Váratlan irányokat vesz mostanában a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos politika, nem egyszerű átlátni, hogy éppen mi miért történik ott északon. Miniszterelnöki gesztus, majd egy memorandum miatt felizzó kedélyek, aztán visszafogott miniszterelnöki bocsánatkérés a magyaroktól, végül magyar cicaharc. A választások nyomán parlamenti képviselet nélkül maradt felvidéki magyar politika romjai elkezdték egymást ledönteni, közben viszont az élet megy tovább, Orbán Viktor és Igor Matovič pénteken jelölheti ki a következő időszak együttműködésének irányait.
A szlovák kormányfőtől indult a történet, amikor június másodikára meghívta a felvidéki magyarság száz fontos közszereplőjét, hogy gesztust gyakoroljon a magyarok felé a közelgő trianoni évforduló alkalmából. Matovič itt azt mondta, érti a magyarok fájdalmát Trianon miatt, és hangsúlyozta, hogy a történelmi sérelmekből mindkét oldalon akad jó néhány, de a két népnek a jelenben és a jövőben kell megtalálnia a közös nevezőt. A második világháború utáni jogsértésekre és a máig ható Beneš-dekrétumokra nem tért ki ugyan, ám azonosságot vállalt a Magyar Királysággal, mint a magyarok és a szlovákok egykori közös országával, és hangsúlyozta a két nép közös hagyományait, kultúráját, vallását.
Kielégítő-e ez így elsőre? Nagyjából ezen robbant ki a vita a Magyar Közösség Pártja (MKP) berkein belül, már a találkozó előtt, és azóta is tart. Ha azt vesszük figyelembe, mennyi sérelem érte a Trianonban Csehszlovákiához elszakított magyarokat, akkor ez semmi. Egy kósza miniszterelnöki gesztus az otthonukból elűzött százezrekért, a Ligetfalunál és másutt tömegsírba lőtt ártatlanokért, egy társadalom gátlástalan kifosztásáért, megalázásáért, a tönkretett életekért, családokért, Malina Hedvigig és Lengyel Krisztiánig bezárólag – semmi. Kérdés, hogy mi lenne a valami.
Erődemonstráció rosszkor és erő nélkül
Erre adott sajátságos válasz, hogy az MKP ügyvivői testületének vezetője, Őry Péter és a márciusban leköszönt elnök, Menyhárt József a találkozón egy memorandumot adott át a szlovák miniszterelnöknek a magyarok követeléseivel. Ez az irat a szlovákok 1861-es memoranduma mintájára készült, és csupa jogos igényt fogalmaz meg, köztük több olyat, amelyek megoldására maga Matovič is tett már utalást. Ám az időzítés finoman szólva amatőr volt. Az elmúlt évtizedet gyakorlatilag cselekvésképtelenül végigvegetáló párt egy békés gesztusra válaszul próbált erőt demonstrálni, amikor ehhez sem az ereje, sem az alkalom nem volt adott. Ugyanez a párt sem 1998-ban, sem 2002-ben nem tett hasonlót, amikor belépett a kormánykoalícióba.
Csáky Pál személyében nyolc éven át volt magyar miniszterelnök-helyettese Szlovákiának 1998–2006 között, de akkor semmilyen memorandumot nem adott át a párt, a mainál még jóval népesebb magyar közösség követeléseivel. Fotó: ma7.sk
A szlovák kormányfő gesztusát lehet persze kevesellni, csakhogy az általa megütött hangnem nemhogy tíz éve, de még a közelmúltban is elképzelhetetlen lett volna. A felvidéki magyar politika egyre gyengébb, vagyis ki nem kényszerített gesztusról van szó, amellyel ráadásul Igor Matovič politikai kockázatot is vállalt. Hogy mekkorát, az látszik a későbbi történésekből, amelyek azt is megmutatták, hogy a szlovák közvélemény nem érett még arra, amit ő a magyarokkal kapcsolatban elkezdene, ő maga pedig nem felkészült arra, amit ezért a szlovák közvéleménytől alkalmasint kap.
