Szerencsétlen helyzet, de az 1945 utáni magyar történetírás a II. világháború kitörését, okait, felelőseit a szovjet történetírás, a nyugati szövetségesek szempontjából és a marxista, kommunista ideológia alapján elemezte. Ezzel a hamisítással hihetetlen károkat okoztak a magyar identitás tudatban a fiatalok nevelésében, oktatásában, külföldi megítélésben.
A balliberális szlogen, a ,,merjünk kicsik lenni” éppen az örök vesztesek érzését keltette, mintha a magyar szellemi, gazdasági teljesítmény, a sporteredmények nem lettek volna mindig a világ élvonalában. Bár némely történész megpróbált a tárgyilagosság alapján maradni, ragaszkodni a történelmi tényekhez, számba venni a nagyhatalmi erők játszmáit, valós dokumentumokat felhasználni a rendszerváltás előtti évtizedekben, ennek ellenére nem tudták lemosni a ,,bűnös nemzet” megbélyegzést, az ,,utolsó csatlós” fogalmát Magyarország történelmi megítélésében.
Komoly történészek szerint az igazságtalan trianoni békediktátum, a mohó, gyűlölettel teli versailles-i békeszerződés megágyazott a következő világháborúnak. Apponyi Albert gróf, a dualizmus korának egyik legjelentősebb politikusa erről 1918-ban, még Trianon előtt így vélekedett:
Franciaország nemzeti indulatból viselt háborút, bosszút és gyűlöletet lihegve ment bele…Franciaországot egy részeg emberhez hasonlítanám, akivel nagyon nehéz egy okos szót szólni. Anglia hideg számítással, Németország hatalmának megtörése céljából viselt háborút. Vele érdekei szempontjából lehet beszélni. Olaszország is egészen világosan körülhatárolt célokért harcolt, mihelyt azokat elérte indulata lehűlt: ma talán több érintkezési pontot találhat az ő politikájuk velünk, mint szövetségesei egy részével. Amerika ideális célok köpenyege alatt avatkozott a háborúba, reális céljait elérte, Európa összes országának meggyengülése, gazdasági szupremációjának megállapítása által. Most már csak az antant-hatalmaknak nyújtott kölcsönök biztosítása érdekli reálpolitikai szempontból…
Milyen pontos megállapítások. Apponyi gróf ezt akár 2024-ben is írhatta volna. Ma mi a fő célja az USA-nak, a háttérhatalmaknak, a pénzügyi világnak? Európa gazdasági meggyengítése, az őslakos fehér, európai emberek népessége arányának megváltoztatása más kultúrájú, vallású migrációs százmilliók bevándoroltatásával. A brüsszeli erőszakos migrációs politika erről szól. Szomorú, de ha nem döbben rá erre az európai, keresztény civilizáció, akkor a több mint kétezer éves kultúra elveszett.
De haladjunk tovább. Bár a trianoni békeparancs (1920. június 4-én) a történelmi Magyarországot feldarabolta, végtagok nélkül maradt, ennek ellenére a szíve tovább élt, köszönhetően dolgos népének és a többi között olyan vezetőknek, mint Teleki Pálnak, Bethlen Istvánnak, Klebelsberg Kunónak és Horthy Miklósnak, akik egy letaglózott nemzetet ismét talpra állították.
Egyszóval máig nem született olyan összefoglaló történeti munka a második világháborúba való belesodródásunkról, a résztvevő politikusok szemszögéből, a magyar érdekek szempontjából, Horthy Miklós kormányzó szerepéről, amely a valóságot és a magyar nemzet érdekeit vette volna figyelembe. Horthy Miklós portugáliai száműzetésében, Estorilban, 1952-ben, Szent István király ünnepén fejezte be emlékiratait életéről, politikai szerepvállalásáról, felelősségéről, Hitler és a nagyhatalmak (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Oroszország) folyamatos befolyási kísérleteiről, Magyarország későbbi sok évtizedes újbóli megpróbáltatásairól. Horthy az előszóban ezt írja:
…a tárgyilagos ítéletmondás a történelem feladata. Ettől az ítélettől pedig annak , aki egész életében arra törekedett, hogy kötelességét minden erejével és tudásával híven teljesítse, nincs mit tartania. Ebben a tudatban adom át feljegyzéseimet a nyilvánosság és a jövendő történetírói számára.
