A katonatiszti pályához jellem kell
Fotó: Koszticsák Szilárd
A fegyveres erők azon tisztjei, akik az elmúlt napokban nyilvánvalóan politikai szerepet vállaltak, a demokrácia alapvető szabályait sértették meg. Tették ezt abban a biztos tudatban, hogy egy olyan megengedő demokráciában élnek, ahol nem kell attól félniük, a cselekedeteiknek komoly büntetőjogi következménye lesz. Jelen esetben egy katonatiszt gondolta azt, hogy ő jobban tudja az összes felettesénél, hogy mi kell a hazának. Hát szerintem ő biztos nem.
Voltam sorkatona, vagyis határőr, tehát maximum a Határőrség 1987 augusztus és 1989 február közötti állapotáról tudok érdemben nyilatkozni. De azért akkor is találkoztam katonatisztekkel, akik ezt komolyan gondolták, legfőképpen mert tudták mit jelent katonának lenni és tudatosan választották ezt az életformát. Ez egy általános szabály minden hivatás, igazi szakma esetében, amely a szokásos nyolc órás munkánál több, esetenként teljes elköteleződést kíván. Tudnod kell, hogy mit vállalsz, amikor ezt választod. Persze jogod van tévedni, rájönni közben, hogy nem vagy alkalmas és természetesen ez esetben helyes, ha máshol akarsz boldogulni az életben.
Egy katonatiszt soha nem árulhat el senkit
De ez a katonaságnál, a rendőrségnél, vagy az orvosi egyetemen szükségszerűen a te kudarcod, nem a rendszeré. Lehet rossz parancsnokod, rossz főnököd, de te nem arra szerződtél, hogy csak akkor véded meg a hazát, üldözöd a bűnt, vagy gyógyítod a betegeket, ha jó parancsnokod van, ha jó főnököd van, és minden csodás, hanem arra, hogy bármikor. Ha nem így érzed, akkor tévedtél a pályaválasztásnál, van ilyen.
A katonatiszti pálya alapszabálya, a parancs feltétel nélküli végrehajtása. A katonaság arra logikára épül, hogy a paranccsal nem egyetérteni kell, hanem végrehajtani a legjobb tudásunk szerint. Békeidőben természetesen több tere van a diskurzusnak a katonai szakmán belül. Az elérhető katonai célok is vitathatóak, szigorúan a szakmai körben. De a politikai célok kívül esnek a katonai szakmák hatókörén. A Magyar Honvédség tisztikara pedig egy véd és dacszövetség is, amely arra is hivatott, hogy megőrizze a szervezet integritását.
Pálinkás Szilveszter, aki most a választási kampány végén árulja el, még aktív katonaként, a Honvédséget, 25 évesen lett katona. Ebből következően sokkal jobban tudnia kellett volna mit vállal. Politikai szerepvállalásával megsérti azt a helyes szokást, hogy aktív katonatisztek nem beszélnek ki a szervezetből és nem vonják be a Honvédséget a politikába. És ahogy természetesen a többi kampányban megjelenő egykor fegyveres testületben szolgáló figura, az ő állításai is olyanok, amelyeket kívülről semmilyen formában nem lehet ellenőrizni. Döntő többségük a Tisza Párt érdekét szolgáló politikai állítás. És optimista az, aki ezek mögött nem látja külső erők felbukkanását.
Kívülről és távolról persze egy ember viselkedése sem ítélhető meg, de néhány erős vélemény azért megfogalmazható. Jelleméből adódóan Pálinkás Szilveszter valószínűleg sohasem volt igazi katonatiszt. Minden seregben vannak ilyen karrierkatonák, akik nem hazaszeretetből, hanem csak személyes ambícióból veszik fel a nekik jól álló egyenruhát. És minden előléptetésüket, minden áthelyezésüket a személyes sorsukon keresztül tudják csak nézni, nem a sereg érdekei felől. Ezt csak súlyosbítja az a jellemvonás, hogy ezek az emberek nagyon hamar túlbecsülik a saját fontosságukat és azonnal megsértődnek, amikor nem kezelik őket az általuk elvárt magasságokban. Ismerős jellemvonás ez, sok példáját láttuk ennek manapság a közéletben. Pálinkás úr igazi tiszás, viszont szerintem igazából soha nem volt alkalmas katonatisztnek. A katonai rendszerek nem képesek mindig megakadályozni az alkalmatlanok megragadását a szervezetben, de Pálinkás úr most igen látványosan "kiszűrte" saját magát.
