Vajon visszatér Szegedi Csanád?
Vona Gábor üdvözlő levelet írt Hanuka alkalmából az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetőjének, Köves Slomó főrabbinak, aki csípőből visszalőtt, a Jobbik múltbéli, antiszemita megszólalásait felemlegetve. Nem fogadta el a gesztust, de hát "ilyenek ezek a zsidók" - ahogy még a néppártosodás előtt fogalmaztak még. Meg a vecsési Jobbik ma is.
Majd Vona szintén egy nyílt levélben elmélkedett arról, hogy ideje lenne befejezni a keresztény-zsidó szembenállást, tehát tényleg tátott szájjal rohangál a faszerdőben. Cukisodás ide, néppártosodás oda, azért erre az év végi műveletre egy lyukas garast nem tettünk volna egy évvel ezelőtt. A kérdés már csak az, folytatódik-e a tovább ez a kissé meglepő, ugyanakkor fordulatos teleregény, illetve, hogy Szeged Csanád visszatér-e a pártba.
Elöljáróban fontos leszögezni, hogy nem az a furcsa, hogy egy párt üdvözletét küldi egy vallási közösségnek annak szent ünnepén, hanem az (mondjuk ki őszintén), hogy a Jobbik köszönti Hanuka alkalmából a legnagyobb zsidó hitközség vezetőjét. Bár be lehet tudni a jellemfejlődésnek, hogy a kiskutyák, a kisgyerekek után a zsidókat is szeretni kell, de azért meglepő, na. Itt a Toronyház munkaközösségében persze könnyen nevetünk, mert nekünk mindig is volt saját kutyánk, gyerekünk és zsidónk...
Beszédes, hogy a Jobbik fennállásának tizenhárom éve alatt először teszi meg ezt a gesztust. De az igazi hírértéke mindennek azért lehet, mert a Jobbik eddigi viszonya a zsidósághoz nem volt éppen szívélyes. Még akkor sem, ha a Vona által serdülőkornak nevezett időszakban, azaz az ős-jobbikos, nemzeti radikális periódusban szerinte minden csupán naiv lázadás volt, de mostanra, azaz a párt felnőttkorára megtanultak éretten és mérsékelten politizálni.
Nagyon sántít. Két éve még Vona meg akarta szakítani Izraellel a diplomáciai kapcsolatokat a nagykövetség előtt szervezett tüntetésen. Tavaly pedig Kulcsár Gergely parlamenti képviselő büszkélkedett avval, hogy beleköpött a nyilasok által a Dunába lőtt zsidóknak emléket állító vascipők egyikébe. (Habár később Vona kérésére virágot vitt ugyanoda...) Továbbá ebben az évben a Saul fia ellen indított ellen-kampányt Dúró Dóra és Novák Előd, aki úgy fogalmazott, hogy Andy Vajna alatt dübörög a holokausztipar. De nem volt oly régen az sem, hogy Gyöngyösi Márton, a Jobbik külpolitikusa listát követelt az országházban azokról a képviselőkről, akik zsidó származásúak, mert szerinte ők nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek az országnak. És persze szemünk előtt zajlott le Szeged Csanád ügye is, aki azért hagyta el a pártot, mert zsidó származása miatt kirekesztetté vált.
Persze változnak az idők, a komisz,folyton háttérhatalmazó, titokban kereszténycsecsemők vérét ivó zsidók helyett megjelent egy létező probléma a GYODA túlvégén...
Érdemes egy interjúrészletet még kiemelni a múltból, amelyet Vona a kurucinfónak adott 2013-ban:
“- Ha Önről derülne ki (mondjuk csak saját maga számára), hogy zsidó származású, mit tenne? Elhallgatná, vagy beszélne róla? Megpróbálná bebizonyítani, hogy úgyis lehet valaki jó hazafi, vagy lemondana?- Nekem az a véleményem, hogy a dolgokat fel kell vállalni, akárhogy is legyen. Ha ilyen derülne ki rólam, akkor a nyilvánosság elé állnék, és azt mondanám, hogy ez van. Hiszem azt, hogy az embert nem a származása ítéli meg, hiszek ugyanis az emberi akarat erejében. Hiszek abban, hogy az ember le tudja győzni önmagát, még a legsötétebb démonait is. Sőt igazából ez az emberi élet célja. Egyúttal azt is egyértelműnek tartom, hogy a jelenlegi helyzetet figyelembe véve, ha kiderülne rólam, hogy zsidó vagyok, akkor lemondanék a Jobbik elnöki tisztségéről, és tagként segíteném tovább az ügyet. (...)- Elterjedt nézet, hogy Ön korábban is tudott Szegedi Csanád származásáról. Igaz ez? Egykori üzlettársaként legalább nem érzett valami gyanúsat nála soha?- Ahogy rólam, úgy Szegedi Csanádról is mondtak mindenfélét. Ezeknek semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottam, mert ez a politika része. 2010 végén egyébként Endrésik Zsolték valóban megkerestek azzal, hogy Csanád zsidó származású, de erre én a bizonyítékokat kértem tőlük, amit nem adtak át. Ezután megkérdeztem az ügyről Csanádot, aki ezt tagadta, én ezután nem foglalkoztam vele többet. Egészen addig, amíg a bizonyítékok elő nem kerültek 2012-ben. Onnantól már mindenki ismeri a történteket. (...)- Kivitelezhetőnek tartja valahogy vizsgálni a jövőben legalább a Jobbik felső vezetőinek származását?- Erre senkit nem akarok kényszeríteni, de szerintem fontos lehet, tanulva Csanád esetéből.
