Egy év múltán…
Ahogyan Gyuszi is mindig az volt, én is őszinte leszek: sokadszor ülök az üres lap felett. Mit is adhatnék Önöknek.. Tudom, hogy sokan még ma is várják a Kávé mellé való olvasnivalót, a napi mosolyt, a reggeli iróniát, az élet édes-bús kifigurázását.
Azt mondják, eltelt egy év.
A naptár mindenkinek igazat ad, s készséggel elfogadom, csak nem tudom, ez az idő hol, mikor, s hogyan múlt el.
Elmúlhatott?! Hiszen mi minden éjjel átrágjuk a napi híreket, dühöngünk és röhögünk az aktuálpolitika perc-emberkéin, az önkormányzati választásokkal felerősödő álszent – ám nem bántóan tehetséges – „foggal-körömmel kapaszkodok” játékokon.
Ne törődjenek vele, Önök tudják, Gyuszi mit javasolna! Hiszen ez a színjáték is lecseng hamarosan, az esték hűvösödnek, lehet forralt bort és zamatos teát is kortyolni idegeskedés helyett.
Micu például továbbra is megvetően szemléli a politikai híreket, s kimért eleganciával nyugtázza, hogy a napi elemózsiája rendelkezésére áll - bár értetlenül néz be az ablakpárkányról: még mindig hiányos a létszám?
Józsi, csepeli boltos sem lett zárkózottabb (a lehetetlent ne firtassuk!), továbbra is kinyit, amikor kedve van. Kóbor hittérítőket, csélcsap aktivistákat, nagyhangú ügynököket immár csak egy rezignált intéssel tessékel ki. Tudja, neki nem ez a dolga. Tartja a frontot, mert tudja, hogy néhányaknak csak az a pár pillanat „szabadság” jár, amíg nála felhörpintik a sörüket. Lehet, hogy tényleg „csak” közhasznú alkoholisták, de semmiképpen nem közhaszontalan léhűtők. Miattuk
Miattuk ki kell nyitnia.
Brendonról régen hallottunk, a legutolsó információk szerint Nagymama egy hajnali deles felkelésnél többször is megemlítette a prakker fenyítési típusú alkalmazását, így – zöld, lila, szivárványos, s egyéb hithűséget tükröző színű sáljait összeszedve - ismeretlen helyre távozott.
Azt mondják, eltelt egy év.
Jó, a mécseseket nem számláltam, de a papucsa ugyanott áll, a kabátja ugyanott várja, a laptop is hiányolja, hogy nem csapkodják a klaviatúrát. Mit mondhatnék? Kávézzanak boldogan!
Szeressenek életet, családot, mindent, ami adatik! Ahogyan Ő mondaná:
Mosolyogjanak, a többi hülyeség!
(Máté T. Gyula felesége, Ócsai Rita írása.)
