Gyurcsány magához képest is szokatlan politikai ámokfutásba kezdett: először a 2018-as választások bojkottjával házalta végig az ellenzéket, most Orbántól követeli, perelje már be. A feltűnési viszketegség demokrata vívmánnyá vált.
Gyurcsány Ferenc a tükörben tanulmányozta ábrázatát. Kár tagadni, csinos ember. Mit csinos, szinte szép. És okos, és jó svádájú. Azonban mostanában mégsem törődik vele senki sem. Országjárása se tűnt fel az országnak, újságírók is alig keresik. Hát miért nem játszik vele senki?!
Kellene csinálni valami látványosat! Persze „Öszöd” után nehéz igazán nagyot durrantani, de azért valami kéne. Tavaly ugye volt a Parlamentből való kivonulás. Milyen jól hangzott, amikor mondta, hogy a Népszabadság védelmében többet nem járnak be az orbáni diktatúra szentélyébe! (Jó, meg is menthette volna a lapot, futotta volna rá, de hülyeségekre nem szórja a pénzt.)
Jó ötlet volt, olyan egyszerű emberhez szóló, hogy nem veszik fel a parlamenti fizetést sem a jövőben. Erre a marha Gréczy Zsolt elszólja magát a HírTV-ben, hogy mégis. Azt meg ugye elég macerás elmagyarázni a népnek, hogy nem dolgoznak, de legalább több százezres gázsi mellett. Jó, jó, kacsint egyet majd a lakossági fórumon, hogy ezzel is csak Orbánékat veri át, de hát ő is érzi, hogy „szaga van” ennek a magyarázkodásnak.
Akkor jött a következő idea. Bedobta, hogy bojkottálni kell a 2018-as választásokat! Mert Orbánt ugyan esetleg le lehetne győzni, de így kevésbé melós. Persze, ezt csak úgy lehet, ha Momentumtól a Jobbikig senki sem indul az ellenzéki oldalon. Ő is tudta, hogy ez teljesen irreális ötlet. De azt gondolta, hogy legalább elvitatkoznak rajta, pár hétig ő lesz megint a középpontban.
Erre mi történik? Mindenki azonnal nemet mond. Hiába, még virtuális szinten sem képesek elképzelni, hogy ne legyen parlamenti foteljuk, titkárnőjük, költségtérítéses fizetésük. Nem csak azok nem tudják, akik most képviselők, azok még kevésbé, akik csak vágyódnak a „demokratikus értékek megvalósítására” és az „Orbáni-rendszer” lebontására. Hát igen, a lé határozza meg a tudatot.
Na, de most itt az újabb nagy gondolat! Bemószerolni Orbánt! Be is jelentette, hogy Vlagyimir Putyinnak dokumentumai vannak a Fidesz gyanús ügyeiről, és ezzel zsarolja a magyar kormányt. Ezt neki már hosszú évekkel ezelőtt mondták bizalmasan és hitelesen, most még rejtélyesebben bizonyítékokat is mutattak. Hol, ki, mikor? Na de kérem szépen! Most mondta, hogy ez egy nagyon bizalmas találkozó volt! Ehhez képest egy kémregény vagy egy koncepciós per csacska gyerekmese.De ő, Gyurcsány a hős, most mindent leleplez! Illetve, hát éppen hogy semmit, de ez nem is az ő dolga! Orbán virítson! Bizonyítsa be, hogy ártatlan!
S mit csinál erre Orbán? Odamegy hozzá a demokrata újságíró, szembesíti a vádakkal, erre ő kiröhögi. Hát milyen kormányfő az ilyen?! Neki mentegetőznie kellene, meg sunyítania, meg futni a tévé kamerák elől – no meg előle, Gyurcsány elől! Erre kineveti… Micsoda dolog?!
Azonban nem eszik ám ilyen forrón a kását, Viktor! Itt az ultimátumom! Ha nem mondasz semmit, vagy nem perelsz beholnap délig, akkor bizony elismerted, hogy igaz, amit mondtam! Most szorul a cipő, mi, Viktor?!
Mit is írhatnék erre most? Egy biztos: nem lennék az elkövetkező vészterhes órákban Magyarország miniszterelnökének helyében.
Mindazonáltal ez az infantilis királydráma engem is a múlt egyik kényes kérdésének feltárására ösztönzött. Rendkívül bizalmas boltos forrásokból ugyanis arról értesültem, hogy Gyurcsány Ferenc az elmúlt években többször is lenézően nyilatkozott a Mackó sajtról, miközben a Medve sajtot éltette. Ilyen diszkriminációt természetesen én nehezen tudok elképzelni egy igaz demokratától.
Ezért arra kérem a Demokratikus Koalíció elnökét, hogy ország és világ előtt tisztázza az ömlesztett sajtokhoz való viszonyát! Az ország demokratikus közvéleménye ezt elvárja egy Gyurcsány Ferenctől! Vagy pereljen be!Ultimátumom május elsején 7.00-kor lejár! Ha addig nem válaszol, sújtsa Önt, Gyurcsány Ferenc, a reggelizők közösségének őszinte haragja és megvetése!
