A fájdalom, ami sosem múlik el. Dráma a GYODÁNÁL.


Kedvenc indekszünk legkedvesebb Földese tehát lement a déli határra, ahonnét drámai videóban jelentkezett, hiszen a Mocskos Szemétgeci Magyar Rendőr veri az ártatlan kis Ahmedet, de nem ám magyar területen, hanem átmerészkedve a szerbekhez. Ez a felütés máris izgibb, mint amikor a Szultánában kavarnak macák, mert itt van akció, vér és szenvedés is.
Most ugye abba ne menjünk bele, hogy ilyen-olyan magyarlakta területekkel, de azért nemzetállamok vannak itt egymás körül, és ha a Mocskos Magyar Rendőr Szerbiában grasszálna felfegyverezve migirit ölni, abból akkora diplomáciai botrány lenne, hogy Ahmed adná a másikat (extra-pikantéria a felfegyverzett határsértéshez: Trianon). A narratíva tehát szépen fel lett építve, a mocskos fasiszta rendőrállam átnyúl a határokon és kultúrákon, és már nem csupán saját demokratáit veri a rezsim, hanem az éhező migránsokat is.
A gond azonban az, hogy sajnos a történet fikciós jellege túlságosan is megmaradt, így bár a svéd és nyugati liberális franchise minden tagja igyekezett a történetet „based on true events” felirattal eladni, ez valahogy csak nem jött össze.
A probléma már az első vizuálnál megjelent, mert a mi Földesünk a kutyaharapást az alábbi képpel illusztrálta.

Most Andris vagy nem látott még kutyaharapást, vagy csak szőrivel. Azonban mi főleg azért, mert született rezsimbérencek vagyunk, fasiszta szokás szerint a totálisan elfogult „google” nevű szélsőjobboldali portálhoz folyamodtunk információért, mert ilyen formájú kutyaharapást még sehogy sem láttunk.
Ezután sem sikerült, pedig nagyon akarunk hinni a történetben.
Annál inkább hasonlított a seb egy késdöfésre, bár azt nehéz elképzelni, hogy a magyar rendőr a szolgálati fegyverét félredobva bocsátkozna karcpárbajba a vele szemben álló migrivel, annál valószínűbbnek tűnik, hogy a nevezett migrik unalmukban inkább egymást döfködik, amíg el nem jutnak a mesés Merkeliába, hogy ezt megtehessék másokkal is.
A történet persze folytatódik, és igazából mi már annyira szeretnénk, hogy legalább egy picit igaz legyen, amit a határok nélküli orvosok, migránsok, tátikások, soros és párhuzamos jogvédők sikoltoznak az éterbe a magyar brutalitásról, de akkor jön szembe ez.

Megy a vadász az erdőben, egyszer csak meglát egy barlangot. Belő kettőt, kis idő múlva sértetlenül kijön a medve
- Ejnye vadász, megpróbáltál megölni. Ezt egy módon úszhatod meg, ha leszopsz.
A vadász nem tud mit tenni, megteszi amit a medve kért. Másnap megint elmegy a barlanghoz, ezúttal egy géppisztollyal. Beleereszt egy sorozatot, kis idő múlva sértetlenül kijön a medve
- Ejnye vadász, megint megpróbáltál megölni. Ezt egy módon úszhatod meg, ha leszopsz.
Hát a vadász megint megteszi, hogy mentse az életét. Harmadnap már semmit sem bíz a véletlenre, teljesen felfegyverkezve megy a barlanghoz. Beereszt 3 rakétát. Hatalmas dörrenés, a barlang teljesen összeomlik, óriási porfelhő.A vadász már épp elégedetten indulni készül, mikor a romok alól sértetlenül előmászik a medve a vállát porolgatva
- Vadász, vadász te szopni jársz ide...
Azonban miután ezen mondjuk így szétszakadtunk, Földes Andris nem engedett el minket, és a District 9 és egyéb poszt-apokaliptikus filmek ihletésére durván megtolta a sci-fi vonalat.

Életszerűség no.1: Vödröt. Vízzel. Vágod? Rohamrendőr, vödörrel, vízzel.

Életszerűség 2: EZT AMÚGY HOGY CSINÁLJÁK???? A csont felől ütnek? Rendőrösen téve fel a kérdést a Tisztelt Indexnek: Hogy lehet úgy ütni, hogy az ne kivűlről menjen befelé, ha maga a támadó a megtámadott emberi lény testén kívül található? Miként lehet az izomkötegeihez történő hozzáférés egy bot által , ha az pusztán a bőr illetve egyéb, az izmok belső, csonthoz tapadó részét fedő egyéb külső emberrészeken keresztül közelíthető meg csupán?
Másik lehetőség amúgy a zsarufilmekből látott telefonkönyves megoldás, ez esetben a magyar rendőrök egyik kezükben egy vödörrel, a másikban egy telefonkönyvvel járőröznek, keresik a GYODÁN átmászó migriket, majd átkergetik őket Szerbiába, utánuk mennek, és úgy kapnak vizes-pufis kezelést.
Ez is kifejezetten életszerű, mint az első képen látható kutyaharapás.
Node a végén eljutottunk a csúcsra, amikor minden eddig szétcsúszott dramaturgiai kocka a helyére került, amikor zavarunk feloldódott, mert tényleg, pár percig azt hittük, hogy épp egy úgynevezett HÍRT olvasunk, vagy riportot nézünk, de a végefelé kiderült, hogy ez azért mégis jóval inkább Vajna Isaura TÉVÉJÉVEL akar versenyezni, és nem a Híradóval. Jött ugyanis ez a kép:

Valóban. Ezt mi soha nem fogjuk megérteni. Soha. Nem tudhatod milyen érzés ez. Amikor belül fáj legjobban.............. érted? Te könnyek nélkül sírsz. Hát nem értitek????? BELÜL!!!!! Ez a fájdalom olyan, amit nem tudsz elmondani. Ahmed ment magányosan át a határon. Egy szebb, jobb élet felé haladt ő. Svédbe, Merkeliába, ahol szőkék a nők és nincs rajtuk bugyi, ahol lakás van és szoctám és kaja ingyen. Odament hát a rendőrhöz, és szerelmesen ránézett: Ő Józsi, te vagy az Ígéret? Te vagy Nyugat? Te már ő vagy? Szeretlek Józsi, kérlek, fogadj be engem, ölelj meg…. és megkérte a kezét. De Józsi megvetőn ránézett. Még csak le se öntötte vízzel, a telefonkönyvet is hanyagolta, nézett, és ekkor megfogta a kezét mögötte Amirnak, és lelépett egy másik migránssal. A szeme láttára!!!! Kajánul el is mosolyodott, Ahmed meg állt leforrázva, felszarvazva a vajdasági barázdák közt. Hazája távol, és most megalázottan szipogott a hűvös keleti ég alatt. Ennek valóban nem marad úgy nyoma..... Az leírhatatlan, amikor, te, a magányos kicsi afgánszír LÁTOD ahogy valaki, akiben bíztál, akit szerettél, lelép egy mocskos szírpakival.... téged meg LESZAR. Még csak meg se üt. Még arra se méltat. Levegőnek néz.