Márki-Zay már miniszterelnöki bársonyszéket képzel a feneke alá

Nagy kár, hogy az MSZP 2009-es miniszterelnöki castingja idején Márki-Zay Péter még nem volt képben, mert ilyen ambíciók ellen esélye sem lett volna Bajnai Gordonnak, meg a másik, több tucat jelöltnek. Hódmezővásárhely újdonsült polgármestere valahogy úgy éli meg a február 25. utáni időszakot, hogy őt 13076 ember megválasztotta Magyarország hercegévé, és így majd eldönti, hogy mi történjen az országban. Néhány napja már a kormányalakítással kapcsolatos terveit osztotta meg egy MSZP-s fórum résztvevőivel.

Nem tudni, hogy az ellenzék – és azon belül is főleg a Jobbik – rendkívül önjáróvá vált üdvöskéje mikor polgármesterkedik, mert elég sokat szerepel a kampányban. Korteskedik, szervez, bölcselkedik, egy plakáton szerepel az illegális bevándorlás nagy barátjának számító Mellár Tamással… Hősünk amúgy sem csekély egóját alaposan feltuningolta a haladó média érte való kritikátlan rajongása, és mostanra a jelek szerint teljesen elhitte, hogy ő a problémamegoldó Winston Wolfe-ba oltott Bismarck. Elhitte, hogy az RTL Klub, az Index és a többi függetlenobjektív médium által mögé terelt 13076 ember az olyan óriási felhatalmazás, hogy onnantól fogva az ő dolga megmondani, hogyan kell leváltani a kormányt. Gründolt egy taktikai szavazós oldalt, amelynek az adatairól még annyit sem tudni, mint például Gulyás Márton Közös Ország Mozgalmáról, amely legalább becsülettel összetarhálta a csalódott baloldaliak cigipénzéből 19 választókerület felmérésére elegendő összeget, és ezek eredményeit hozza nyilvánosságra. Márki-Zay viszont alanyi jogon eldönti, melyik választókerületben kinek osztja ki azt a szakrális kiváltságot, hogy őt méltóztatja esélyesnek tartani.

Egyre nagyobb főnöknek képzeli magát

A távolabbi jövőbe is tekint azonban ez a politikusfenomén, hiszen a választáson mégiscsak mindenki célja a kormányalakítás. Erről is megvannak az elképzelései, amelyek mostanra láthatóan túlnőttek az őt a senkiségből kivakaró Jobbikon. Az MSZP múlt csütörtöki, hódmezővásárhelyi fórumán, ahol a Jobbik és a DK Csongrád megyei visszalépéseiről volt szó – ahogy azt Márki-Zay Péter és Botka László már leboltolták egymás közt – már olyan hangnemben osztotta az észt, mintha az országos nagypolitika oszlopos tagja lenne. A jobbikos térnyeréstől aggódó baloldali résztvevőket így nyugtatta:

Mindenkit megnyugtatnék, hogy olyan veszély sem fenyegeti az országot, hogy Vona Gábor legyen a miniszterelnök.

Szabó Gáborral, a Jobbik pártigazgatójával a polgármester-választás megnyerése után (fotó: promenad.hu)

Azt sem mulasztotta el, hogy a Jobbik felé éreztesse, ki élet-halál ura az országban, aki dönt a pártok és a vezetők sorsáról is:

Ő utána eldöntheti – ezt mondtam tegnap, csak azért, hogy némi nyomást azért tettem én Vona Gáborra –, hogy ő lesz a legnagyobb ellenzéki pártnak a vezetője, vagy ő lesz a legnagyobb kormánypártnak a vezetője. Ez nem azt jelenti, hogy ő lesz a miniszterelnök. Ez azt jelenti, hogy ha ő nem fog össze, akkor ő lesz a legnagyobb ellenzéki pártnak a vezetője.

Végül azt boncolgatta, hogy Vona Gábor lehet a legnagyobb, Karácsony Gergely a második legnagyobb, Szél Bernadett pedig a harmadik legnagyobb kormánypárt vezetője. Ezek után azt is sejtjük, kit szánna a megálmodott Jobbik–MSZP–LMP koalíció miniszterelnökének Márki-Zay Péter…

A történet pikantériája, hogy a Fidesz és a DK egyaránt kifelejtődött a hódmezővásárhelyi élő politikuslegenda jövőképéből. A dologra csak egy magyarázat adódik: Márki-Zay talán úgy gondolkodik, hogy ha a Fidesz vezetőit „demokratikus” politikai döntéssel kandeláberre vagy börtönbe küldik, ahogy azt ő maga és a teljes ellenzék is szívesen hangoztatja, akkor a pártot is meg lehet szüntetni, és aztán már nyugodtan ki lehet matekozni egy kormánykoalíciót a DK nélkül is.

forrás: promenad.hu