Nézzük, hogy Horthyék, az akkori politikai erők hogyan látták ezt? Érdemes a II. világháború végéről kezdeni, az 1944. október 15-i proklamációval – alig fél évvel a harcok elcsendesedése előtt-, amelyet a kormányzó végső kétségbeesésében a kiáltványában a Rádióban elhangzott:
Amióta a nemzet akarata az ország élére állított, a magyar politika legfontosabb célja volt a trianoni békeszerződés igazságtalanságainak megszüntetése békés revízió által. A Népszövetséghez fűzött remények ezen a téren nem valósultak meg. Az újabb világégéskor sem idegen területek megszerzése volt az irányadó és Magyarország nem kívánt háborús úton visszanyerni területeket. A Bácskába is csak a jugoszláv kormány összeomlása után, saját véreink védelmére vonultunk be. Elfogadtuk a tengelyhatalmak békés határozatát, amely visszaadott Magyarországtól 1918-ban Romániához csatolt területeket. Magyarország földrajzi helyzete következtében a német nyomás folytán sodródott bele a mai világháborúba, de nem voltak hatalmi céljaink, akár egy négyzetméternyi területet is elvenni bárkitől. Ma minden józan eszű ember előtt nyilvánvaló, hogy Németország elvesztette a háborút…Ebből le kell vonni a konzekvenciákat, amint azt a nagy német államférfi, Bismarck is megmondotta: Egyetlen nemzet nem köteles feláldozni magát szövetségesének oltárán… Németország már nagyon régen megszegte a szövetségi hűséget… elfogadtam az orosz fegyverszüneti feltételeket, s elrendelem az ellenségeskedés beszüntetését. Mindenki csak az általam kinevezett parancsnokoknak engedelmeskedjék…
S itt megszakadt a rádióadás.
Shvoy Kálmán, horthysta altábornagy titkos naplójában erről így számolt be:
Shvoy Lajossal, testvéremmel, a székesfehérvári püspökkel együtt hallgattuk az adást délután félháromkor. Hirtelen abba maradt a proklamáció, berepülést jeleztek, ami azonban nem volt igaz. Kis idő múlva Horthy napiparancsát kezdték ismertetni. Vacsora után tovább hallgattuk a rádiót, amikor is egy idegen hang Szálasi Ferenc hadparancsát olvasta fel. A felolvasás tartalma tele volt csúnya közhellyel, amelyben a kormányzó cselekedetét elítélte, bejelentette az alkotmánysértést és közölte, hogy átvette az ország vezetését nemzetiszocialista alapon. Harc a győzelemig !…
– fejeződött be a közlemény.
Ekkor már 1944. március 19-e óta Magyarország német megszállás alá került. Szálasi Ferenc német segítséggel puccsszerűen átvette a hatalmat. Jól írja Shvoy Kálmán, hogy megjelentek a pártszolgálatosok, a társadalom salakjai… Igen, aztán ezek a kisnyilasokból lettek a kommunista verőlegények, besúgók és ávéhások. Mindenesetre az alig féléves nyilas uralom hihetetlen károkat okozott a magyar népnek. Mindig van időszak, amikor a társadalom selejtjei, szemetei, szennyei feltörnek a csatornákból a felszínre. A magyarok emlékeztek még az 1919-es patkánylázadásra. Akkor megtapasztalták, hogy milyen is az a kommunista, lenini, kunbélás. Szamuely-féle uralom. Az egyik vörös színben játszott, a másik 1944-ben fekete színű volt s ugyanolyan tragikus. Azaz a magyarság megsemmisítésén dolgoztak.
De hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe? A nyugat lapult, a németek csak nyomultak előre, tovább feszítették a húrt, amely az 1938-as évre volt jellemző. Az Anschluss, Ausztria Németországhoz csatlakozott, kiéleződött a szudéta kérdés, amiből következett a müncheni egyezmény aláírása (Németország, Nagy-Britannia, Olaszország és Franciaország), három és fél millió némettel a Szudéta-vidéket Németországhoz csatolták, majd a bécsi döntés értelmében Csehszlovákiától visszakerült Magyarországhoz 12.400 négyzetkilométernyi felvidéki terület, 1,1 millió, zömében magyar lakossal. Horthy, magát öreg tengerésznek nevezve, aki figyeli a barométert s ami már ekkor vihart jelzett, nos erről így ír:
Tisztán állt előttünk, hogy keményen kell kezünkben tartanunk a kormányt, ha a felkavart, háborgó hullámok közepette sem akarunk letérni Magyarország kis hajójának addig következetes irányvonalától, ragaszkodva ahhoz az elvünkhöz, hogy csakis békés eszközökkel törekszünk a revízióra.
Hogy Horthy Miklós békés szándéka mennyire igaz volt, arra két forrás is bizonyíték. Ernst von Weizsacker német külügyi államtitkár feljegyezte, hogy Horthy ezt mondta Hitlernek a Kiel-i tárgyaláson: ,,Meg kell akadályoznunk, hogy újból háború törjön ki.”
Hitler háborús szándéka azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, mert ugyanitt Hitler megkérdezte Horthytól, ha benyomulnának Csehországba a németek, a magyarok délről megtámadnák-e Szlovákiát? Horthy ezt a felvetést határozottan elutasította, mondván:
…ebben az akcióban Magyarország részvételéről nem lehet szó.
Torsten Ulf Undén budapesti svéd követ erről így számol be:
…Csehszlovákia semmit nem tett azért, hogy konstruktívan megoldja nemzeti kisebbségei problémáit, és a müncheni egyezmény logikus következménye volt ennek az intranzigens (hajthatatlan) cseh magatartásnak-Magyarország teljes joggal követelhette az etnikai határig menő területi revíziót…..az is tény, hogy a magyar vezetés kizárólag békés eszközökkel óhajtotta megvalósítani célját – majd a svéd követ Undén így folytatta-, az valószínűleg nem vonható kétségbe, hogy a most végrehajtott határrevíziót úgy kell tekinteni, mint egy fontos lépést a nyugodtabb viszonyok megteremtésére Közép-Európában. ( Solymossy Péter: Magyar revízió svéd szemmel).
Horthy és Hitler ellentéte egyre szembeszökőbb volt. Egyidőben hasonló tárgyalásokat folytatott Kielben Imrédy Béla akkori miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter Joachim von Ribbentrop német birodalmi külügyminiszterrel.
Ribbentrop meg is jegyezte:
Aki részt akar venni a lakomán, annak a főzésből is ki kell vennie részét.
Ennek ellenére a magyar politikusok válasza – Weizsacker államtitkár emlékirata szerint- csupa ellenvetésekből állt. Nem véletlenül fogalmazta meg erre Horthy kormányzó:
Mi nem jutalomért jelentkeztünk, nem valamilyen zsákmányon akartunk osztozkodni, hanem kétségtelen jogaink érvényesítésére törekedtünk. Ezt egyébként még H. Seton-Watson is elismerte, az ismert szlávbarát Robert Seton-Watson fia.
( Egyébként Robert Seton Watson angol újságírónak is köszönheti Magyarország, hogy hazug, félrevezető cikkeivel, meghamisított etnikai térképével az angol közvélemény az első világháború idején elfogadta a monarchia és a történelmi Magyarország felosztásának gondolatát.”)
Az eddigi történelmi tények, ismeretek alapján is leszögezhető, hogy Trianon után nem volt olyan magyar politikus – még Horthy ellenzéke közül sem-, aki ne támogatta volna azt, hogy a több mint öt millió kisebbségben élő magyar, történelmi városaival, falvaival együtt békésen ne térjen vissza Magyarországhoz.
