Szerencsétlen helyzet, de az 1945 utáni magyar történetírás a II. világháború kitörését, okait, felelőseit a szovjet történetírás, a nyugati szövetségesek szempontjából és a marxista, kommunista ideológia alapján elemezte. Ezzel a hamisítással hihetetlen károkat okoztak a magyar identitás tudatban a fiatalok nevelésében, oktatásában, külföldi megítélésben.
A balliberális szlogen, a ,,merjünk kicsik lenni” éppen az örök vesztesek érzését keltette, mintha a magyar szellemi, gazdasági teljesítmény, a sporteredmények nem lettek volna mindig a világ élvonalában. Bár némely történész megpróbált a tárgyilagosság alapján maradni, ragaszkodni a történelmi tényekhez, számba venni a nagyhatalmi erők játszmáit, valós dokumentumokat felhasználni a rendszerváltás előtti évtizedekben, ennek ellenére nem tudták lemosni a ,,bűnös nemzet” megbélyegzést, az ,,utolsó csatlós” fogalmát Magyarország történelmi megítélésében.
Komoly történészek szerint az igazságtalan trianoni békediktátum, a mohó, gyűlölettel teli versailles-i békeszerződés megágyazott a következő világháborúnak. Apponyi Albert gróf, a dualizmus korának egyik legjelentősebb politikusa erről 1918-ban, még Trianon előtt így vélekedett:
Franciaország nemzeti indulatból viselt háborút, bosszút és gyűlöletet lihegve ment bele…Franciaországot egy részeg emberhez hasonlítanám, akivel nagyon nehéz egy okos szót szólni. Anglia hideg számítással, Németország hatalmának megtörése céljából viselt háborút. Vele érdekei szempontjából lehet beszélni. Olaszország is egészen világosan körülhatárolt célokért harcolt, mihelyt azokat elérte indulata lehűlt: ma talán több érintkezési pontot találhat az ő politikájuk velünk, mint szövetségesei egy részével. Amerika ideális célok köpenyege alatt avatkozott a háborúba, reális céljait elérte, Európa összes országának meggyengülése, gazdasági szupremációjának megállapítása által. Most már csak az antant-hatalmaknak nyújtott kölcsönök biztosítása érdekli reálpolitikai szempontból…
Milyen pontos megállapítások. Apponyi gróf ezt akár 2024-ben is írhatta volna. Ma mi a fő célja az USA-nak, a háttérhatalmaknak, a pénzügyi világnak? Európa gazdasági meggyengítése, az őslakos fehér, európai emberek népessége arányának megváltoztatása más kultúrájú, vallású migrációs százmilliók bevándoroltatásával. A brüsszeli erőszakos migrációs politika erről szól. Szomorú, de ha nem döbben rá erre az európai, keresztény civilizáció, akkor a több mint kétezer éves kultúra elveszett.
Budapest, 1938. augusztus 20. Horthy Miklós kormányzó (j2) a Keleti pályaudvarról Németországba utazik, jobbra felesége, Horthyné Purgly Magdolna, előtte fia, Miklós.
MTI Fotó: Bojár Sándor
De haladjunk tovább. Bár a trianoni békeparancs (1920. június 4-én) a történelmi Magyarországot feldarabolta, végtagok nélkül maradt, ennek ellenére a szíve tovább élt, köszönhetően dolgos népének és a többi között olyan vezetőknek, mint Teleki Pálnak, Bethlen Istvánnak, Klebelsberg Kunónak és Horthy Miklósnak, akik egy letaglózott nemzetet ismét talpra állították.
Egyszóval máig nem született olyan összefoglaló történeti munka a második világháborúba való belesodródásunkról, a résztvevő politikusok szemszögéből, a magyar érdekek szempontjából, Horthy Miklós kormányzó szerepéről, amely a valóságot és a magyar nemzet érdekeit vette volna figyelembe. Horthy Miklós portugáliai száműzetésében, Estorilban, 1952-ben, Szent István király ünnepén fejezte be emlékiratait életéről, politikai szerepvállalásáról, felelősségéről, Hitler és a nagyhatalmak (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Oroszország) folyamatos befolyási kísérleteiről, Magyarország későbbi sok évtizedes újbóli megpróbáltatásairól. Horthy az előszóban ezt írja:
…a tárgyilagos ítéletmondás a történelem feladata. Ettől az ítélettől pedig annak , aki egész életében arra törekedett, hogy kötelességét minden erejével és tudásával híven teljesítse, nincs mit tartania. Ebben a tudatban adom át feljegyzéseimet a nyilvánosság és a jövendő történetírói számára.
