Visszanyalt a fagyi

Recep Tayyip Erdogan török államfő szerint Hollandia meg fogja fizetni az árát annak, hogy vitába keveredett Ankarával török politikusok hollandiai kampányrendezvényei miatt.

Nyugat-Európa városaiban egymást verik a rendőrök és a törökök. Autók gyúlnak, uniós politikusok és ankarai vezetők egymásra hánynak vérbeforgó szemű tücsköt és bogarat.

Kik a felelősök?

A törökök? Hát látszatra igen, hiszen mit hangoskodnak már más országokban, miért kérik számon, hogy tarthatnak-e ott török belpolitikai gyűlést, avagy sem. Mármint török belpolitikai gyűléseket európai országokban.

Nem véletlen az ismétlés, tisztelettel kérem a Kedves Olvasót, hogy ezt gondolja végig újra.

Mert ez már hogyan gondolják?

Ezt úgy gondolják, hogy Nyugat-Európa számtalan vezetője a múlt század közepén azt mondta: jöjjenek! Mert kell olcsó bérű takarítónő, akire bármikor ráugorhat egy IMF elnök. Mosogatószemélyzetben is hiány volt, a taxi vezetése is fárasztó volt a fejlett demokráciák munkavállalóinak azért a pénzért.

Azért a pénzért török kellett, meg persze jugoszláv, vagy bárki megszerezhető. Pedig akkor nem volt válság, akkor ment a bolt. De hát a profit akkor is szent volt, kérem szépen. Olcsó munka kellett, manipulálásra szánt munkavállalókkal. Akikkel a német, avagy holland melós is zsarolható.

Működött? Működött. Az volt a dolga. Alkalmazkodtak a törökök, kurdok? Biztosan, vagy kit érdekelt. Annyira menően trendi volt kebabot enni, vagy valakinek elmondani, hogy mi németek mennyire befogadó nemzet vagyunk.

Aztán változott a világ. Kevesebb lett a pénz az „olcsó munkaerő” megfizetésére, meg azokra is, akik addig azt hitték, hogy védi őket a „szociális háló”. Ennek a kezelése is ment egy darabig, dumával, látszat-gesztusokkal. Aztán ott volt a szovjet-blokk felbomlása, a Kelet-Európaiak zömét is újra ki lehetett tenni a placcra.

De aztán jött az újabb válság – ki is okozta? -, és rá kellett jönni, hogy már nem csak fizetésen, hanem oktatáson, kórházon és tulajdonképpen bármin lehet spórolni. Ezt úgy mondják most civilizáltan Brüsszelben, hogy a „megfelelő szintre emeltünk egyes kiadásokat”. Ez egy szép megfogalmazása annak, hogy a török gyerek innentől kezdve kutyát sem érdekel, a sajátra sem költünk, miért foglalkozzunk ezekkel is.

Aztán láss csodát, ezek a gyerekek felnőttek. S mily meglepő, ők törökök és nem németek akarnak maradni, nyelvet sem igazán tanulnának, mert minek, és ahhoz alkalmazkodnak, ami őket emberszámba veszi. Ez jobb esetben Törökország. Amely nem fél őket felhasználni. Ezért voltak a mostani tüntetések.

Habár, ha belegondolnak? Ezek a törökök már szinte mind eu-s polgárok, miért is ne terjeszthetnék gondolataikat akkor az Európai Unióban? Miért nem hívhatnak török minisztert szónoknak, ha Soros György bármikor beutazhat?

A törököket egyébként ebben az írásban véletlenül sem akartam bántani. Tisztelni illik más nemzetek kultúráját, ez a török „balhé” is valószínűleg rövidesen megoldódik.

Ám abba gondolajnak bele kérem, hogy ha az évtizedek óta itt élő „gazdasági menekült” ennyire dühös, akkor milyen érzésekkel érkezik a mostani „háborús övezetekből kötelezően befogadandó”?

Fotó: orientalista.hu