(folytatjuk)
Vezető kép: Budapest, 1934 M.P. Thomas Etherton angol repülő ezredes (b), Horthy Miklós a Magyar Királyság kormányzója és Dr. Teleki Pál (római szent birodalmi gróf) miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, erdélyi földbirtokos, politikus, tiszteletbeli főcserkész, az MTA tagja, 1934-ben egy találkozón. REPRO MTI Fotó: Kovács Sándor
hugo
2024-05-22 at 21:00
Szegény Magyarország !Pedig úgy ellenkezett ! Hány lóval húzták be a háborúba ? Vagy
csak mézesmadzzaggal ?
Hans Landa
2024-05-20 at 08:53
Ilyen méretű európai fegyveres konfliktusból mint a két világháború egyszerűen nem lehet kimaradni,maximum egyfajta svájci vagy skandináv “sumákolás” jöhet szóba.Aki ezt nem fog fel az vagy teljesen ostoba vagy megjátssza.A reviziós politika 1920-után a magyar állam KÖTELESSÉGE volt.Mivel ez csak német olasz “segitséggel” ment,Horthyék teljes kényszerpályára kerültek.Nem is beszélve arról az abszurditásról,hogy akik kárára történtek a területi reviziók jórészt(román,szlovák) Hitler csatlósai voltak.A magyar vezető réteg és tisztikar mániákus német barát volt,-ahogy a mai is az-.Eredményes békés revizió ritka kivételektől eltekintve nem létezik.Horthy a legkisebb rosszat próbálta választani,persze hibákkal,az usa hadüzenet őrültség volt.Mindazonáltal ha Magyarország 41″ jun- ban,nemet mond a SU-elleni hadjáratra akkor már 41″-ben német megszállás jön,bábkormánnyal.A cigány és zsidó “kérdések” VÉGLEGES megoldásával,valamint az I.Magyar Hadsereg is ment volna a keleti frontra,tömeges munkaszolgálatok etc……44″márc-ig tudták “húzni” a dolgot,de a BP-i zsidó lakosság jó részét igy is sikerült megmenteni.
pragmatika
2024-05-12 at 19:41
Ja. Hát, a ballibsiknek az a vesszőparipája, hogy kizárólag csak a jobboldal a felelős mindkét világháborúban való részvételünkért.
Ezzel szemben, a dolog sokkal összetettebb. Az Osztrák Magyar monarchia tagjaként kényszerpályán mozogtunk. Az első vh. végén pedig Wekerléék hibáztak abban, hogy a hatalmat egyszerűen átadták károlyiéknak. Nem szabadott volna. Főleg, hogy akkor már ismerték károlyi képességeit.
Ok, ebben valahol talán az is benne volt, hogy sokan hittek a Wilsoni elvek érvényesülésében is. Ha úgy lett volna, akkor tényleg tök mindegy, hogy ki kormányoz. Persze akkor se teljesen, mert károlyi jó ballibsi szokás szerint valószínű, hazavágta volna az ország gazdaságát.
Az egyedüli egészséges reakció az eseményekre, az a Székely Hadosztály megalakulása volt. Természetesen károlyiék ahol tudták, szabotálták a tevékenységét, ahogy a tanácskormány is.
A ballibsik Horthyt is negatív színben tüntetik fel, holott csak azt tette, amit a lehetőségek határain belül lehetett, hogy a trianoni tragédiát, legalább részben orvosolni lehessen. És ezt így tette volna a Magyarság nagy része is !!! Az pedig kifejezett ostobaság a ballib részéről, hogy Horthyt egyáltalán bármiért is felelőssé tegyük.(Talán a holokausztban való részvételünk tesz ez alól kivételt. De ez esetben is, max annyit tehetett volna, hogy egyszerűen lemond. És akkor mi van ? Jött volna a helyébe más, aki teljesen behódolt volna a németek akaratának. Pl. szálasi előbb hatalomra jut.) És itt is bejön az, hogy pont azért voltunk annyira kiszolgáltatottak, mert az első vh. végén az idegbajos franciák, törpeállamot kreáltak belőlünk. Hegyvidékünk sem volt, ahol a partizánjaink elbújhattak volna.