A liberálisok örök eszköze az uszítás
Az elsöprő többségében liberális szlovák sajtó persze agyonhallgatta a június 2-i békülő találkozót, hiszen ez ugyanaz a liberális sajtó, amely előszeretettel szítja a nemzetiségi indulatokat (lásd: ITT és ITT), amennyiben a népek közti béke nem a globalizmus érdekeit szolgálja. Az egyaránt bevándorlásellenes Magyarország és Szlovákia jó viszonyáért valahogy nem szokás a progresszív oldalon úgy lelkesedni, mint mondjuk az EU-s bizniszt mozgató német–francia történelmi megbékélésért. Ez a szlovák sajtó aztán azonnal lecsapott Matovičra, amint a memorandum ügye kitudódott, majd előbb a kormánypárti politikusok indítottak felháborodási és elhatárolódási versenyt, amibe csakhamar beszállt Zuzana Čaputová államfő és az ellenzék is. A kormányfő a június 2-i találkozón nem is olvasta el a memorandumot, ám hamar védekező állásba kényszerült, és hagyta, hogy elsodorják az indulatok, amikor úgy fogalmazott: olyan, mintha az MKP leköpte volna a kinyújtott kezét.
Az évforduló elmúltával aztán megerősítette a szándékát a magyarokkal való együttműködésben. Facebook-bejegyzésében azt írta, fontosnak érezte jelzést küldeni a magyaroknak, hogy a különböző anyanyelvünk ellenére nem ellenségek, hanem közeli testvérek vagyunk, és együtt kell építenünk a jövőt. Azt viszont abszurdnak nevezte, hogy az MKP vezetői
gondosan előkészített húzással megzavarták a rendezvényt, és a nemzeti indulatok felizzítására használták a meghívást.
A bejegyzés további részében elnézést kért a szlovákiai magyaroktól minden sérelemért, amelyet az anyanyelvükhöz ragaszkodás miatt kellett elszenvedniük, ám párhuzamot vont a szlovákokat a XIX. századi Magyarországon ért, hasonló sérelmekkel. Végül kifejtette, hogy vállvetve kell belépnünk az új korszakba, mindenkinek a saját anyanyelvét használva. Haragjában pedig feltehetően eláll attól a szándékától, hogy az MKP-nak juttassa a járási hivatal vezetői tisztségét néhány magyarlakta járásban.
A kilátástalanság nyilvános kirakata
Az új szlovák kormányfő tehát máris ízelítőt kapott a liberális média erejéből és sunyiságából, valamint a társadalomba – így koalíciós szövetségeseibe is – beivódott, hisztérikus magyarellenességből. Ezt a kihívást még szoknia kell, ha tényleg keresztül akarja vinni a sokszor hangoztatott nyitást a magyarok felé. Ez az ő története ebben az ügyben, ám legalább ilyen érdekes az MKP története. A teljesen széttöredezett magyar közéleten belül egyre kínosabbá váló, egyre személyeskedőbb adok-kapok indult arról, hogy jó ötlet volt-e ez a memorandumátadás. Ez a résztvevőkön kívül senkit sem érdekel igazán, ám a régi sértődések újraélésére kitűnően alkalmas, a jelenlegi felvidéki magyar politikai állapot kilátástalanságának szemléltetéseként.
