mert nem szimpla bibliográfiáról van szó, hanem breviárium is egyben. Eredetileg is ilyet szeretett volna létrehozni, vagy menet közben változott meg a terv és lett egy ilyen kiadvány a könyvből?
Menet közben változott meg a koncepció, amikor már 1998-nál jártam, ezért a korábbi évekhez vissza kellett kanyarodnom. Addig klasszikus annotációkat írtam, egy-két szavasakat, de egyre sápadtabbnak, semmitmondóbbnak éreztem a leírásokat. „Bombázás Irakban, Surányi György nyilatkozata, földtüntetés” – ezért senki sem fogja venni a fáradságot, hogy fellapozzon egy Csurka-cikket.
És nekem az volt a célom, hogy Csurka gondolatai bent maradjanak a köztudatban. Rájöttem, hogy magát Csurkát kell beszéltetni, az ő mondatait idézni.
Így egy könyvben minden lényeges gondolatot összefoglalhattam, és minden eseményt felidézhettem, hisz ő a korszak összes fontos történésére reagált.
- Csurka István személyét - jóllehet kezdjük újra felfedezni igazságait, mondanivalójának súlyát - még napjainkban is jókora elhallgatás övezi. Mennyiben járulhat hozzá a kötet ahhoz, hogy ismét többen érdeklődjenek az író/politikus egykori munkássága iránt?
Őszintén remélem, hogy hozzájárul majd, ugyanis ez volt az egyik célja a munkámnak. Egy „all in one Csurka” kötet létrehozása, eredeti Csurka-hangzásban, hogy ne ötvenhat kötetet és huszonöt évnyi újságot kelljen lapozgatnia annak, aki Csurkától keres valamit. De aki innen kedvet kap rá, könnyen találja meg a hosszabb változatot az adott témában.
Demográfia, földkérdés, kiállás a magyar érdekekért
- Ekkora mű elkészülte után alighanem elmondható, hogy napjainkban ön az egyik legfelkészültebb Csurka írói munkásságát illetően. Ez alapján kérdezem: mit üzen napjaink magyarságának Csurka István? Mik azok, amik örökérvényűek az általa leírtakból, amire a ma és a holnap magyar embere is figyelmeztetésként tekinthet?
Számos ilyen dolgot ki lehetne emelni. Legelőször talán azt, hogy legyenek magyarok, szülessenek gyermekek.
Be kell vezetni a főállású anyaság intézményét, amely a legalább három gyermeket tisztességesen nevelő, magyar anyát dolgozó embernek tekinti, számára rendszeres jövedelmet biztosít, és ezt nyugdíjképző járandóságnak fogadja el.
(Magyar Fórum, 1995. március 23.)
Hiszen egyetlen igazi növekedés van, és az nem a GDP, hanem a család lélekszámának a növekedése. Ha van magyar, akkor minden van, ha nincs, akkor semmi nem lesz. Megszülető magyar gyermekek nélkül nem nekünk lesz, hanem másoknak. Ez pedig nem lehet egy nemzet célja. A népvándorlás és az embercsempészet valóságára is ő figyelmeztetett először 1995 júliusában a „tamil-ügy” kapcsán, amikor – talán már kevesen emlékeznek erre – Győr mellett egy teherautóban tucatnyi megfulladt tamil származású embert találtak. Aztán, hogy őrizzük meg a földünket, a hazát. És magyarnak őrizzük meg, ne engedjük elkeveredni más népek idegen fajtájú civilizációjával.
A földkérdés nem csak földkérdés, hanem sorskérdés. – A nemzeti szuverenitás alapkérdése – A magyar földet csak magyar természetes személy birtokolhassa.
(Magyar Fórum, 2001. október 4.)
Ő volt az is, aki ötven év után azt is először mondta ki, hogy jogunk van az igazságtalan trianoni határok megváltoztatására, hisz a határok folyamatosan változnak. Az első indítványát még 1995. augusztus 31-én közölte a Fórumban, és aztán 1999 áprilisában, immár parlamenti párt frakcióvezetőjeként a Parlamenten is megismételt:
Hogyha most felosztják az egész Balkánt, mint ahogy már megtették az előző boszniai háború után, akkor nekünk be kell jelentenünk az igényeinket arra a vékony, magyarlakta sávjára a Vajdaságnak, amelyiket értelmetlen lenne a háború után minden további nélkül otthagyni a szerb gyilkoló hajlandóságnak.
Élete utolsó év-összefoglaló cikkében pedig ezt írja:
A történelem mindenesetre azt mutatja, hogy ilyen időkben sem a meghátrálás, sem a túlzott kompromisszumra hajlékonyság nem célravezető, hanem igenis csak a kemény kiállás, a szembe nézés.
Itt élünk mi is, ebben a Kárpát-hazában, így valamennyien tanúi lehetünk annak, hogy nálunk valahogy mindig ilyen idők vannak. Ezáltal ezek a gondolatai is örökérvényű figyelmeztetést hordoznak számunkra.
********
Az Ünnepi Könyvhéten kapható lesz a kötet
Vasvári Erika munkája a Konzervatív Értékrend Alapítvány gondozásában jelent meg. A megjelenés egyelőre csak úgynevezett kutatói kiadás formájában történt meg, ami azt jelenti, hogy közgyűjteményekben, könyvtárakban lesz megtalálható, kereskedelmi forgalomba nem kerül. Javában zajlik ugyanakkor az egyeztetés egy kiadóval a kötet kereskedelmi kiadásáról, így remélhetőleg az idei Könyvhétre már a boltokban is kapható lesz majd a Csurka életmű-bibliográfia.
Vezető kép: MTI/Koszticsák Szilárd
