Halálba csalták az önkéntes hadosztályt

SI: Hány embert soroztak be?BGY: Az I. Magyar Temesvári Önkéntes Hadosztály 5500 fővel alakult meg, az ötvenből nyolc barakk a miénk volt, és a nagy lágertől szögesdróttal kerítettek el bennünket. Boldogok voltunk, hogy újra katonák leszünkés hazamehetünk. A szomszédos fogolytáborban állandó volt a fluktuáció, hiszen újabb szerelvények érkeztek, és újabb foglyokkal zsúfolt vagonok indultak el a Szovjetunióba. Ma sem tudjuk, kik vesztek oda. A kép illusztráció / Fotó: Fortepan.huSI: Ön is önként jelentkezett?Csabai István: Igen, tizennyolctól ötvenöt éves korig lehetett jelentkezni, és katonákat csak az 1938-as határ előtti Magyarország területéről lehetett besorozni. Három ezred alakult meg. Az egyiket a vasútállomásra irányították, a másik rohampályát épített, a harmadik az erdőben fát vágott. A harmincezres, zsúfolt fogolytáborban persze nem a barakkokat fűtötték a kutya hidegben, hanem a konyhák tűzhelyeit. Közben kaptunk katonai kiképzést is, fapuskával gyakorlatoztunk, és elkezdődtek a propaganda-előadások a „nagy Szovjetunióról, a fasiszta Németországról”. BGY: Két hét múlva az erdőbe már száz fővel kimehettem, nem kísért bennünket fegyveres őr. Bennünk megbíztak. SI: Mindenki azt hitte, hogy visszatérhetnek Magyarországra?BGY: Igen. A szomszédos lágerben kiütött a tífuszjárvány, ezrével haltak az emberek. Láttuk, hogy tíz méter hosszú, hat méter mély és négy méter széles gödröket ástak, a meztelen hullákat egy úgynevezett tróglira tették a temetőbrigádok, és így borították be az emésztőgödörbe. Esténként mészszel öntötték le a sírgödröket.

Hogy volt-e még néhány tízezer halott, amiről mások beszélnek, azt nem tudom, mert a hatalmas láger minden részébe nem juthattunk el. SI: Hogy derült ki a kegyetlen „átverés”?BGY: Az önkéntesek között meg kellett alakítani egy munkásmozgalmi komitét, aminek komisszárja egy Pártos Imre nevű, volt munkaszolgálatos főhadnagy lett. Állandóan „okoskodott”, és sülve-főve együtt volt a szovjet parancsnokkal. Magyarországra is elküldték szovjet kísérettel, hogy tárgyaljon a további szerepünkről az ideiglenes nemzeti kormány illetékeseivel. Amikor visszajött, azt mondta, hogy tud rólunk a kormány, megyünk haza, minden rendben lesz. Nem mondott igazat! Mindent tudott, de mindvégig hazudott. Amikor négy év után hazajöttünk a szovjet hadifogságból, többen felkeresték. Állítólag félelmében, lelkiismeret-furdalása miatt öngyilkos lett. Dolgozni, meghalni vitték őket, nem harcolni /Forrás: Wikipedia.comSI: Meddig reménykedtek abban, hogy harcolhatnak?BGY: Kezdetben mi még hittünk. Az első kétség akkor támadt, amikor meghallottuk a hírt, hogy a szovjetek a Dunántúlról is elűzték a németeket. Akkor kezdtünk gondolkodni: hová megyünk ezek után harcolni? Ezt jelentette Szigethy Zoltán százados a szovjet parancsnoknak. Két nap múlva közölték, hogy megyünk Debrecenbe. SI: Megint hazudtak?BGY: Mindig, 1945. április 23-án az első ezredet bevagonírozták katona-zenekari kísérettel. Szigethy századosnak azonban az első ezred indulása után megsúgták a magyar vasutasok, hogy a szerelvény nem északra, Debrecen felé megy, hanem délre, Lugos irányába.

Másnap bevagonírozták a második és a harmadik ezredet is, a hadosztály döntő többsége azt hitte, hazamegy. Először Focsaniba, Románia másik nagy gyűjtőtáborába vittek bennünket, majd onnan a Szovjetunióba, több ezer kilométerre hazánktól. SI: Mi értelme volt ennek az átverésnek?CSI: Szükségük volt ingyenmunkára. Kellett ez az ötezer ember, akik a vasúti átrakodásoknál az oroszok helyett dolgoztak, és a láger másik huszonötezer foglyának hordták naponta az élelmet, a fát.

A temesvári láger és hadifogolytábor még ma sem közismert, közkedvelt téma. Már nem tabu, de valahogy még mindig keveset írtak, beszéltek róla. Tény, hogy 2002 óta emlékmű áll a volt hadifogolytábor helyén, de még ma sem tudjuk, pontosan hányan vesztek oda.

Címlapfotó: Fortepan.hu