Nézzük, hogy Horthyék, az akkori politikai erők hogyan látták ezt? Érdemes a II. világháború végéről kezdeni, az 1944. október 15-i proklamációval – alig fél évvel a harcok elcsendesedése előtt-, amelyet a kormányzó végső kétségbeesésében a kiáltványában a Rádióban elhangzott:
Amióta a nemzet akarata az ország élére állított, a magyar politika legfontosabb célja volt a trianoni békeszerződés igazságtalanságainak megszüntetése békés revízió által. A Népszövetséghez fűzött remények ezen a téren nem valósultak meg. Az újabb világégéskor sem idegen területek megszerzése volt az irányadó és Magyarország nem kívánt háborús úton visszanyerni területeket. A Bácskába is csak a jugoszláv kormány összeomlása után, saját véreink védelmére vonultunk be. Elfogadtuk a tengelyhatalmak békés határozatát, amely visszaadott Magyarországtól 1918-ban Romániához csatolt területeket. Magyarország földrajzi helyzete következtében a német nyomás folytán sodródott bele a mai világháborúba, de nem voltak hatalmi céljaink, akár egy négyzetméternyi területet is elvenni bárkitől. Ma minden józan eszű ember előtt nyilvánvaló, hogy Németország elvesztette a háborút…Ebből le kell vonni a konzekvenciákat, amint azt a nagy német államférfi, Bismarck is megmondotta: Egyetlen nemzet nem köteles feláldozni magát szövetségesének oltárán… Németország már nagyon régen megszegte a szövetségi hűséget… elfogadtam az orosz fegyverszüneti feltételeket, s elrendelem az ellenségeskedés beszüntetését. Mindenki csak az általam kinevezett parancsnokoknak engedelmeskedjék…
S itt megszakadt a rádióadás.
Berlin, 1939. április 30. Johann Ludwig Graf Schwerin von Krosigk német pénzügyminiszter, gróf Csáky István magyar külügyminiszter, Hermann Göring német légügyi miniszter, Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter és gróf Teleki Pál magyar miniszterelnök (b-j) egy berlini fogadáson. (MTI/APN)
Shvoy Kálmán, horthysta altábornagy titkos naplójában erről így számolt be:
Shvoy Lajossal, testvéremmel, a székesfehérvári püspökkel együtt hallgattuk az adást délután félháromkor. Hirtelen abba maradt a proklamáció, berepülést jeleztek, ami azonban nem volt igaz. Kis idő múlva Horthy napiparancsát kezdték ismertetni. Vacsora után tovább hallgattuk a rádiót, amikor is egy idegen hang Szálasi Ferenc hadparancsát olvasta fel. A felolvasás tartalma tele volt csúnya közhellyel, amelyben a kormányzó cselekedetét elítélte, bejelentette az alkotmánysértést és közölte, hogy átvette az ország vezetését nemzetiszocialista alapon. Harc a győzelemig !…
– fejeződött be a közlemény.
Ekkor már 1944. március 19-e óta Magyarország német megszállás alá került. Szálasi Ferenc német segítséggel puccsszerűen átvette a hatalmat. Jól írja Shvoy Kálmán, hogy megjelentek a pártszolgálatosok, a társadalom salakjai… Igen, aztán ezek a kisnyilasokból lettek a kommunista verőlegények, besúgók és ávéhások. Mindenesetre az alig féléves nyilas uralom hihetetlen károkat okozott a magyar népnek. Mindig van időszak, amikor a társadalom selejtjei, szemetei, szennyei feltörnek a csatornákból a felszínre. A magyarok emlékeztek még az 1919-es patkánylázadásra. Akkor megtapasztalták, hogy milyen is az a kommunista, lenini, kunbélás. Szamuely-féle uralom. Az egyik vörös színben játszott, a másik 1944-ben fekete színű volt s ugyanolyan tragikus. Azaz a magyarság megsemmisítésén dolgoztak.
Budapest, 1938. január 12. Kurt Schuschnigg osztrák kancellár (b1), Gian Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter (b2), Darányi Kálmán miniszterelnök (k), Kánya Kálmán magyar külügyminiszter (j2) és Guido Schmidt osztrák külügyi államtitkár (j1) aláírják az 1934-es olasz-magyar-osztrák paktumot, az ún. római jegyzőkönyveket megerősítő szerződést.
