Márki-Zay még mindig nem érti, hogy mi történt
Lassan Márki-Zay Péter, a baloldal volt közös miniszterelnök-jelöltje az egyetlen, aki nem fogja fel, mi történt 2022. április 3-án és az azt megelőző hónapokban, aki nem látja, merre tart az ellenzéki „össze nem fogás”, és aki továbbra is „felépített közösségről” értekezik a közösségi oldalán. A hódmezővásárhelyi polgármester erős eufemizmussal utal a baloldal álszövetségére és közösségükre, amit – ahogy fogalmaz – össze kell tartaniuk. Vajon tényleg nem veszi észre, hogy aki csak lehet, hátba szúrja a baloldalon, és sem a szavazók, sem az elvtársai nem kíváncsiak rá?
A választás során felépítettünk egy nagyszerű közösséget: megismertük egymást és segítettünk egymásnak. Ezt, az ellenállást támogató közösséget össze kell tartanunk
– kezdi az eszmefuttatását vasárnapi Facebook-bejegyzésében a volt kormányfő-aspiráns. Az egész már ott sántít, hogy a választás mindössze tizenhárom órán keresztül, vasárnap reggel hattól este hétig tartott, ezen időtartam alatt pedig még egy Márki-Zay Péterhez hasonló politikai zseni sem tudott volna közösséget építeni. Amennyiben választás alatt a kampányra gondolt, úgy vajon a hivatalos kampányidőszakra, vagy arra a néhány hónapra, ami az előválasztás második, október közepén lezajlott fordulója és április 3. között eltelt?
A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) 139. § (1) bekezdése értelmében, a választási kampányidőszak a szavazás napját megelőző ötvenedik naptól – idén ez február 12. volt – a szavazás napján a szavazás befejezéséig tart. Ez az időszak elsősorban az orosz–ukrán háborúról szólt. Amíg a kormány a béke megteremtésén és a menekültek megsegítésén fáradozott, addig a baloldal a Fidesz ellen hergelt, uszított, valamint minden lehetőséget megragadott, hogy elmondja: katonákat és fegyvereket kell küldeni Ukrajnába. Az ellenzéki konglomerátum támogatottsága ebben az időszakban zuhant a leggyorsabban.
Az október 16. és február 12. közötti időintervallumban – amikor már köztudott volt, hogy Márki-Zay Pétert nevezte ki a baloldal valódi vezetője, Gyurcsány Ferenc kapitánynak –, bár kisebb mértékben, de szintén konstans csökkenő tendenciát mutatott a kormányváltást kívánók száma. Az előválasztásnak csúfolt baloldali adatgyűjtési akció lezárultáig a kormánypártok és a hatpárti ellenzéki konglomerátum támogatottságát nagyjából azonosra mérték, így elvitathatatlan a hódmezővásárhelyi polgármester szerepe abban, hogy végül történelmi vereséget szenvedett a nemzeti oldallal szembeni globalista tömörülés, 54–34 arányban.
Márki-Zay nem fel-, hanem inkább leépített egy – talán soha nem is létező – közösséget. Nem volt persze egyedül: a Jobbik sikeresen harmadára szalámizta le magát azáltal, hogy összeállt a kommunistákkal, elsősorban a Demokratikus Koalícióval (DK) és a Magyar Szocialista Párttal (MSZP), a baloldali szavazóknak pedig nyilván nem tetszett, hogy karlendítős „megváltozott” nácik is ott vannak a közös listán. Tehát még az sem igaz abból, amit a hódmezővásárhelyi „messiás” kiposztolt, hogy „segítettünk egymásnak”. Nem, kedves mindenkit megsértő kormányfőjelölt úr, épphogy egymásnak tettetek keresztbe: mindenki szeme láttára, és a színfalak mögött is.
Márki-Zay egy olyan „ellenállást támogató közösséget” akar összetartani, amely már rég nem tartozik össze, és igazán soha nem is tartozott. Van kicsivel több, mint 1,9 millió ember, aki – valamilyen érthetetlen okból – annyira gyűlöli Orbán Viktort, hogy az orrát befogva, fintorogva is képes volt erre a kormányzásra maximálisan alkalmatlan közös listára és a baloldali jelöltekre szavazni, de rendkívül kevesen vannak azok, akik ténylegesen tudnak azonosulni ezzel a kevert társasággal.
És a helyzet az, hogy ők maguk sem tudnak egymással. Amint érezték, illetve látták, hogy az összes közvélemény-kutató cég a vereségükkel és a Fidesz–KDNP pártszövetség győzelmével számol, kiálltak az országos kampányból – főleg a DK és a Jobbik – és a „kapitány” mögül, onnantól csak a saját pártjuk egyéni jelöltjeinek kampányoltak és a saját pecsenyéjüket sütögették. A közös célok – már ha voltak ilyenek – megszűntek. Az április 3-i választás után pedig a baloldali pártok egyszerre támadtak a miniszterelnök-aspiránsukra, szidták a kommunikációját, a politikai krédóját és a kampányelemeit. Mindezekben igazuk volt, egy dolgot hagynak ki az offenzívájukból: hogy ezt az embert ők küldték csatába, és – elméletileg – elfogadták, hogy ő legyen a kormányfő, ha megnyerik a választást.
Az idézett bejegyzésében a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke leírt egy olyan mondatot, amiből arra következtethetünk, hogy az egyesületéből vagy nem lesz párt, vagy még ő sem lát rá esélyt, hogy az a párt bejuthatna az Európai Parlamentbe 2024-ben. Ez a mondat így hangzik: „Az időközi önkormányzati választás lesz a következő olyan megmérettetés, amely során mindenkire szükség lesz: kell plakátolni, szórólapozni, pultozni és ismét szükség lesz szavazatszámlálókra.” Tekintve, hogy az európai parlamenti választások öt-hat hónappal az önkormányzati választás előtt lesznek, fennáll a vélelem, hogy a bukott kormányfő-jelölt már „csak” önkormányzati szinten tervezi megmérettetni magát.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
