Pesti Srácok

Halál-mérce

Halál-mérce
Legalább 90-en meghaltak a kabuli terror-merényletben. A robbantás a világon mindenhol vezető hír lett, hiszen a német nagykövetség közelében történt a detonáció. Ha háromszáz méterrel arrébb robbantanak, a 90 halott mínuszos hír.Lehet különbséget tenni ember és ember között? Nem!Más az egyik ember értéke, mint a másiké? Nem!
PestiSracok facebook image
Többet ér az egyik élet, mint a másik? Nem!Ezekre a kérdésekre normális ember csak ezt a választ adhatja. Mi több, demokrata emberbaráték is ezt hirdetik úton-útfélen. És ebben igazuk is van.

De folytassuk.

Ugyanannyit számít az egyik halál, mint a másik? Ugyanannyit ér? Ugyanannyira „érdekes”? Sőt – s most nyugodtan botránkozzanak meg -, ugyanannyit fizet?Mernének ezekre a kérdésekre igennel válaszolni?

A mostani kabuli robbantás nem azért keltette fel a világ nagyjainak és a mainstream médiának a figyelmét, mert sokan haltak meg. Ne hülyítsük egymást! Az elmúlt években Afganisztánban, Pakisztánban, Szomáliában, Egyiptomban, a Fülöp-szigeteken vagy éppen Irakban tucatnyi hasonló „nagyságrendű” terror-cselekményre került sor.

De se a NATO, se az Európai Unió vezetői nem kaptak a szívükhöz. Angela Merkel sem tartott könnyfacsaró beszédeket. És végképp nem jutott senkinek eszébe a művelt nyugati világban, hogy szolidaritását nyilvánítsa ki az afgán, pakisztáni, szomáliai, egyiptomi, fülöp-szigeti vagy iraki néppel.

A facebook profilokon sem jelentek meg ezen nemzetek zászlói, elvétve került virág ezen országok nagykövetsége elé. A CNN-nél mínuszos hírként szerepeltek a merényletek, megelőzte őket a clevelandi háromlábú csirke esete. A kereskedelmieknél pedig legalább négy kismacskás-kiskutyás-kisgyerekes édi home-videó is érdekesebbnek számított.

A mostani kabuli robbantás nem a 90 áldozat miatt „érdekes”. Azért hír, mert a merénylet a német nagykövetség közelében történt. Ha háromszáz méterrel arrébb robbantanak, Abdulla kebab-pultja mellett, a lőtéri kutyát sem érdekel az egész.A nyugati világ kettős mércéje már elérte a halált is. Ha Párizsban vagy Londonban gyilkolnak a terroristák, az megható és félelmetes. Ha nyugati polgárt gyilkolnak a világ bármely pontján, az rémisztő. Ha nincs amerikai vagy uniós útlevele a halottnak, senki sem foglalkozik vele.

Az, hogy valaki európai, már az is kevés. Mint ahogy a kötelező „hüm-hüm, de szomorú is ez”, megjegyzésen túl nem hatottak meg senkit sem Brüsszelben az áprilisi szentpétervári merénylet, vagy éppen a törökországi robbantások.

De kérem, ne legyenek kétségeik. Az egyik uniós útlevél nem ugyanolyan, mint a másik. A német, francia, brit (még nem léptek ki) vagy valamelyik Benelux országé többet ér, mint mondjuk a magyar, cseh vagy éppen olasz és spanyol.

Nem akarok ilyenbe belegondolni, de félek, hogy ha Közép-Európában köszöntene be a terror rémálma, a nyugati érték- és érdeklődési rangsorban megelőzne minket a bécsi állatkert pandájának zaklatott emésztése.

A nagyon-píszí, nagyon liberális és nagyon emberbarát Nyugatnak igazából csak az fáj, ami őt érinti. A szolidaritás akkor érdekes, ha a „gyarmatok” befizetéseit és kötelezővé tett önkéntes vállalásait vizsgálják.

A CEU-fan buli-tüntetőnek Ahmed H. terrorista sorsa fontosabb, mint az alföldi tanyasi gyereké, a fizikai munkából „szaggal” hazafelé tartó melósról nem is beszélve. Az tévényilatkozatban embertárs, a valóságban „ahova ezek járnak, én be nem teszem a lábam”. Meg Brüsszel amúgy is közelebb van, mint mondjuk Miskolc vagy Nyíregyháza – habár utóbbi helyen nagyon ott van az állatkert, olyan cukik az új krokodilok.A liberális píszí világ emberségről beszél, miközben maga képviseli a legmocskosabb kirekesztést és embertelenséget!

Fotó: sputniknews.com

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.