Pesti Srácok

A Partizán helyére nyomul Magyar Péter a műsorával

A Partizán helyére nyomul Magyar Péter a műsorával

A szokásos önreklámon és győzelmi jelentéseken túl jól megkomponált műsort adott ma Magyar Péter a Magyar Infó legújabb adásában. A szerkesztők rendesen odatették magukat, a sugógépet kezelő kolléga pedig pont olyan sebességgel a szöveget, hogy a követhetetlenül és rossz tempóban, robothangon daráló messiásból egy közepes tehetségű tévébemondóvá lényegült át. És ha már így belejött, két interjút is készített a tévébemondó-messiás, Ruszin-Szendi Romuluszt és Bódis Krisztát kérdezte hosszasan. Szegény Gulyás Marci rendesen magára hozta a córeszt azzal, hogy meghívta másfél éve Magyar Pétert. Ha ez így megy tovább, a Partizán stábja kereshet magának új elfoglaltságot.

El kell ismerni, Magyar Péterék tényleg megtanulták kezelni a súgógépet. A messiás úgy monologizált, mint egy profi influenszer, egyedül a kameraváltás üteme nem ment neki, hogy oda nézzen, ahol a piros világít. De tévébemondóként simán kezdhet majd valamelyik ellenzéki vezetésű városi televíziójánál, miután leülte a bennfentes kereskedelemért kapott pár év börtönt. A monológja amúgy nem volt különösebben izgalmas, bár a szerkesztők megpróbáltak mindent, de semmi újat nem sikerült összehozniuk. Sokat beszélt a sérelmeiről, majd elárulta, hogy ő egy jó eNber, később bejátszókra reagált, amikből kiderült, hogy a kormány RÓSZ. Pottyondynak nincs mitől félnie, a műsora nem megy a Partizán mellé.

A monológot követően interjút készített Ruszin-Szendi Romulusszal, közösen megállapították, hogy a közösségi médiában terjesztett dezinformációk mind igazak: a kormány RÓSZ, mert elnyomja a tűzoltókban a szakmaiságot és háborút akar kirobbantani Boszniában. Ráadásul Amerika bizalmát is elveszítjük, mert veszélybe sodorjuk Washingtont. Aztán átmentek Ultrahangba picit, Ruszin-Szendi elemezte az orosz-ukrán háború fejleményeit, ugyanis a volt vezérkari főnök rájött, hogy azért nehéz tűzszünetet elérni, mert ahhoz mind a két félre szükség van, de az oroszok és az ukránok nagyon összevesztek mostanában. És ezt a megfejtését megosztotta velünk is, hogy picit jobban értsük a világot.

Az elemzések mellett Schmidt Máriát közel 10 percig szidták közösen, de főleg a messiás. A történész bucsai mészárlásról írt cikkén felháborodva szorgalmazta, hogy az elkövető mindenhonnan is legyen kirúgva, hiszen ő járt Bucsában, amikor Kijevbe vitt segítséget, tehát minden igaz, amit az ukránok mondanak. Aztán belengettek valami nagy leleplezést, egy hangfelvételt, amibe majd bele fog bukni a kormány, mert az elbizonytalanítja a nemzetbiztonságot.

PestiSracok facebook image

A következő interjúalany Bódis Kriszta LMBTQ-aktivista volt, akivel megállapították, hogy a kormány RÓSZ, és magukat, illetve a rendezvényeiket ajánlották a nézők figyelmébe. A gyermekvédelemre rátérve arra jutottak, hogy a kormány nem szereti a gyermekeket, ők pedig nagyon, ezért a minden mellett a gyermekvédelmet is jobban csinálnák. Egész egyszerűen megszűnnének a RÓSZ dolgok az országban, ha a Tisza lenne kormányon. Mert egy gyerek sem lenne szomorú többet, ha Bódis Kriszta csinálná a gyermekvédelmi stratégiát Magyar Péter értő útmutatása mellett.

A gyermekvédelem mellett a társadalompolitikára is kitértek, melynek során megállapították, hogy a kormány RÓSZ. A drogpolitika kapcsán is pont erre jutottak, annyi pluszt azért hozott Bódis, hogy elárulta, nem lehet mindenkit letartóztatni, mert nincs elég hely a rendőrautóban. A lényeg, hogy most minden RÓSZ, de majd ők helyes stratégiákkal és szakpolitikákkal meggyógyítják a társadalmat és a RÓSZ dolgok helyett jó dolgok lesznek mindenhol. Konkrétumok is elhangzottak a víziók és a stratégiák mellett: mindenhol lesz ellátórendszer helyben, vagyis arra számíthatunk egy Tisza-kormány esetében, hogy Magyarország mind 3200 településén lesz kórház, gyermekotthon, drogprevenciós központ az egyformán legjobb gimnáziumok szomszédságában. Az egyetemekre nem térek ki, azt talán túlzásnak érezhették. Lényeg, hogy ehhez az ideális állapothoz a társadalomkritikusan közelítő munkacsoportok és kerekasztalok segítségével fogunk eljutni, ahol kikérik a szakemberek és civilek véleményét, továbbá beépítik a szemléletét.

A Tisza Párt tulajdonképpen nem a NER-ből kiátkozottak vagy az értékes civil véleményüket figyelmen kívül hagyottak pártja, hanem azoké, akiket Gulyás Marci nem, vagy csak keveset szerepeltetett a Partizánban. Nekik műsoridőre van szükségük, mert a muciológia csak akkor értékes, ha a többi Muci megdicsér érte a közös asztalnál. Meg fontos a szaknyelvi környezet is.

A Partizánt lassan el lehet adni Heinrich Pecinának, hogy bezárhassa.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.