Tisztelt Magyar Demokrácia!

Ki kellene végre zárni Gyurcsány Ferencet, a rajongóit és a bűntársait belőled!

Mindez onnan jutott eszembe, hogy ezek az okosok a DK-ban levelet írtak az Európai Néppárt csúcsjelöltjének, hogy a Néppárt zárja ki a Fideszt a soraiból. Egyébként formállogikailag teljesen igazuk van, tekintve, hogy az EPP vezetői és európai tagpártjai mérföldekre állnak tehetségben, erkölcsökben még attól a Fidesztől is, amit a DK elképzel. Csak az hibádzik a következtetésben, hogy nem a EPP-nek kellene kizárnia a Fideszt, hanem a Fidesznek az EPP-ét. De rút önérdekből ezt nem teszi meg. Ezért inkább hálásnak kellene lenniük és nyugton maradni. De hát, aki meg akar felelni a liberális sajtónak, az a saját véleményét nem nagyon hangoztathatja ugyebár.

Aztán, Kedves Magyar Demokrácia, az ellenzéki újságírókkal is kellene kezdeni valamit, mert szégyen rád nézve, hogy ilyen ellenzéki sajtót tartasz. Mi itt a kormánypárti sajtóban azért valamennyire érdeklődünk politikai ellenfeleink belső folyamatai, mentálhigiénéje, és ha van olyan, politikai meggyőződései és tervei iránt.

Az év első Kormányinfóján az ellenzék, az ellenzéki sajtó és minden nyugati orgánum független újságírójának origópontja, Orbán Viktor válaszolt volna azokra a kérdésekre, amiket feltesznek neki. Nekünk volt kellemetlen végignézni, ahogy az ellenzéki kérdezők az elsőéves kommunikáció szakos hallgatók szintjén próbálkoztak. Hátborzongató volt végighallgatni, azt, ahogy ezek a skriblereknek mennyire nincs egyetlen gondolatuk sem.

Ma Orbán Viktor az európai politikai porond egyik meghatározó figurája, az ember azt gondolná, ha hozzájut, hogy kérdezzen tőle valamit, olyat fog kérdezni, amire van esély, hogy érdemi választ kap. Egy politikusról csak akkor derül ki valami érdemleges egy nyilvános sajtóeseményen, ha valódi kérdéseket kap. Ezek az emberek kérdezhettek volna Orbán társadalmi víziójának részleteiről, európai jövőképéről, adott esetben konkrét gazdasági elképzeléseiről, sőt akár a korrupcióról is – értelmesen.

Megkérdezhették volna például, hogy áll a nemzeti középosztály visszaépítése, a magyar technológiai KKV szektor emberi erőforrás biztosításának képzési környezete (hogy legyen egy kis oktatásegészségügy), miként gondolkozik a miniszterelnök a családpolitika további lépéseiről vagy akár arról, mi motiválja arra, hogy immár évtizedek óta a teljes életét ezzel a munkával töltse.

Orbán szereti az ilyesféle kérdéseket és érdemben is szokott válaszolni rájuk, pont annyi új elemet adagolva a mondókájába, hogy híveinek és ellenségeinek legyen min elrágódni egy kicsit. Orbán szereti ezeket az intellektuális játszmákat, kvázi jutalmazza a jó kérdéseket. Az ellenzéki sajtó azonban ritka ostoba kérdéseket tett fel, amire a hasonló a hasonló elv alapján, csak eggyel nagyobb arrogancia szinten (amit nem is gondoltunk volna, hogy lehetséges) csatlakozott fel az a néhány elfogult hülye külföldi, aki szintén nem azért jött Budapestre, hogy bármit megtudjon, hanem azért, hogy feltegyen egy „töltött kérdést” majd felháborodást színlelve hátradőlhessen, amikor Orbán nem sétál bele a világ legprimitívebb csapdájába.

Ezeket abszolút nem érdekli a politikai ellenfelükből semmi.

Még annyira sem, mint az izomagyú bokszolót az ellenfele taktikája, ezek csak ütni akarnak, hogy szakadjon a bőr és repedjen a csont, folyjon a vér. Tényleg nem tudom, hogy ez egy rendkívül ostoba és primitív kommunikációs taktika következménye-e, vagy ezek tényleg ennyire sötét hülyék? Még azt sem képesek észlelni, hogy a retorikájukkal szöges ellentétben, nem csak hogy ők a sokkal-sokkal agresszívebbek, hanem már réges-régen ők is látszanak agresszívebbnek. Nem tudják már agresszívnek, maguknál agresszívebbnek láttatni a Fideszt és a miniszterelnököt.

Annyira belemerevedtek ebbe a csak a saját véleménybuborékjukban létező eszmerendszerbe, hogy már a valóságra vonatkozó kérdéseket sem képesek feltenni. Az ellenzéki pártok reakciója pedig pontosan azonos volt azzal, amit az elmúlt harminc évben bármikor bármiről mondtak, ha Orbán Viktor megnyilvánult valahol.

Szegény, szegény Magyar Demokrácia, döbbenetes, hogy milyen kevés ellenzéki demokratával kell beérned.

Az ellenzéknek és sajtójának egyetlen esélye lehetne arra, hogy valóban értelmes párbeszédet kezdeményezhessen a miniszterelnökkel, ha olyan hangnemben próbálnák megszólítani, amely a normális emberek között szokásos.

Hát, ehhez az ellenzéknek új politikusokat és új sajtómunkásokat kell keríteni valahonnan.

De sokkal, sokkal jobb lenne, ha az ellenzéki szavazók kerítenének maguknak komolyan vehető politikusokat és normális sajtót. Mi már nagyon várjuk, legalább annyira, amennyire ezek a zombik hatalomra akarnak kerülni.