Elcsendesedés, pont most? Na, ne!

Ha azt akarod, hogy mindenki szeressen áruljál fagyit - szokták mondani a nagyokosok, és igazuk is van. Szerintem viszont megfelelni mindenkinek sosem lehet akkor sem, ha fagyit árulsz. Ha nincs pisztáciád, úgyis valaki utálni fog. A viccet félretéve tényleg így van, ráadásul a politika egy nagyon kényes téma. Barátságok, családi viszonyok, szerelmek mennek rá arra, hogy ki milyen oldalon áll, amit én őszintén szólva egy primitív hozzáállásnak tartok, de sok helyen látom. Az én ismerősi körömben is sok olyan ember van, aki nem vallja az én nézeteimet, de ha megszakad velük a kapcsolat, az nem emiatt van, hanem mert kiderül, hogy számos más kérdésben vagyunk összeegyeztethetetlenek vagy mert minősítgeti a munkámat. Van olyan ismerősöm persze, akivel épp a mostani választás után szakadt meg végleg a kapcsolat, de a tiszás nézetei inkább csak pont volt az i-re, mintsem valós indok. A vereség után viszont most sokan azt várják tőlünk, hogy visszavonulót fújúnk, de a legtöbben (szerencsére) erre nem vagyunk képesek. Elcsendesedés, ezt várják, de az élet színjátékának legjobb része épp most jön. A szerepeket újraosztják, mindenki új szövegkönyvet kap. A védekezőből támadó lesz és fordítva. 

Tóth Gabi ezt most vagy nem érti, vagy már nem bírja. Nem bántani akarom, kap eleget, ennek ellenére sokáig nem futamodott meg, (és remélem most sem fog), kiállt azért, amiben hisz. Én a helyében magasról tennék az engem bírálókra, de nem vagyok a helyében, nem tudom mit él most meg. Azt viszont nem tartom jó módszernek, hogy elengedi most a közösségi médiát és a politikát, mert ezzel épp azt ismeri el, hogy igen, nyertetek, elfáradtam. A pillanatnyi gyengeséget nem szabad mutatni az ellenfélnek. Ha pedig összeszedte magát lelkileg és újra előjön ugyanúgy piszkálva lesz. Az ellenfélnek ugyanis az a célja, hogy egy életre leradírozzon a térképről. A pszichikai nyomás mindig erős és elhiszem, hogy baromi rossz, amikor minden áldott nap valaki készít rólunk egy mémet vagy beszól, esetleg úgy néz ránk az utcán. Ennek ellenére emelt fővel kell járni, hiszen sem Tóth Gabi, sem mi újságírók vagy Fidesz-szavazók nem tettünk semmi rosszat. Népszerűsítettük azt, ami nekünk szimpatikus, beszámoltunk másoknak arról, ami nekünk tetszik, informáltuk a tájékozatlanokat, kardot adtunk azok kezébe, akik nem mindig tudják, hogyan, mivel kell érvelni. Ez nem bűn. Ha az lenne, akkor a fél ország most menne a börtönbe. 

Elcsendesedés vagy átállás?

Nézem a közösségi oldalakat és hallgatom az ismerősöket, ki, hogyan viselkedik a megváltozott helyzetben és néha megdöbbenek. Nyilvánvaló, hogy a Facebookon is kevesebb lett a politika, hiszen a kampányban kell nagyon megtolni a tartalmakat, utána szintentartás van és majd ha lesz miről beszélni (kormányalakítás után), akkor újra felerősödnek a hangok. Sőt, olyat is látok, aki magánszemélyként végig posztolta a kampányt, majd most azt írja, hogy a számára szimpatikus párt nyeresége után több politikai tartalma nem lesz. Valószínűleg megcsappant az ismerősi köre, vagy, ha nem, akkor is már sok volt, amit csinált mások szeme láttára. 

Van azonban egy gyomorforgató réteg is. Ők azok, akik most nem a Tiszára szavaztak, de már dörgölőznek. Nekik mindegy, csak járjanak jól. Sajnos ilyenkor érti meg az ember, hogy ez az embertípus az oka annak, hogy ma Magyarországon egy olyan férfi tudott hatalomra kerülni, aki nem csak egykori pártját, hanem egykori párját is elárulta. Az árulással pedig sokan tudnak azonosulni. Ez az a kórkép, amiről már korábban is írtam. Kicsit olyan, mint amikor a jóképű tömeggyilkosnak írnak a nők a börtönbe. 

Nekünk viszont most okosnak kell lennünk. Azokat, akik átállnak el kell engedni a kezét, de úgy, hogy ne legyen visszaút. Az elcsendesülőket pedig kézenfogni, hogy ne futamodjanak meg, ne inogjanak meg a nézeteikben. Nem ők látják rosszul a világot, csak most azok voltak többen, akik mást akarnak látni az ország élén és másfelé akarják kormányoztatni az országot. Amikor viszont csalódnak, hozzánk fognak jönni. Akkor kell okosnak lennünk. Meghallgatni, de nem beengedni, vígasztalni, de nem felemelni őket.