Berényi József a 2016-os választási fiaskó után mondott le a pártelnöki tisztségről, de most megint jóformán csak ő látszik a pártból. Fotó: Körkép.sk
Eközben Berényi Józsefen, az MKP 2010-16 közti elnökén kívül tulajdonképpen nem maradt olyan politikai szereplő, akit Budapest és Pozsony egyaránt számításba vesz. Így nem meglepő, amit egy hete lapunknak is hangsúlyozott, hogy nincsenek elnöki ambíciói az MKP-ban. Megkerestük a politikust, aki arról számolt be, hogy most is zajlik a vita a pártban, hogy jó ötlet volt-e a memorandum átadása. Ő maga így vélekedik erről:
A trianoni évben tartott parlamenti választáson úgy viselkedtünk, mint egy balett-táncos, előtte a 2019-es EP-választáson szintén, nehogy radikálisnak bélyegezzenek minket. Erre pont egy udvariassági eseményen próbál keményen fellépni a párt…
Berényi szerint ismét az MKP lett a szlovák belpolitika fekete báránya, akit mindenki együtt rugdal. Szavai szerint a párt nemcsak nehéz helyzetbe lavírozta magát, hanem elszalasztott egy fontos lehetőséget is arra, hogy megszólítsa azokat, akiknek fontos a magyar–szlovák párbeszéd. Pénteken pedig Orbán Viktorhoz látogat Igor Matovič, aki Robert Fico nemeziseként csöppent bele a nagypolitikába, ám a jó magyar–szlovák viszony folytatásában elődjéhez hasonlóan érdekeltnek tűnik. Berényi szerint fontos, hogy a kormányprogramban szerepel az átfogó kisebbségi törvény megalkotása, a nemzetiségi hivatal felállítása és az állampolgársági törvény módosítása – még ha utóbbi nem is teljesen úgy, ahogy szeretnénk. Mint mondta, erről az alapról fejleszthetők tovább a kapcsolatok, és az MKP-nak is ezekre kell összpontosítania, hogy részese lehessen a folyamatnak.
nemzeti
2020-06-13 at 10:22
Én is akartam venni pár éve,Pozsony felirattal hűtőmágnest Bratislavában.
Volt aki gúnyosan mosolygott,volt aki bepöccent.
Végül nem kaptam. Bratislavát meg nem vettem.
Kiss
2020-06-13 at 02:28
Erdelyi magyarkent ugy gondolom at kellett nyujtani a memorandumot. Sosincs jo idopont es semmi olyat nem kertek ami kiverhetne a biztositekot. Ja es sose lehet tudni valamennyi poltikai, nemzetisegi esemenyt azert feljegyeznek a kulfoldi nagykovetsegek,Hogy megfelelo idopontban elovehessek.
Nagyon varom mar azt az idot amikor mi is levadulhatunk annyira mint az afroamerikaiak es a szlovak, szemben, ukran es “latin” rendorok terden allva kernek bocsanatot tolunk a gyarmatositott “Nem indoeuropaiaktol “.
Hesslerezredes
2020-06-11 at 15:30
Hánynom kell: az MKP-tól (is) meg az ún. liberális szlovák médiától (is). Kern Andrástól idéznék: “Itt mindenki hülye??” Tényleg egymás ba…sztatása itt a legfontosabb (még mindig)????? (Igor Matovics legalább megpróbált ebből a circulus vitiosus-ból kilépni).
Hesslerezredes
2020-06-11 at 16:05
Egyébként a fölvidéki magyarok is megérik a pénzüket: milyen hitvány társulat ez, hogy nem támogatja egységesen az egyetlen magyar pártot??? Ha nem tetszik a politizálása, miért nem lépnek be és miért nem kényszerítik belülről más irányba???
fürgerókalábak
2020-06-11 at 21:17
Ezredes úr, a dunaszerdahelyi MKP alig különb a magyarországi szociknál. A polgármester meg gyakorlatilag közutálatnak örvend. Megdolgoztak azért hogy a magyarok jelentős része otthon maradt, vagy leszavazott Matovicsékra.
Namond
2020-06-12 at 10:37
A magyar állam pénzén fenntartott, indított magyar táborokban, rendezvényeken ott, Szlovákiában van a legtöbb liberális program.
Ezek a mocskok a mi paternalista nemzeti kormányunk támogatásaiból finanszírozzák a bolsi-libsi, sorosista szervezeteket és megmondó embereket!
Melyik magyarnak tetszik ez?
ViAM
2020-06-11 at 14:42
Érthető a felvidéki magyarok viselkedése. Túl sokáig tűrtek, nyeltek, szenvedtek. Matovic ezt nagyon jól tudja, de ezt a vonalat tovább víve, egy népszerűségét növelő gesztust tett, amivel aztán jól visszaélt. Tót…
Namond
2020-06-12 at 10:35
Érthető?
