Szilánkok a vereségről

A különbség az, hogy az MSZP két nyilvánvalóan sikertelen, sőt tragikus cikluson volt túl, míg a Fidesz négy ciklusa nagyon jelentős életszínvonal javulással járt, még az utolsó is, függetlenül attól, hogy az emberek ezt hogyan is fordították le magukban.

Komoly hasonlóság van a 2002-es és a mostani vereség között

A Fidesz ezt a választást sem gazdasági okok miatt vesztette el, hanem hangulati okból, pontosan úgy mint 2002-ben, nagyon sikeresen hergelték fel az embereket a Fidesz, mint ősellenség ellen. „Több pénzt az embereknek!” És az emberek elhitték, hogy van több pénz, és azt a gonosz Fidesz nem adja nekik oda, hanem ellopja. Sem akkor, sem most nem láttuk jönni a vereséget, akkor is áttettek bennünket a palánkon a közvélemény-kutatók, csak akkor az MSZP „esélytelenség menedzsmentje” volt kiváló, nem úgy mint most, amikor a győzelmi esély volt az egyetlen terméke a Tiszának.

Túl nagy volt a fideszes buborék, nem láttunk el a széléig sem, pedig a politika alapja, hogy a többi buborékot is be kell járni. Ez persze nem magyarázza teljesen az eseményeket, mert azok jelentős része olyan buborékokban történt meg, amelyeknek a létezéséről sem a jobboldaliak, sem a negyven felettiek nem is tudnak, illetve esélyük sincs oda bekerülni. Ezek a buborékok a közösségi médiában léteznek és zömében egyébként érinthetetlenek, elérhetetlenek nem csak a politikai, hanem a hétköznapi valóság számára is. Ahol valójában zajlott a kampány, az egyes emberek telefonjának képernyőjén, el sem jutottunk. A narratíván kívül kerültünk több mint hárommillió ember számára.  

Vasárnap este kimentem a belvárosba, megnézni az ünneplő tiszás tömeget. Szinte teljes egészében harminc alatti, erősen jókedvű fiatalokat láttam, akik a „mocskos Fidesz” mellett nem csak a Tisza szlogenjeit, hanem Magyar Péter szófordulatait is skandálták. Úgy tűnt, valami hihetetlen elnyomás, rémuralom alól szabadultak fel, és élvezettel gyűlölik a Fideszt és Orbán Viktort. Az elcsípett mondatfoszlányok, kurjongatások mind-mind valami ilyesmit fejeztek ki. Szegények azt hiszik, hogy ők nyertek. Pedig csak annyi történt, hogy ő szavazatukkal szerezték most meg a nemzetközi nagytőkének és Brüsszelnek mindazt, amit a magyar nép az utóbbi tizenhat évben újra felhalmozott.

Ezeket az embereket nem az előző generáció nevelte fel, nem a szüleik, hanem a Google, a Meta által irányított közösségi média. Le sem tagadhatnák. És én nem tudom, miként lehetne megszólítani őket. Ehhez tartozik az a rendkívül kellemetlen jelenség is, hogy a győzelemhez nem kellettek komoly, beágyazott jelöltek, a Tisza jelöltjei csak „hangulathordozó” egységként funkcionáltak, elképesztően jelentéktelennek és botrányállónak bizonyultak, valós politikai teljesítményt senki nem várt el tőlük, mert bármi ilyesmi, vélemény, álláspont még véletlenül  diszkomfort érzést okozott volna a teljes azonosulásra vágyó választóknál.

Szerintem teljesen félreértelmeztük ezt a kampányt, lehet, hogy milliónyi Tisza szavazó csak egy élmény teli estét keresett magának, egy jól sikerült szombat esti buli megismétlését, amelynek senki nem számol a következményeivel, mert úgyis „kiálmodja” másnapra. A „mai fiatalok” élménykeresők, az állandóság számukra maga az unalom. És egy működő ország, a veszélyek állandó ismételgetése számukra egyszerűen unalmas. Orbán Viktor azt mesélte, hogy 2006 után egy barátja azt mondta neki, hogy sosem fog választást nyerni Magyarországon, ha munkát ígér a magyaroknak, az ellenfelei meg csak pénzt.

Tegnap este olyan fiatalokat láttam, akiket egyáltalán nem érintett meg a biztonságos családalapítás támogatása, mert nem akarnak családot maguknak, ők egy négynapos fesztivál második napjának késő délutánján, egy liter rozéfröccs utáni állapotban akarják tölteni az életüket.  Felelősséget ígértünk nekik, és ők nagyon nem akarnak ilyesmit, nyomasztja őket.