Dobrev úgy akar teljes külpolitikai irányváltást, hogy csak most kezdte el érezni az orosz-ukrán háború hatását

A Demokratikus Koalíció vörös csillaga, Dobrev Klára a mai napon az ingoványos nemzetközi talajra tévedt, ahol a nap meleg sugarai fényt gyújtottak a DK elnökének az elméjében, és hirtelen ráébredt, hogy mindaz, ami a világban körülöttünk történik, annak hatását már mi is érezzük. A DK elnökének igazából csak több, mint három évébe telt rájönni arra, hogy bizony a szomszédos országban zajló háború "némi" hatást gyakorol a kontinensükre, és - hovatovább - lehet ennél még rosszabb is.
Dobrev először is mindenki előtt igyekezett megcsillantani tájékozottságát és bölcsességét, amikor azt írta:
Orosz agresszió, közel-keleti tűzfészkek, Kína és Tajvan, Trump kiszámíthatatlansága – mindez már nem „messze van”, hanem hat ránk is.
A bökkenő annyi, hogy az orosz-ukrán háború mindig is közel volt, és annak hatása nem most, hanem már 2022-ben is érezhető volt. De úgy tűnik, hogy az Apró-villa túl magasan van ahhoz, hogy a hírek és egyéb összefüggések eljussanak odáig. Az, persze más kérdés, hogy Klára mivel is foglakozik Brüsszelben vagy Strasbourgban, ha ilyen külpolitikai események és hatások ennyire "elsöprő erővel" hatnak rá. A "napi bölcsesség" Gyurcsány volt feleségétől pedig ezzel kapcsolatban csupán annyi, hogy:
Egyedül nem maradhatunk. Ha nem akarunk a háborús Oroszország és Belorusz utolsó csatlósa lenni, csak a szorosan együttműködő Európa jelenti a biztonságot.
És nem kell sokáig várni arra sem, hogy a szokásos, régi ellenzéki szlogent a kis "vörös csillag" újra bedobja. Hiszen a Fidesz olyan "háborús bűnösöknek" kedvez, mint Putyin, "Magyarország sorsát" pedig egy olyan emberre bízza, mint Donald Trump. Dobrev - remek diplomáciai érzékkel - azt sugallja, hogy valójában a két ember között nincs nagy különbség, mert mindkettő a gonoszt és a káoszt szolgálja. Bezzeg, Biden és demokrata klikkje voltak azok, akik elhozták a "világosságot", jobban mondva a woke-ot a világ nemzeteinek, ha volt rá szükségük, ha nem. A Biden-kormányzat egyik fő hozadéka az volt, hogy egy ország demokráciájának a mércéje egyenlő lett azzal, hogy az LMBTQ-jogok mennyire érvényesülnek az adott államban, vagyis hogy azt az állam mennyire támogatja. Donald Trump megválasztása azonban ezt szétzúzta, és az új amerikai elnök az országában immár más - az európai ideológiával is ellentétes - értékrendet helyezett előtérbe.
Kérdés még, hogy hogyan lehet egyáltalán úgy egy országnak a csatlósa lenni, ha közben a legnagyobb kollektív védelmi rendszernek, a Nato-nak vagyunk a tagjai? Amely szövetségen belül ugyan vannak nézeteltérések, de Magyarország mindig kész teljesíteni a védelmi kiadásokra vonatkozó, 2 százalékos GDP-arányos célkitűzést. Másrészt, Magyarország európai uniós tagként (!) sokszor tett erőfeszítést a kontinens biztonságának megőrzése érdekében, így tette akkor is, amikor az Európai Bizottsággal is szembe menve nem hajtott fejet az illegális - papírok nélkül érkező - migránsok beengedés előtt. Utóbbi ellen a Gyurcsány és Dobrev páros - a határkerítés elítélésén túl - azzal is tiltakoztak, hogy - a baloldali érzékenyítés jegyében - egy migráns családot láttak vendégül a villájukban. Ezzel Dobrevék jelezeték, hogy a voksukat nem a magyar emberek biztonsága mellett, hanem az ellen teszik le. Mert nekik az Európai Unió akkori szlogenje, a szolidaritás, vagyis az idegen emberek ellenőrzés nélküli beengedése előbbre való volt, mint a magyarok biztonságának garantálása. Akkor az Európai Bizottság és az Európai Parlament nagy része a kontinens védelmét nem tartotta fontosnak, az európai emberek elé egy jó nagy adag lelkifröccsöt tettek le, hogy így érjék el náluk azt, hogy ha nem is támogatják, de legalább hunyjanak szemet az Európába beáramló migráció felett. Cserébe pedig mit kaptak? Terrorizmust, robbantásokat és rengeteg olyan embert, akik nem kívánnak beilleszkedni a keresztény társadalmunkba, hanem azon csak élősködni akarnak.