A magyar állam pénzén fenntartott, indított magyar táborokban, rendezvényeken ott van a legtöbb liberális program.
Ezek a mocskok a mi paternalista nemzeti kormányunk támogatásaiból finanszírozzák a bolsi-libsi, sorosista szervezeteket és megmondó embereket!
Kálmán a mezőről
2020-06-11 at 14:05
Teljesen jogos a cikk!
A 30 éven át beszari, tót seggeket nyaló, libafos keménységű MKP most gyengeségnek fogta fel a jóindulatú gesztust, és rátámadt jóakarójára.
Etikátlan és amatőr társaság. Bugár pártjával együtt a szemétdombon a helyük.
Namond
2020-06-12 at 10:31
👍🙂👍
A barom MKP-t ez után sem a szlovák politika, sem szavazók többsége nem fogja komolyan venni.
Ilyen volt az Adj Isten, Öry Potya?
Királytigris
2020-06-11 at 11:17
A felvidéki magyarságot ért évszázados sérelem, anyagi kár nem alkudozás, politikai taktikázás tárgya, hanem az ottani, és a Felvidékről elűzött magyarság emberi jogainak a meggyalázása, és annak igazságos jóvátétele, ingatlanjaiba való visszahelyezése, és kárpótlása. Pont.
Tudományos libsizmus
2020-06-11 at 10:22
Nekem mindig az jut többek között eszembe a Felvidékről, hogy milyen frusztráló lehet már szlovák idegenvezetőnek lenni ott.
Brindzás Vojto
2020-06-11 at 11:41
Nem frusztráló nekik, mivel semmit sem tudnak a magyar múltról.
bioszfakt
2020-06-11 at 13:44
Hát, mi azért akasztottunk már ki szlovák idegenvezetőt. Pedig csak annyit tettünk, hogy ahányszor elhangzott egy helynév (tőle persze szlovákul), kórusban mondtuk a magyar nevet.
Felvidéki
2020-06-11 at 18:52
Na akkor tegyük helyre a dolgokat… Ti akik hatalmas lexikális tudattal es feltetelezem rengeteg tapasztalattal rendelkeztek, (ami a felvidéket illeti) teljesen intoleráns viselkedesetekkel kiveritek a biztositekot. Attól, hogy nem magyarhonban tanulunk magyar irodalmat és történelmet attól még itt is tanulunk. Viszont ezek a szavak arra engednek következtetni, hogy nem más vezérel benneteket mint hatalmas magyarságotok amit feltetelezem azzal bizonygattok, hogy lovon állva hátrafelé rakjatok ki a Rubik kockát. Köszi ha ilyen egy magyar akkor megmaradok felvidékinek aki a szívében és nem a szájával magyar
fürgerókalábak
2020-06-11 at 21:11
Elmegy az ember akármilyen történelmi helyszínre Felvidéken (voltam több helyen is), magyar vonatkozásról soha, sehol egy nyikkanás nincs. De a többnyelvű digitális idegenvezető (az a telefon szerű biszbasz amit hallgatni lehet) sem tud magyarul még véletlenül sem sehol.
Pedig például a bajmóci vár egyik hálótermének falfestésén ott vannak híres magyar arisztokraták nevei, pl. Hunyadi.
Theo
2020-06-15 at 00:55
Kedves Felvidéki!
“Na, akkor tegyük helyre a dolgokat”.
A magyaroknak magyarság tudata van, ez normális dolog.
“Intoleráns magatartás”?
Tudni arról, hogy Felvidék Magyarország része volt? Békésen eltűrni, hogy a magyar jelképek, műemlékek, városok, mint eredeti szlovák értékek vannak megjelenítve a világban a magyar eredetről mélyen hallgatva? Ha csak jelezzük, hogy minderről azért mi tudunk, az már intolerancia lenne?
tegyük helyre!
2020-06-11 at 13:59
Pedig tele vannak neves arisztokratákkal, költőkkel, katonákkal.
Frantisek Rakoci, Valentin Balasa, stb.
Fenn vannak a tót wikipédián.