Majdnem kihalt az emberiség?

A Föld lakossága a 8,2 milliárdhoz közeledik. Mondhatjuk rá, hogy bazi sok. És tényleg az. Nemcsak, hogy nem mindig volt így – sőt, korábban sosem volt így – de különösen érdekes, hogy ennyire sokan lettünk azok után, hogy volt egy pillanat, amikor majdnem kihalt az emberiség. Az elmúlt napokban, hetekben a nagy médiazaj mellett is sokan találkozhattak a hírrel, hogy Izlandon megint kitört egy vulkán, és lehet, hogy ismét evakuálni kell a lakosságot. 2021 óta összesen kilenc vulkánkitörés fordult elő az ország legsűrűbben lakott részén.

Na jó, ezt a “legsűrűbben lakott” kifejezést kezeljük a helyén: Izland területe kb. 10%-kal nagyobb Magyarországénál, és összesen kb. 380 ezer lakosa van. Ennek nagyjából 7%-a, 27 ezer ember él a Reykjanes félszigeten, ami viszont a területnek csak kb. 0,8%-a. Na, ezen a területen voltt a kilenc kitörés, amiből hat történt 2023 decembere óta.

Az egész a FAGRADALSFJALL vulkánnal kezdődött, és az első kitörés hat hónapig tartott. A legfrissebb pedig a SUNDHNÚKAGÍGARÖÐIN nevéhez fűződik, mindössze néhány nappal ezelőtt. A láva még bőven folyik most is. És persze ne feledkezzünk meg az emlékezetessé vált 2010-es vulkánkitörésről. Akkor az EYJAFJALLAJÖKÜLL volt a tettes, és Európa teljes légiközlekedése leáltt egy hétre a levegőbe került nagy mennyiségű hamu miatt. Becslések szerint a vulkán nagyjából 250 millió köbméter, azaz 0,25 köbkliométer anyagot lőtt ki a levegőbe. Erre a számra mindjárt visszatérünk..

És akkor egy kis időre menjünk át teljesen David Attenborough-ba, és helyezzük perspektívába ezeket a vulkánkitöréseket. Az elmúlt nagyjából 200 év legnagyobb vulkanikus eseményei közül a legismertebb, a kanadai St. Helens kitörése 1980-ban történt. Tévesen Szt. Ilonának szokták fordítani a Helen miatt, ami valóban Ilona magyarul. A vulkán a nevét azonban Alleyne Fitzherbert brit diplomatáról kapta, aki az angliai St. Helens város és körzetének első bárója volt, és barátja és felfedezőtársa, George Vancouver róla nevezte el a vulkánt. (Na, most már ezt is tudod, a kollégádnak vagy a padtársadnak pedig fogalma sincs róla, és még mindig Szt. Ilonázik, ami a csövén kifér…)

Szóval a St. Helens vulkán is nagyjából 0,25 köbkilométer anyagot lőtt ki. Minden idők legcsodálatosabb nevű vulkánja, fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörése, a múlt század egyik legnagyobbja 10 köbkilométernyit, az Alaskában található, akkor frissen keletkezett Novarupta 1912-ben pedig 13 köbkilométernyi anyagot produkált. És még ezeket is bőven űbereli az indonéziai Krakatau, amely 1883-ban tört ki, és 20 köbkilométerre becsülik a kilőtt követ és hamut, ami 1,100,000 négyzetkilométeres területen szóródott szét. A tengerbe hullott óriási mennyiségű anyag pedig hatalmas szökőárat okozott, és elsősorban ez okozta legalább 36 ezer ember halálát a hivatalos adatok szerint. (A nem hivatalosak akár 120 ezerre is becsülik az áldozatok számát.) A vulkán kirobbanásának akkora volt a hangja, hogy az négyszer körbejárta a Földet.

Végül, ott volt 1815-ben a Tambora kitörése, szintén Indonéziában. A kilövellt anyag nagyságrendje megegyezett a Krakatau-éval, de ezúttal több volt a hamu, mint a kő. Az 1816-as évet a történelem és a néphagyomány “nyár nélküli évnek” nevezte az északi féltekén. Most már értjük, miért. A Tambora kitörése egyébként 7-es erősségű volt az úgynevezett VEI-skálán, azaz vulkánkitörési indexen. A Krakatau 6-os, a St. Helens és a Pompeii pusztulását okozó Vezúv híres kitörése pedig 5-ös. A skálán egy ugrás egy 10-es nagyságrendet jelent. Tehát a Vezúvhoz képest 10-szer erősebb volt a Krakatau, és 100-szor erősebb a Tambora.

Azt hisszük, hogy ezek súlyos kitörések voltak? Hát nézzük…

A földtörténet legnagyobb vulkánkitörései között voltak akkora durranások, amelyek során több száz, vagy akár több ezer köbkilométer anyag is a levegőbe került. Ezek mellett eltörpült mindaz, amit valaha is tapasztaltunk az elmúlt évszázadokban. Ám ezek a kitörések sok százezer, illetve esetenként 1-2 millió évvel ezelőtt történtek, amikor az emberiségnek még híre-hamva sem volt a Földön. Egy kivétellel. És ez volt minden idők legnagyobb vulkánkitörése.