Szóval a ballibsik simán szajkózzák azt a történelem szemléletet, amit még rákosiék dolgoztak ki, a jobboldali politikai oldal általános lejáratására.
Mindenesetre én, legalábbis ami a Kárpát medence nemzetiségi viszonyait illeti, az első világháború végének legigazságosabb lezárását nagyjából az 1943-as határaink létrejöttével tudom elképzelni, kiegészítve természetesen Pozsonnyal, amely 100 éve, még nem volt tót többségű. (Na, jó, esetleg egy tengeri kijáratot még kaphattunk volna.)
Mindenesetre a trianoni ostoba köcsögösködés eredményeképp, még a 20. sz. végén is 300 000 ember halt meg a délszláv háború alatt. Ezt azért oda dörgölném néha a franciák orra alá.
Lacus
2024-05-12 at 08:35
Ahogy Robert Seton Watson a hazudozó szemét brit cikkei félretudták vezetni a közvéleményt, úgy ma a soros féle európai globális zsidóportálok szintén. A hazai szerencsétlen zsidóság haja szála sem görbült volna, ha Horthyt a mai ballibsi nácik elődei nem buktatják meg. Ha korábban önként átadja a hatalmat a németeknek, akkor ma Magyarországon nem volna sem cigány, sem zsidó kérdés. De nem lettek volna a magyarokat kínzó és gyilkoló körmösbauerek (akinek fia politikailag sem esett messze a fájától mert később az SZDSZ alapítója majd DK-s lett) a többi hazánkat kiárúsító, szétlopó szeméttel együtt. A magyarok békében éltek minden nációval és védték őket ameddig lehetett, fordítva már ugyan ez nem mondható el. Ezen náció utódai gyűlölik Horthyt pedig az életüket köszönhetik neki! De megtanulhattuk és ma sem működik másként, a hazaárulóinktól jóra ne számítsunk, rosszra annál inkább.
Box Hill
2024-05-11 at 21:18
Szerzőnk hülyeséget beszél. Nem volt valaha komcsi?
Humanitárius ok: Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél. Forrás: Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
Mivel, főként Rummel számításait fegyelembe véve, a kommunisták világrendszerré erősödve eddig 148 milliónál is több ember erőszakos, idő előtti haláláért felelősek, ha sikerült volna rendszerüket 1941-ben megsemmisíteni, akkor 120 millió ember életben maradhatott volna. Nem beszélve most az egyéb károkról és a Hideg-háború költségeiről.
Terjeszkedési ok: az orosz birodalmi terjeszkedés volt az, amiről Fridhjof Nansen, norvég sarkkutató és Nemzetek Ligája (Népszövetség) megbízott, állította: “Oroszország az 1500-as évektől kezdődően minden hét évben egy Norvégiányi területet kebelezett be.”
Ezen, addig megállíthatatlan terjeszkedés érte el határainkat is 1939-ben. Egyetlen valamirevaló döntéshozó sem hagyhatta ezt figyelmen kívül.
Stb.
2 ÉNAKI
2024-05-11 at 20:39
Horthynak a sok rossz közül kelkett választania.Kényszerűség volt a hàboeúba való beszállás a németek mellett. Tudta azt,ha nem teszi Magyarországot a földdel tették volna egyenĺővé.Közben a németek megszàlltàk Magyarorszàgot
Közre játszott az áruló Szállasi lepaktákása a németekkel.Horthy azt tette,amit tennie kellett.
Újmúlt
2024-05-11 at 20:25
Horthy hadat üzent az USA-nak, de nem győzte le Amerikát, pedig a rendfokozata meg volt hozzá.
Egy négyzetmétert sem szerzett az országnak a 2.világháborúban, cserébe minden szomszéd haragszik ránk azért, amit csinált a hadserege.