Csak a lényeg: Vona lemondana, ha kiderülne róla, hogy zsidó származású.
Szegedi Csanád ügyében BIZONYÍTÉKOKAT követelt. És fontos lenne szerinte megvizsgálni a Jobbik vezetőinek származását, tanulva CSANÁD ESETÉBŐL. Azért ezek a szavak egy vallomással érnek fel. De ne felejtsük el, hogy Vona saját, későbbi bevallása és mai nyilatkozatai szerint is, ő maga már 2013-ban bőven a néppártosodásban, vagy ahogy nevezi “a felnőtté válásban” gondolkodott! Ezek szerint vagy akkor, vagy most hazudik.
De hogy az ügyből tényleg ügy kerekedjen - kellett hozzá Köves Slomó viszontválasza is. Megdöbbentőnek, zavart keltőnek nevezte az üdvözletet az eddigi megnyilvánulások miatt:
„Az Önök, a Jobbik vezetőségének üdvözlete azonban inkább csak meglepett és talán még zavarba is hozott, Az Önök pártja ugyanis számtalanszor tanúbizonyságot tett arról, hogy a hazai zsidó közösség tagjait nem tekintik a magyar nemzet egyenlő elbírálást érdemlő tagjainak.”
Illetve azt javasolta, hogy azokon a fórumokon, ahol megsértették a zsidóságot, ott tegyenek tanúbizonyságot a szívélyes üdvözletük őszinteségéről és vonjanak vissza minden sértést, amit az elmúlt években írtak, mondtak a zsidóságra.
Persze, lehet azon vitázni, hogy jogos-e, vagy jogtalan ez a válasz. Hogy vélt, vagy valós sérelmeket (Később Vona elismerte, hogy valós) bocsánatossá lehet-e tenni egy üdvözlettel. És azon is, hogy Köves Slomónak nem inkább nyitnia kellett volna, mint hisztisen reagálnia. De igazából, ahogy Vona, úgy ő sincs könnyű helyzetben. Neki is oda kell állnia a sajátjai elé, s ha most visszadörgölőzik a Jobbikhoz, könnyen támadások kérésztüzébe kerülhetett volna.
De hogy Vona feltegye az i-re a pontot, illetve egyértelművé tegye a fordulatot, válaszolt a válaszra. A fészen üzent vissza azzal, hogy ő csak odanyújtotta a baráti “jobb”kezét, de azt nem fogadták el, így ne csodálkozzanak azon, ha a keresztény-zsidó szembenállás csak tovább mélyül e miatt. Azaz a zsidók miatt. Meg hogy ő hidat szeretne építeni, stb. De ami a legmegdöbbentőbb ebben az irományban az az a rész, ahol gyakorlatilag megmagyarázza múltat. Így fogalmaz:
“A levelét azért tartom elkeserítőnek, mert azt üzeni, hogy a keresztény-zsidó kapcsolatokat még mindig kísérti a XX. század. Persze erre Ön kérdezheti azt, hogyan jövök pont én ahhoz, hogy mindezt szóvá tegyem. A helyzet az, hogy annak az itt-ott kimondott, de inkább elhallgatott ellentétnek, amely a zsidó és a keresztény értelmiség között létezett és létezik, és amely áthatotta és áthatja a magyar politikát, nem én vagyok a létrehozója. Koromnál fogva nem is lehetek. Azzal, hogy a magyar közéletbe kerültem, csupán részesévé váltam. Mondhatnánk úgy is, készen megörököltem. Mint alapvetően konzervatív, keresztény indíttatású ember, belekerültem egy szellemi-kulturális erőtérbe, ahol az egyik oldal a magyarokat folyamatosan nácizta, a másik oldal pedig a zsidóságot folyamatosan hazaárulózta. Én pedig tettem, amit a saját oldalam mintái alapján helyesnek hittem. Ez nem felmentés, csupán magyarázat. Megsértettem másokat? Igen. Megsértettek engem? Igen. Aztán rájöttem, hogy ez az egész sehová sem vezet, hogy értékes energiákat emészt fel az ország, hogy a múlton rágódunk csupán, hogy kölcsönösen vágjuk egymás arcába a XX. századi sérelmeket, de ez mindkét oldalról csupán a gyengeség, a tehetetlenség és a gyávaság jele. Azt pedig a XXI. század nem fogja díjazni…”
Nem tudom ki hogy van ezzel, de az az explicit kijelentés, hogy a keresztény-konzervatív alapállapot a magyar szellemi-kulturális erőtérben alapvetően antiszemita, azért elég primitív egy általánosítás.
De ez az egész ügy elég szerencsétlenül fog elsülni e nélkül is, még akkor is, ha nyilván Vona cukisodásának a hatalomba kerülésért folytatott versenyben nincs határa, illetve jól láthatóan Marine Le Pen politikáját másolja görcsösen. Hisz a francia Nemzeti Front egyre népszerűbb vezetője odáig ment a zsidósággal kapcsolatos vélemény-fordulatában, hogy még a saját, pártalapító apjától is elhatárolódott és kizárását kezdeményezte, mert szerinte volt néhány antiszemita megnyilvánulása.
És mielőtt még elfeledkeznénk Szegedi Csanádról... Izgulva várjuk, hogy vajon ezek után visszatérhet-e a pártba?
