Botka László újra összehívta az MSZP válságstábját. A személyi kérdések száztizenhetedik tisztázása után újabb országot érintő problémával kellett szembenézniük. Nem volt könnyű szülés.Botka László komor és durci volt tegnap este nyolc órakor. Nagy döntések ideje volt itt, és mégiscsak egy miniszterelnök-jelölt, akinek ezt mutatnia kell.De most éppen miről határozzon? Asszony nincs itt, a volt SZDSZ-es pr-tanácsadó azonban konkrét instrukciót adott. Ránézett Molnár Gyulára, az MSZP elnökére, és kritikát nem tűrően közölte vele:- Este van, Gyula!
Molnár Gyula pártelnök kétségek között őrlődött a megfelelő válasz megadását illetően. Ugyan az órája nyolcat mutatott és sötét volt, de mi van, ha mégsem ez a helyes irány. Felhívta ezért Hiller István választmányi elnököt, hogy megossza vele kételyeit. Hosszas tanácskozás után Molnár határozott véleményt formált magában. Mélyen belenézve Botka szemeibe közölte:
- Én koraestének mondanám, Laci!
Hiller ekkor már autóban ült, behívót kapott az MSZP többi vezetője is. Kivéve Molnár Zsoltot, akiről nem tudták, hogy most éppen minek kell kezelni. Ma áruló, holnap a mi árunkat árulja? Nehéz erkölcsi kérdések ezek. Ebbe ilyen feszültségteljes pillanatban senki sem mert belegondolni.
Összeültek. Ujhelyi István alelnök, az MSZP uniós frakcióvezetője elsőként jelentkezett szólásra. Kicsit megköszörülte a torkát is:
- Brüsszelben többen úgy gondoljuk, este van, Gyula!
Az MSZP elnöke megdermedt, kérdőn nézett Kunhalmi Ágnesre, aki mégiscsak oktatásért felelős politikus volt, és így szakmai irányba terelhetné a vitát. Kunhalmi elmélázott, aztán felvetette:
- Mi lenne, ha pirkadat lenne?
Hiller úgy érezte, hogy nem jó mederbe terelődik a vita. Kompromisszumos megoldást keresve közbelépett:
- Döntsünk inkább arról, hogy mennyire van sötét köztünk!
Ez válságos pillanat volt. Ki nyerheti meg ezt a csörtét? Senki sem maradhat vesztes. Botka és Molnár együtt kapott a telefonhoz. A hívott Lendvai Ildikó, az MSZP szellemi holdudvarának képviselőjeként akárhány viszonylatban is probléma nélkül tudott beszélni. Molnárnak jelezte, hogy ez még este, Botkának, hogy ez az ő estéje!
Botka kissé megnyugodott. Nyert, most jött el az a pillanat, hogy előadja kormányfői programját. De látta, hogy a pártvezetés kissé ideges, így a szakmai részletekkel nem akart senkit sem fárasztani. A lényegre koncentrált:
- Mi a párt álláspontja Hajdú Péter és Sarka Kata viszonyáról?
Molnár és Hiller ideges lett, a vezetőség többi neves tagja sem tudta, mi ilyenkor a teendő. Pártkongresszus? Vagy kezdeményezzenek népszavazást? Hiszen ez életbevágóan fontos kérdés. Ami érinti az embereket, kiemelten a célközönséget.
Botka azonban nem hiába volt kormányfőjelölt, tudta, hogy ebben a pillanatban is a szocialisták szellemi bázisához kell fordulnia. Lendvai viszont most lerázta, Gyurcsánnyal főzőcskézett éppen. Lengyel Lászlót sem találta. Botka kételyekbe fordult: lehet, hogy mégsincs este? Aztán férfias döntést hozott. Jelezte, részletkérdésekben merült el a grémium, azzal kell foglalkozni, ami a néptömegeket érdekli:
- Koncentráljunk Hajdú Péter frufrujára!
Kunhalmi Ágnes ekkor újabb, oktatási felelőshöz méltó feladatot kapott: meg kellett magyaráznia, hogy mi az a frufru. Ezen órákig vitatkoztak, megvizsgálták annak pozitív és negatív üzeneteit is. Botka ismét azt érezte, hogy politikai állásfoglalásra van szükség. Kinézett az ablakon, aztán közölte:
- Már nincs este!
A Magyar Szocialista Párt vezetése megdöbbent. A kollektív irányítás szabályainak értelmében kinéztek a szabadba. Aztán mindenki telefonálgatásba kezdett: erről most már tényleg nem alkothatnak önállóan véleményt. Egyedül Botka nem nyúlt a mobilhoz, ő még az ablakon át látott információkat ellenőrizte a Rolexén.