Ő nem II. Rákóczi, hanem Rákóczi 2.0
bl
2024-05-11 at 19:26
A pártszolgálatosak a társadalom salakjai.
Ma sincs másképp. A júniusi választás legnagyobb tétje, hogy engedjük-e hatalomhoz jutni ezt a salakot, ezeket a kavarógépeket, ezeket mindenhez is értő bolondokat.
kbandi1
2024-05-11 at 18:01
A balliberális szlogen mai megfelelője ’45-ös mintára lehetne: Merjünk böszmék lenni! EU-s mércével is elfogadható, mert a böszmeség politikailag elfogadható lett, mivel a főböszmének semmi baja nem történt. A szemkilövetés után még mélyebbre ásta magát, de ez nekik dicsőség számba megy.
K
2024-05-11 at 17:17
Szerintem is…:”Magyarországot eddig kétszer rángatták bele világméretű konfliktusba”,…..és jó lenne ha ezt történészek is megerősítenék, mert én kevés vagyok ezt megvédeni.
–Ha bárki komolyabban belegondol az I. és II. világháborúkban, akkor ez igazság, és jó volna ha EZZEL a világ közvéleménye is tisztában lenne.
K
2024-05-11 at 17:11
–Úgy gondolom hogy a trianoni békediktátum előtt Magyarország nem volt független, így nem tehetett semmit sem a békéért az I.világháború előtt.
–A trianoni békediktátummal az antant hatalmak által a végtelenségig meggyengített Magyarország nem tudott önálló politikát folytatni a II. világháborúval kapcsolatban és sodródott a német erőszakban, bizonyítja ezt a sikertelen kiugrási kísérlet és Magyarország katonai megszállása a németek által.
–Tehát nekem is az a véleményem hogy..:” Magyarországot eddig kétszer rángatták bele világméretű konfliktusba “.
–Reméljük a magyar politikusok jelenlegi békepolitikája sikerrel jár , ezért is kell szavazni a FIDESZ-re a következő választásokon.
A nemnormális liberális ellenzék háborúpárti, és életveszélyes hazánkra nézve.
–Sajnos Magyarország sohasem nyert háborút 500 évre visszamenőlegesen a mohácsi vésztől a mai napig.
Ezért Magyarországnak létkérdés a háborúból való kimaradás.
–Sajnos a nemnormális EU vezetés ostoba háborús hisztériája egyre közelebb hozza a világháborút, vagy még annál is súlyosabb atom-háborút.
Talpra magyar!
2024-05-11 at 17:07
Nem meglepő hogy mind a két világháború a kommunistákkal fasisztákkal végződött ráadásul a II. világháború után a kommunisták több évtizedekig sanyargatták kizsákmányolták a magyar melós népet le is verték az 1956-os forradalmat. Utódaik parazita balliberálisok zöldek Hornék Medgyessyék Gyurcsányék Bajnaiék folytatták tovább a parazita korruptságukat. És Karácsonyék Gyurcsányék Sorosék von der Layenék …. annyira beleélik magukat a csicska áruló szerepükbe hogy a kommunista internácionalizmusukat minden népre ráakarják erőszakolni.
Faszagányos kacagányos
2024-05-11 at 16:08
A “kiugrás” (viszkocsil – oroszul) a “nem akarásnak szarás a vége” tipikus példája volt.
Nem lehet egyszerre ba..ni is, meg szűznek is maradni. Elvileg ez egyszer sikerült 2024 éve egy Mária nevű kamaszlánynak – aztán hiszi a piszi (pardon: píszí).
A valóságban Magyaroszágnak legkésőbb az Anschluss után az égvilágon semmiféle külpolitikai mozgástere nem volt.
Körülöttünk végig németcsatlós államok voltak és maga a náci Németország is.
Mindenesetre a zsidók megköszönhetnék, hogy főleg magyarok haltak meg értük, mert 44 március 19-ig innen nem volt deportálás, nem úgy, mint Szlovákiából, Romániából és Horvátországból!!
De, hát a “hála” nemcsak nem emberi, de főleg nem “választott nép”-i kategória…