MTI Fotó: Bojár Sándor
De hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe? A nyugat lapult, a németek csak nyomultak előre, tovább feszítették a húrt, amely az 1938-as évre volt jellemző. Az Anschluss, Ausztria Németországhoz csatlakozott, kiéleződött a szudéta kérdés, amiből következett a müncheni egyezmény aláírása (Németország, Nagy-Britannia, Olaszország és Franciaország), három és fél millió némettel a Szudéta-vidéket Németországhoz csatolták, majd a bécsi döntés értelmében Csehszlovákiától visszakerült Magyarországhoz 12.400 négyzetkilométernyi felvidéki terület, 1,1 millió, zömében magyar lakossal. Horthy, magát öreg tengerésznek nevezve, aki figyeli a barométert s ami már ekkor vihart jelzett, nos erről így ír:
Tisztán állt előttünk, hogy keményen kell kezünkben tartanunk a kormányt, ha a felkavart, háborgó hullámok közepette sem akarunk letérni Magyarország kis hajójának addig következetes irányvonalától, ragaszkodva ahhoz az elvünkhöz, hogy csakis békés eszközökkel törekszünk a revízióra.
Hogy Horthy Miklós békés szándéka mennyire igaz volt, arra két forrás is bizonyíték. Ernst von Weizsacker német külügyi államtitkár feljegyezte, hogy Horthy ezt mondta Hitlernek a Kiel-i tárgyaláson: ,,Meg kell akadályoznunk, hogy újból háború törjön ki.”
A képen: Adolf Hitler, a Német Birodalom fõvezére 1938. március 12-én nyitott gépkocsin vonul végig az osztrák fõvárosban, miután csapataival bekebelezte Ausztriát. MTI Fotó/IT
Hitler háborús szándéka azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, mert ugyanitt Hitler megkérdezte Horthytól, ha benyomulnának Csehországba a németek, a magyarok délről megtámadnák-e Szlovákiát? Horthy ezt a felvetést határozottan elutasította, mondván:
…ebben az akcióban Magyarország részvételéről nem lehet szó.
Torsten Ulf Undén budapesti svéd követ erről így számol be:
…Csehszlovákia semmit nem tett azért, hogy konstruktívan megoldja nemzeti kisebbségei problémáit, és a müncheni egyezmény logikus következménye volt ennek az intranzigens (hajthatatlan) cseh magatartásnak-Magyarország teljes joggal követelhette az etnikai határig menő területi revíziót…..az is tény, hogy a magyar vezetés kizárólag békés eszközökkel óhajtotta megvalósítani célját – majd a svéd követ Undén így folytatta-, az valószínűleg nem vonható kétségbe, hogy a most végrehajtott határrevíziót úgy kell tekinteni, mint egy fontos lépést a nyugodtabb viszonyok megteremtésére Közép-Európában. ( Solymossy Péter: Magyar revízió svéd szemmel).
Horthy és Hitler ellentéte egyre szembeszökőbb volt. Egyidőben hasonló tárgyalásokat folytatott Kielben Imrédy Béla akkori miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter Joachim von Ribbentrop német birodalmi külügyminiszterrel.
Budapest, 1946. április 8. Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezetőt és Adolf Hitler német nemzetiszocialista pártvezért éltető felirat az egykori nyilas bíróság, a Nemzeti Számonkérő Szék falán. MAFIRT: Rózsa László
Ribbentrop meg is jegyezte:
Aki részt akar venni a lakomán, annak a főzésből is ki kell vennie részét.
Ennek ellenére a magyar politikusok válasza – Weizsacker államtitkár emlékirata szerint- csupa ellenvetésekből állt. Nem véletlenül fogalmazta meg erre Horthy kormányzó:
Mi nem jutalomért jelentkeztünk, nem valamilyen zsákmányon akartunk osztozkodni, hanem kétségtelen jogaink érvényesítésére törekedtünk. Ezt egyébként még H. Seton-Watson is elismerte, az ismert szlávbarát Robert Seton-Watson fia.
( Egyébként Robert Seton Watson angol újságírónak is köszönheti Magyarország, hogy hazug, félrevezető cikkeivel, meghamisított etnikai térképével az angol közvélemény az első világháború idején elfogadta a monarchia és a történelmi Magyarország felosztásának gondolatát.”)
Az eddigi történelmi tények, ismeretek alapján is leszögezhető, hogy Trianon után nem volt olyan magyar politikus – még Horthy ellenzéke közül sem-, aki ne támogatta volna azt, hogy a több mint öt millió kisebbségben élő magyar, történelmi városaival, falvaival együtt békésen ne térjen vissza Magyarországhoz.
(folytatjuk)
Vezető kép: Budapest, 1934 M.P. Thomas Etherton angol repülő ezredes (b), Horthy Miklós a Magyar Királyság kormányzója és Dr. Teleki Pál (római szent birodalmi gróf) miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, erdélyi földbirtokos, politikus, tiszteletbeli főcserkész, az MTA tagja, 1934-ben egy találkozón. REPRO MTI Fotó: Kovács Sándor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS