Pesti Srácok

„Keresztény emberként alapvető, hogy segítek másokon” – mondja a Jeszenszky házaspár életét megmentő fiatalember

„Keresztény emberként alapvető, hogy segítek másokon” – mondja a Jeszenszky házaspár életét megmentő fiatalember

Ösztönösen cselekedett, a gyengébbek védelme alapvető erkölcsi kötelesség – ezt mondta Kézdi-Schlachta László a Vasárnapnak. Ő az a 35 éves férfi, akinek köszönhetően elfogták a rendőrök Jeszenszky Géza és felesége támadóját. Az egykori külügyminiszter életét gyakorlatilag ő mentette meg határozott fellépésével, és aki lélekjelenlétének köszönhetően még a rendőröket, mentőket is értesíteni tudta, miközben több utcán keresztül üldözte a politikust és feleségét bántalmazó G. Ferencet.

Az egykori külügyminiszter és felesége életét gyakorlatilag Kézdi-Schlachta László mentette meg határozott fellépésével. A fiatalember úgy fogalmazott: keresztény, konzervatív neveltetése nem is engedte volna, hogy csak tétlenül nézze a történteket.

Mint ismert: Budapesten, egy a Ferenciek teréhez közeli belvárosi társasháznak kapualjában támadta meg az Antall-kormány volt külügyminiszterét és feleségét 2025. június 1-jén délután egy sapkát, kesztyűt és orvosi maszkot viselő G. Ferenc, aki kőműves kalapáccsal és csavarhúzóval esett az idős házaspárnak. A támadó akkor futamodott meg, amikor egy közeli vendéglátóhely pincére az áldozatok segítségére sietett. A fiatalember maga is megsérült, ennek ellenére követte a támadót, és hívta a 112-t.

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, történész elõadást tart a XIII. Kárpát-medencei történelemtanár-táborban, a Heves megyei Gyöngyöshöz tartozó Mátrafüreden. A Rákóczi Szövetség 2010. július 20-tól 24-ig megrendezett táborában 115 délvidéki, erdélyi, felvidéki, horvátországi, kárpátaljai és magyarországi pedagógus vesz részt. (MTI Fotó: Tréba Ákos)
PestiSracok facebook image

Kézdi-Schlachta László szerint ösztönből jött, hogy beavatkozott.

Hozzátette: "

Számomra nem volt kérdés, hogy segítsek-e, vagy nem. Az, hogy megvédek másokat, nálam gyengébbeket, idősebbeket, bárkit, az alap, mondhatni zsigerből jön.

" Fontosnak tartja a neveltetését is.

A megmentő így emlékszik a történtekre

"Hallottam valami puffanást. Azt feltételeztem, hogy valami dulakodásról lehet szó. Picit megszaporáztam a lépteimet, kinyitottam a gazdasági bejáratot és akkor láttam, hogy valaki megtámad egy idős házaspárt, egy fanyelű tárggyal, ami zacskóba volt csomagolva."

"Nyilván akkor én azt hittem, hogy elájult. A jobb kezemmel a tarkóját tudtam elkapni és úgy lassítottam az esését, így sikerült kivédeni, hogy a feje hátul ne csapódjon bele a szegélybe, viszont érdekes módon ő utána felpattant, amit már csak akkor vettem észre, amikor láttam, hogy a támadó Edit asszony felé fordul és felé is elkezd hadonászni. És elég erős ütéseket mért…"

"Nem is esett el, hátratántorodott, megállt, hezitált egy pillanatig, látta, hogy már nincs előnyben, ezért sarkon fordult és futásnak eredt. Ekkor fogta meg a vállamat, jött mellém a Jeszenszky úr nagy meglepetésemre, itt vettem észre, hogy ő kicsoda. Majd azt mondta, hogy két évvel ezelőtt szintén ugyanitt egy fekete zacskóba rejtett tárggyal támadták meg és hogy szerinte ugyanez az ember volt. Arra kért, hogy kapjam el, úgyhogy mondtam neki, rendben, üljön le."

A teljes interjú

.

Pszichiátriai kezelt a támadó, aki másodszor támadhatott

G. Ferenc állandó pszichiátriai kezelés alatt van, gyógyszereket szed. Az igazságügyi elmeorvosi szakértőnek kell majd kimondania, hogy mennyire volt beszámítható a támadás, illetve a támadások idején. Jeszenszky Géza felismerni vélte benne a két évvel ezelőtti támadóját. Kézdi-Schlachta László ezt mondja minderről.

"Kérdezgették (...a rendőrök...) tőle, miért csinálta.. Azt mondta, véletlenszerűen választotta ki az áldozatait, meg akarta őket ölni, utána felgyújtani magát benzinnel és a gázgyújtóval, ami még nála volt. De nekem ez nem így tűnt, még akkor sem, amikor még nem tudtam, hogy kire támadott rá. Nagyon tudatosnak tűnt a menekülési útvonala is. Utólag kiderült, hogy megegyezett a két évvel ezelőtti támadó menekülési útvonalával. Ráadásul ugyanúgy fehér sapkában volt, a napszemüveg is ugyanaz, és az orvosi maszk viselése is megegyezett. Az akkori elkövető szintén oldaltáskát viselve támadt akkor is Jeszenszky úrra. Minden megegyezett: a fizimiskája, az útvonal, és az, hogy zacskóba volt csomagolva a támadó eszköz, ugyanaz az áldozat…. Ez nem lehetett véletlen."

Forrás: Vasárnap/PS Kiemelt kép: Kézdi-Schlachta László

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.