Karácsony Gergely számára a budapesti ostrom büszke szovjet felszabadítás
Jó lenne, ha a budapesti főpridemester nem csak a bolsevik könyvekből tanulna, ahogy tette már Horthy esetében is, mert hiába mantrázza, Budapest ostroma olyan tragédia volt, amit a szovjet pusztítás csak tovább égetett, nem gyógyított. Karácsony Gergely ismét megmutatta, hova tartozik.
Ha van olyan ostoba ember, aki dühítő is egyben, az Karácsony Gergely, aki most Budapest ostromát adta elő, mint szovjet dicshimnuszt. Nem nagyon lehet sajnálni azt, aki bájgúnár mosollyal adja el a legprimitívebb baloldali rombolást az embereknek, mintha valami csodabalzsamot árulna. A budapesti főpridemester nem először fut bele történelemhamisításba, hadovált már össze-vissza Horthy Miklósról is, láthatóan az ötvenes évek kommunista történetírása tette rá a legnagyobb hatást, ennek megfelelően kommunikál. És a bejegyzése végén még mélyebbre süllyedt, amikor a jelenlegi háborús veszélyről lefitymálóan írt. Ezzel aztán valóban beletaposott az áldozatokba.
Fotó: Hatlaczki Balazs
Karácsony Gergely és a szovjet szerelem
Most tehát ismét sikerült magát alulmúlnia, hiszen Budapest ostromáról osztotta meg a bolsevik központ gondolatait, becsomagolva egy ragadós, szivárványos celofánba. Karácsony a budapesti ostromot a sztálingrádi és berlini csatához hasonlította, és meglepő módon, sikerült arra jutnia, hogy micsoda felszabadulás volt ez a szovjet tarolás. Azóta micsoda büszkeség van a budapestiekben. Ez a pojáca így fogalmaz:
Budapest erejét és büszkeségét az adja, hogy ha kellett, újra és újra megküzdöttünk a szabadságunkért, nemzedékről nemzedékre dacoltunk a gyűlölettel. Ez a város ebben biztosan következetes.
Keblünkre ölelhetjük tehát szerelmes szívvel a szovjet csapatokat, akik amellett, hogy az elpusztított várost végigrabolták és végigerőszakolták, elvittek még rengeteg civilt malenkij robotra is Szibériába. Ez aztán a büszkeség, mert Karácsony Gergely dacol ám a gyűlölettel, ne feledjük. A budapesti lakosok 1945. február 13-án valahogy nem így éreztek. Ha fokozni akarjuk a hányingert, idézhetünk még ettől a naplopótól:
A felfoghatatlan és persze teljesen értelmetlen pusztítás figyelmeztetés mindannyiunknak: Budapest szabadságáért sokan és drágán fizettek, és tartozunk az áldozatoknak azzal, hogy a szabadságunkat nem dobjuk el, hogy körömszakadtáig ragaszkodunk hozzá.
Ha ez ilyen fenemód jó dolog volt, a budapesti lakosok vajon miért nem fogadták repesve a szovjet srácokat? Mielőtt a bolsevik logika lecsapna, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy akik nem örültek a szovjeteknek, azok nácik lettek volna. A nyilas terrort szinte senki sem támogatta, ahogyan a kommunistákat sem, nem véletlenül lett a söpredék nyilas keretlegények jó részéből kiváló ávós kommunista.
- Aki nem érti meg, hogy az egyik pusztítást nem váltja ki a másik tarvágás, az vagy nagyon hülye vagy aljas bolsevik. Budapest szabadságáról beszélni egy ilyen szovjet pusztítást követően, több évtized kommunizmust és szocializmust végigszenvedve kifejezetten aljas dolog.
A végén beszélhetnénk a párhuzam nagymesterének a sztálingrádi csata stratégiai jelentőségéről, a berlini végső ostrom lényegéről, de fölösleges, ezt a régi bolsevik könyvek úgyis másképp tanítják, inkább idéznék még ettől az alaktól egyet:
Budapest és Magyarország nem plakátokról, ostoba, kétszavas üzenetekből tanulta a háborút, hanem a saját bőrén tapasztalta. Ebben a városban nincs, nem lehet helye az életünkbe, a lelkünkbe beszivárgó gyűlöletnek. Legalább az áldozatokat kellene annyira tisztelni, hogy mindenki megértse: nem lehet egyszerre vágyni a békét és morális gátlás nélkül terjeszteni a gyűlöletet. Jó, ha ezt a következő két hónapban is szem előtt tartjuk.
Ha magunk elé képzeljük olvasás közben Karácsony Gergely fejét, akkor lesz teljes az élmény. Ez a kitartott naplopó oktat háborúról és békéről, gyűlöletről. Felhasználja Budapest ostromát, a temérdek szenvedést arra, hogy egy valós háborús veszélyt gyengítsen, lesöpörjön az asztalról, vicc tárgyává tegyen. Ha valóban fontosak neki az áldozatok és retteg a háborútól, akkor miért röhögi ki most a veszélyt? Mert a szép szavak, a terelés és a szembecsukás olyan pusztításhoz vezethet, amiről azt hittük, sosem lesz már részünk benne. Ennél undorítóbb viselkedést nehéz elképzelni, de Karácsony Gergelytől már megszoktuk.