De a DK "színes-szíves" Klárájának ezek az apróságok nem számítanak! Számára a "baloldali szeretet" az, aminek érvényesülnie kell, ami voltaképpen egyet jelent az egyházak háttérbeszorításával, a "szivárványos" jogok és a migráció támogatásával, persze, olyan mértékben, amennyire a brüsszeli vezetés ezt megköveteli. Orbánékat pedig nyugodtan lehet kővel dobálni, lehetőleg minél nagyobbal, hiszen, akik bármilyen mértékben letérnek az európai ideológia útjáról, azok nem érdemelnek mást. A legnagyobb dicséretet pedig kapja, aki a legnagyobb találatot viszi be, vagyis akinek sikerül letaszítani Orbánt a porondról.
Kicsit más vizekre evezve, Dobrev a Tisza Pártot sem hagyja ki a fejtegetésből, aki a "vörös bárónő" szerint "nem akaródzik kiállni Ukrajna mellett". Nos, a helyzet az, hogy a Tisza - bármit is kommunikált a közönsége felé - igazából, ahol csak lehetett, megmutatta, hogy támogatják Ukrajna csatlakozását. Másképp nem is tehetnének: a Tisza Pártnak a Weber vezette Európai Néppárthoz történő csatlakozásuk egyik legfontosabb feltétele éppen az volt, hogy támogassák Ukrajna eu-s tagságát. Magyar Péterék már rég eldöntötték, hogyan lépnek Ukrajna tagságának a kérdésében.
Klárának nehéz megértenie a"mai magyarországi jobboldalt", amin természetesen nem csodálkozunk. Hiszen mindaz, amit leírt elég távol áll a világ tárgyi valóságától. Ezt jelzi az általa feltett kérdés is:
A legfontosabb kérdés ez: ki fog megvédeni minket, ha baj van? Orbán külpolitikája katasztrófába sodorhat minket. Gyökeresen mást kellene csinálnunk.
Arra a kérdésre, hogy ki fog minket megvédeni, a válasz az, hogy a Nato, aminek már 1999 óta tagjai vagyunk. Az Európai Uniótól egyelőre semmit sem várhatunk. Bár tudjuk, hogy a baloldali ellenzék minden lehetséges módon és mértékben imádja démonizálni Orbánt és egyfajta emberfeletti képességekkel felruházni, azért mindenre neki sincs ráhatása, vagy sokszor kisebb, mint amit a baloldal tulajdonít neki.
Mert nem Orbán volt az, aki megtámadta Ukrajnát, ahogy az sem ő volt, aki nekiment Iránnak a nukleáris arzenálja miatt. Az USA sem Orbán kívánságára dobta le a bunkerromboló bombáit. És nem kizárólag Orbán kampánya miatt választották újra az USA-ban Donald Trumpot. Ezek azok az események, amelyekre Orbánnak, ahogy más európai politikusnak sem volt ráhatása. Egy kormányfő ilyenkor csak egyet tehet: szorosan figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzetet, és annak megfelelő értékelése után meghozza a szükséges döntéseket. Ezt követően a kérdés sokkal inkább így helyesebb: miért nem vagyunk képesek tanulni a történelemből? Miért kell egyáltalán eljutnunk addig a pontig, ahonnan már nincs visszaút?
Összességében kitűnik, hogy Dobrev számára, ahogy a belpolitika, úgy a külpolitika is nehéz terep. A realitást jobb a szőnyeg alá söpörni, az eszmék érvényesülést - bármennyire is menjenek szembe a valósággal - kell mindenáron érvényre juttatni. Valójában ez képezi a baloldal számára a Dobrev által szorgalmazott " teljes külpolitikai irányváltást".