74 ezer évvel ezelőtt tört ki a Toba szupervulkán. Annyira szuper, hogy még azt is megteheti, hogy ilyen egyszerű, könnyen kiejthető neve van. A nagyságért nem kell izzadnia, mint az izlandiaknak. A Toba – a változatosság kedvéért – szintén Indonéziában, Szumátra szigetén helyezkedett el. És a tudósok szerint 2800 köbkilométernyi anyagot lőtt ki a levegőbe, nagyjából két hét alatt. Csak hogy megértsük ezeknek a számoknak a nagyságrendjét, a Balaton víztérfogata 1,9 köbkilométer. Tehát kb. 1500 Balatonnyi anyagról beszélünk – és nem vízről. Hanem szikláról, hamuról. És ezek nyomait rengeteg helye megtalálták, nem csak a környéken, de még 9000 km távolságban, Dél-Afrikában is. Az ottani ásatásokon apró vulkáni tevékenységből származó üvegszemcséket találtak az üledékes talajban.

A kémiai elemzés kimutatta, hogy a szilánkok egyeznek a 9 ezer kilométerrel távolabb fekvő Toba-kráternél talált szilánkokkal. A levegőbe került anyagok vélhetően akár évekre is eltakarták a Napot. Tudósok szerint 15 fokot esett a Föld átlaghőmérséklete. Ami vagy jégkorszakot okozott, vagy pedig rátett egy jó nagy lapáttal a már kialakulóban lévő jégkorszakra. A lehulló hamu pedig megmérgezte a felszíni vizeket. És a növény-és állatvilág is óriási pusztulást szenvedett el, így az élelemforrás is jelentősen megcsappant. Elég kemény lehetett az élet ezekben az időkben.

Mert ne feledjük: ekkor már létezett az emberiség. Még ha vulkanológiai megfigyeléseket nem is végzett, csak bogyókat gyűjtögetett, és furkósbottal verte fejbe az asszonyt, ha az nem gyűjtött elég bogyót, vagy ha magától nem akart szexet. (A szerkesztőség elhatárolódik korai férfitásaink férfisovinizmusától.)

És itt jön a történet igazán érdekes része. A ma élő emberiség, azaz 8 milliárd bolygótársunk teljes genetikai diverzitása kisebb, mint egy 50 fős, egymással szoros rokonságban lévő csimpánzkolóniáé! És ennek okaként a Toba vulkán kitörését szokták megnevezni. Amikor is, az elmélet szerint a bolygón kialakult élhetetlen körülmények hatására, szó szerint majdnem kipusztult az emberiség. Mindössze néhány ezren maradtunk, amiből kb. 1000 volt a szaporodásra alkalmas pár. Afrika egyes védettebb völgyeiben húzták meg magukat. Innen népesítették be aztán szép lassan a Föld többi részét. Legalábbis ezt mondja a hipotézis.

Az 1990-es, 2000-es években népszerű elméletnek persze született számos bírálata is. 2021-es kutatások szerint már csak 3-6 fok közötti hőmérséklet-csökkenés következett be, ami után 5 évvel akár vissza is állhatott az eredeti állapot. Ami talán még inkább árnyalja a képet, az a neandervölgyi ember. Ez a faj még 35 ezer évvel ezelőtt, tehát 40 ezer évvel a Toba kitörését követően is létezett. A Homo Floriensis pedig még ennél is érdekesebb sztori. Ez a törpe növésű emberfaj, akiket Peter Jackson óta hobbitoknak is szoktunk nevezni, mindössze 2,5 ezer kilométerre élt a vulkánkitöréstől, és még 20 ezer évvel későbbi nyomaik is fennmaradtak.

De a régészeti, antropológiai leletek az indiai szubkontinensen, a Jurreru völgyben is bőséges emberi jelenlétet mutatnak mind a katasztrófa előtt, mind pedig utána közvetlenül. Ugyanakkor Észak-Indiában, a Son völgyben viszont drasztikus populáció-csökkenés figyelhető meg ebben az időben. Az elmélet hívei szerint a Jurreru völgyben természetes források találhatók, amelyek így tiszta, egészséges vizet biztosítottak az ott lakóknak, és ezért tudták túlélni a kitörés következményeit. Hát igen, nem könnyű tisztán látni egy olyan esemény kapcsán, ami 74 ezer évvel ezelőtt történt.

Mi ebből az egészből a tanulság? Igazából semmi. Talán annyi, hogy az emberi faj, pontosabban az emberi fajok közül végül egyedüliként fenmaradt homo sapiens meglehetősen ellenálló. És mondjuk, a dinoszauruszokkal ellentétben az emberiséget nem tudta egy természeti katasztrófa lesöpörni a Föld színéről. Egy atomháború azért valószínűleg képes lenne erre. Szóval ne nagyon kockáztassunk…

Fotó: MTI/EPA/PVMBG