A szekta őrjöng, de valljuk be, hogy kicsit értjük őket, főleg a Bütyök mai produkciója után
Fotó: Czeglédi Zsolt
Látom a szektás keménymag nagyon frusztrált. Jönnek is a Tisza-szekta tagjai epét hányni a kommentekben, általában ugyanazok, a - most már bizonyítottan - gondolkozásra képtelen, legtöbbször arctalan, névtelen Tisza App piros pontokra éhes kis Szamuelyk. Meg van az a néhány frusztrált gyíkvállú csávó is, akik rendre az oldalainkra vannak irányítva, hogy nekem például elmondják milyen csúnya vagyok smink nélkül, majd megrágalmaznak minden alaptalan hazugsággal, kezdve azzal, hogy nem vagyok újságíró, és a többi. Csak a szokásos.
De amúgy, ha magunkba nézünk, valahol szerintem mindannyian értjük a szekta tagjainak beteg frusztráltságát. Nézzük csak meg a mai napot. A miniszterelnök kezdett délelőtt egy 2,5 órás sajtótájékoztatóval, ahol több, mint 60 újságíró kérdésére válaszolt, meg felvázolta a kormány előtt álló feladatokat, kihívásokat. Tetszenek tudni, itt olyan dolgokról van szó, amik nem a közösségi médiában fognak lezajlani, hanem a valóságban. Az országban, a Parlamentben, Brüsszelben, Strasbourgban, Kijevben, Moszkvában meg Washingtonban. Nem kell mindenben egyetérteni se Orbánnal, se a Fidesszel, de meg lehet hallgatni, el lehet rajta gondolkozni, hogy mit miért tesznek és világosan lehet látni az irányt. Szerintem amúgy a politikában ez a legfontosabb. Egy tisztán látott irány és határozott gondolatok, amikkel az ember vagy egyetért vagy nem, de legalább tud rajta gondolkozni. Nem elvakult rajongás, hanem elgondolkodtató mondatok, tervek. Szóval ez van az egyik oldalon.
A szekta őrjöng, Péterük ugyanis Orbánabb akar lenni Orbánnál, csak nem megy neki
A másik oldalon meg áll a szőke koppintás, aki saját gondolatok és következetes tervek, irányvonalak híján még egy “”sajtótájékoztatón”” is csak arra képes, hogy robothangon felolvassa a fröcsögő Facebook kommenteket, és porig alázza azt az újságírónőt, aki kérdést merészelt feltenni a megváltó úrnak. Milyen szép is lesz az új világ, amiben a messiás úrtól csak az kérdezhet, akit arra méltónak tart. Mondjuk a testvére által létrehozott “”””portál””””” újságíróját, aki biztosan nem előre megbeszélt kérdéseket tesz fel a kommentminiszterelnöknek mondjuk arról, hogy milyen minőségűt aludt előző éjjel.
Aztán ott van az a rém kellemetlen történet is, hogy egyre nehezebben tudják letagadni Kéri Laci bácsit a tiszások, akit még Radnai főnyalogató is az “első tiszás”-nak nevezett, illetve, aki biztosan csak a finom kávéért jár be a Tisza központba. Még a végén az is kiderül, hogy a Tisza-csomagnak is köze van a Péterék mögött álló agyakhoz. Jujj, csak azt ne.
Persze mindez egyáltalán nem fogja elgondolkoztatni a valóságtagadó rajongókat, meg a posztjaim alatt kommentelő idiótákat. De szerintem ez már senkinek sem célja. Lehetetlen küldetés, viszont jó hír, hogy ezek még mindig kisebbségben vannak, máskülönben nem lennének ilyen erőszakosak meg vérszomjasak. Izgalmas hónapok jönnek.
