Ajándék zsetonból totális leégés – ez az ellenzék mesterterve a Sargentini-jelentés után

Kicsit döcögősen indult, de aztán mindannyiunk örömére teljes sebességre kapcsolt az ellenzék őszre időzített önmegsemmisítő hadjárata. Az apropót természetesen a sokat boncolgatott Sargentini-sejtés adta, a mestertervük pedig nem más, minthogy megpróbálják elhitetni, hogy Orbán kuruckodása miatt EU-s pénzeket veszítünk, de legalábbis fogunk veszíteni. Mert a zsebére mindenki érzékeny.

Azt mindenképpen ismerjük el, hogy maga az ötlet messze kiemelkedik az elmúlt években megszokottakból. Nincsenek benne a szokásos lózungok az összeomlott oktatásegészségügyről, nem hazudnak kivándorolt milliókat Nyugat-Európába, nem jelentik be hetente a világvégét, hanem csak valami megfoghatatlan jobbhoz mérik a jelent. Medgyessynek ez sikerült, ő csak annyit mondott mindig, kissé akadozó, a korai ‘80-as évek alkoholtól elbutult vidéki párttitkáraira jellemző hanghordozással, hogy minden szép, minden jó, de lehetne még sokkal jobb.

Aztán történelmileg úgy alakult, hogy a szocialista párt megnyerte a választásokat, hogy aztán földbe állítsa az országot és nem mellesleg ránk szabadítsa Gyurcsány Ferencet.

És ne feledkezzünk el arról, hogy a britek kilépése, a brexit merőben új helyzetet teremtett számukra. Egy nettó befizető távozik az Unióból, aminek a következő 7 éves pénzügyi ciklusban biztosan nyoma lesz. Szűkülnek a támogatások, kevesebb pénz fog jutni a strukturális alapokba, ami a posztszocialista térség felzárkóztatását szolgálja. Elvileg. Nyilván nem, a nagyobbik része postafordultával visszakerült a piacvédelmet papíron élesen elutasító németek kasszájába, de ez most lényegtelen. A bevételi és kiadási oldalon változni fognak a számok, kevesebb uniós forráshoz fogunk jutni akkor is, ha Macron elnök elmebeteg tervéből, a kelet-közép-európai államok gyarmatosításából és kirablásából, amit ő büntetésnek nevez az elmaradt szolidaritásért cserébe, nem valósul meg semmi.

Igen, erre már valóban lehet politikát építeni, valóban lehet azzal kampányolni, hogy mindez sokkal kevésbé lett volna fájdalmas, talán meg sem valósult volna, ha Orbán nem keménykedik állandóan.

A behódolás mindig jó üzenet. Az ún. Stockholm-szindróma nemzetállami szinten is kialakítható, minden a haladókáknak minden okuk megvan arra, hogy úgy érezzék, rátaláltak végre a csodafegyverre.

Csak egy rossz hírem van számukra. Macron elnök nemsokára megbukik, Merkel sem húzza sokáig, az uniós választásokon pedig nem fognak győzelmet aratni azok a nyugati kultúrrasszista barmok, akik alátercelnének a büntetés-narratívának. Mondhatnám, hogy ez az európai választások tétje, de nem mondanék igazat, annak nagyobb tétje van. És pont a nagyobb tét miatt fogják a haladókák ezt az érdemtelen zsetont is elégetni.