A politizáló színészek idegrendszere omlik össze
A cipész maradjon a kaptafánál, szokás mondani és van is benne valami. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a politizáló színészek (exellenzékiek) sorra vallanak arról, hogy mentálisan szétestek. Állítják, hogy színészi túlterheltségről van szó, nem a politika az oka... Áh dehogy.
Színésznek lenni nagy teher lehet, hiszen a közönséget nem érdekli, ha rossz napod van, nem akarja látni, hogy családi gondjaid járnak a fejedben, amikor épp egy vidám fickót kellene alakítanod, sőt az sem érdekli őket, hogy épp beteg vagy és inkább az ágyat nyomnád a show helyett. Ők nem a nyomorodra fizettek be, hanem szeretnének látni valamit, amit a plakátok és a leírások ígértek. Már csak ezért is nehéz szakma a színészet és le a kalappal azok előtt, akik a magánéleti problémáikat teljes mértékben hátra tudják dobni, amikor színpadon állnak. Ez eleve egy nagyon megterhelő dolog lehet, de kárpótolhat a tapsvihar, a közönség szeretete, a visszatapsolás. Már ha van ebben részed, hiszen ha úgy döntesz, hogy politizálni kezdesz, akkor a közönség felének szimpátiáját tutira buktad. Igaz ez a standuposokra is, akik előszeretettel vesznek elő mindenféle politikai témát és maguk vallják be a nevetések visszaeséséből, hogy a közönség felét elvesztették. Politizáló színésznek lenni tehát rizikós mégis sokan vállalják, akik közül már a második vallja be, hogy mentálisan rottyon van.
Nyilván nem meglepő az ember számára, hogy Molnár Áron, művésznevén Noár, aki évek óta fullba nyomja a kretént mentálisan elfáradt és kicsit visszavonulót fúj. Szegény fickóra elég ránézni és az ember látja, hogy valami nem oké, az arcmimika árulkodik a kipattanó szemekkel együtt. Lehet, hogy színészként tehetséges, de a politika nem hiszem, hogy az ő asztala, viszont kétségtelenül jól adja elő a gyűlöletet, az iróniát, a mások kigúnyolását miközben ő a korrekt manus... Sokan ennek bedőllnek, de ne csodálkozzunk, hiszen színészi alakítást nyújt, az a dolga, hogy elhitesse az igazát. Most, hogy nyert a Tisza, amit részben talán Noárnak is köszönhetnek, bejelentette, hogy mentálisan elfáradt, sok volt a munka, túlhajszolta magát, kell az énidő. Mindenkinek jöhet egy kiégés, ezzel semmi baj nincsen, fontos, hogy ezt észrevegyük és kezeltessük magunkat. Azt azonban nekem ne mondja senki, hogy Noár a színészetben fáradt el. Ő abban fáradt el, hogy a közönség felét elvesztette a politikai kinyilatkoztásai miatt, hiszen már inkább politikus-influenszer mint színész. Ez pedig egy roppant fárasztó műfaj főleg egy olyan embernek, akit a tapsvihar és az emberek szeretete éltet.
Hasonló helyzetbe került most Lovas Rozi is, aki ugyan annak a társulatnak a tagja mint Noár. Rónai Egonnak vallott arról, hogy "szoftos idegösszeomlása volt", persze a munka miatt, semmi köze a politikához. Lovas is egyébként főleg az utolsó időszakát azzal töltötte, hogy ide is, oda is próbálta becsempészni a politikát volt, hogy direkt szólalt fel a kormány ellen, volt, hogy burkoltan. Aztán kipukkant a lufi, az idegrendszer nem bírta tovább, de persze ő is a sok leterheltségre fogja. Szerény véleményem szerint viszont a politika tette őket tönkre.
A politizáló színésznek lenni nem mindig kifizetődő, de van kivétel
Ne legyenek kételyeink, nem feltétlenül szimpla rendszerváltási szándék és önzetlen aktivizmus áll a politizáló színészek motivációja mögött, hanem az is, hogy valami majd csurran-cseppen. Nézzük például Nagy Ervin példáját, aki nyakig gyalogolt a politikába és már kapott is bársonyszéket Magyar Péter mellett. Noárt pedig a NER segítette azzal, hogy témát adott neki, amiből pólókat és egyéb PR-cuccokat gyárthatott, persze pénzért.
A társulat egy másik tagja szintén egy NER-megsegített, hiszen min nevetne a közönség Rainder-Micsinyei Nóra előadásain, ha nem a Fidesz-KDNP adta témákon, amiket megpróbál poénná alakítani kisebb-nagyobb sikerrel.
Véleményem szerint mindenki jobban járt volna, ha a színészeink maradnak a színjátszásnál, hiszen akkor most mentálisan mindenki jobban lenne és nekünk, nemzeti jobboldaliaknak sem kellene bizonyos előadások hallatán a hányászacskóhoz nyúlni amiatt, mert olyan színészek játszanak egy darabban, akikre egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak. Kíváncsian várom egyébként, hogy milyen rendszerellenes előadásokat hallhatunk majd a jövőben, hiszen a divat örök: mindig azt kell szidni, aki a kormánynál van.
