Részegen, egy UZI-val és egy pisztollyal felfegyverkezve botorkált hazafelé Fenyő János 1998 elején, pár héttel a halála előtt. Egy fotós kollégája vallotta ezt, aki találkozott vele a BAH-csomópont környékén. Fenyő a sírás határán volt, és azt mondta: „Meg akarnak ölni baszd meg, már csak így járhatok”. A Fenyő-gyilkosság ügyében éppen most megy a per, ennek apropóján folytatjuk Fenyő felemelkedésének és halálának történetét. Most az amerikai időszakra koncentrálunk, azokra az elhallgatott, nem ismert évekre, amikor Tasnádi Péter szerint Fenyő az amerikai magyar maffia segítségével megszerezte az őt gazdaggá tevő hollywoodi filmjogokat. Felbukkan egy titokzatos fiatalember, Székely Herbert, aki Fenyő bizalmi embere lesz, és Fenyő másik barátja, Perczel Tamás szerint az állambiztonsághoz köthető. Erre bizonyítékunk nincs, de Perczel jól értesültségére igen: ő maga közeli kapcsolatban volt a BM-mel, az állambiztonsággal. Az tény, hogy Székely segít Fenyőnek megszerezni a filmjogokat, majd később fegyverkereskedelemmel kezd foglalkozni, Milipol nevű cége ma is aktív, a magyar állammal is üzletel. Fenyő felemelkedése 2. rész, avagy a média lenyúlásának története.
Kezdjük a végén, az egykor rettegett médiacézár halálával. Van, hogy a nyomozati anyagokat olvasva már-már novellaszerű részletekre bukkan az ember. Ilyen a következő is [a szöveget legépelő ember szórakoztató hibájával (Bach) együtt]:
„Fenyőt halála előtt mintegy 3 héttel láttam Fenyőt utoljára. A Hegyalja úton közlekedtem Audi gépkocsimmal az Erzsébet híd irányába egy buliról. Hajnali fél 3 lehetett, Fenyő a járdán tőlem jobbra, meglehetősen illuminált állapotban gyalogosan közlekedett a Bach [így! – MG] csomópont felé. Szemlátomást lógott rajta a ruha, ki volt gombolkodva, szinte dülöngélve közlekedett. Fékezve megálltam mellette, benyomtam a vészvillogót.
Amikor megálltam, szemlátomást megrettent, az ablakon keresztül azonnal megismert, kiszálltam, odamentem hozzá, és megkérdeztem: >mit keresel itt, mi van veled János?< Azt válaszolta nekem >meg akarnak ölni baszd meg, már csak így járhatok<, és széttárta a kabátját és bal oldalán a hóna alatt nyéllel kifelé egy fekete színű nagy pisztolyt láttam, amely félig volt a tokban. Testének jobb oldalán egy szíjon egy UZI-szerű mini-géppisztolyt láttam. Hosszú télikabátban volt, azt hajtotta szét.
Én egyedül voltam, és kérdeztem tőle, >hogy juthattál ide baszd meg<, erre nem válaszolt, láthatólag fojtogatta a sírás, lehet hogy ez az alkohol hatása volt. Kérdeztem, hogy elvigyem-e, de csak legyintett egyet és indult tovább. Rá néhány héttel értesültem a médiákból, hogy Jánost lelőtték.”
Ezt vallotta Fenyő János egyik fotós-kollégája, Sz. János [szerepe az ügyben lényegtelen] tanúként a rendőrségnek 2004 őszén.
A részegen, felfegyverkezve botorkáló médiacézár képe már-már filmszerű, retteg a haláltól, tudja, hogy meg akarják ölni – mintha a Scarface egyik kivágott jelenetét látnánk magunk előtt. Amikor az Al Pacino játszotta antihős egyedül maradt, kokainhalmával összeszerelmesedve várja a gyilkosait.
A történet persze furcsa: az amúgy is paranoiás, de valóban életveszélyben lévő Fenyő gyalogosan, testőrök nélkül mászkál (villája valóságos katonai erődítmény) – annyira hihetetlen, hogy akár igaz is lehet.
Levették róla a kezüket
Sz. a vallomása szerint három héttel a halála előtt találkozott a célponttal – így még borzongatóbb a kép. De hogyan és honnan jutott Fenyő ideáig?
A tanúvallomásokból világosan látni, hogy az az ember, aki az akkori Magyarország egyik legbefolyásosabb figurája volt (bár jelleméből adódóan túlbecsülte magát), aki vezető politikusokkal, pénzemberekkel, hírességekkel állt közeli barátságban, 1998 elejére már szabad préda lett. Ahogyan a politikában vagy médiában mondjuk: megadták rá a kilövési engedélyt.
Hogy ki, arra talán választ kapunk a most is zajló bírósági ügy végén, de az biztos, hogy ekkora már sokaknak az útjában volt. Túl sok ellensége lett, és ahogyan egyik bizalmasa, Perczel Tamás fogalmazott: végül a hatalom – Fenyő egy darabig a szocialistákkal és a szabad-demokratákkal is igen jóban volt – is levette róla a kezét.
Gyárfás Tamás médiavállalkozó, sportvezetõ (b) ügyvédje, Zamecsnik Péter társaságában érkezik büntetőperére, Fenyő János meggyilkolása ügyében / Fotó: MTI
Amerika – ahonnan Gyárfás, Várszegi, Fenyő is megerősödve tért haza
Cikksorozatom egyik korábbi részében bemutattam Fenyő felemelkedésének első részét, most arra az amerikai időszakra fókuszálok, amely a leghomályosabb, de ahol megtalálta azokat a kapcsolatokat, amelyek segítségével hatalmi tényező lett.
Tasnádi Péter vallomása szerint Fenyő az Egyesült Államokban ismerkedett meg a kaliforniai (Los Angeles-i) magyar maffiával, amely segítségével megszerezte a hollywoodi filmek videójogait. Ezt vitte ő abba az Intervideóba, amelyet az aranycsempész Kovács Mihály vezetett.
A Los Angeles-i bűnszervezet egyik kulcsszereplője az a Bodnár György volt, aki közönséges bűnözőből – csalásért ítélték el – lett a kilencvenes évek meghatározó magyarországi üzletembere. Itthon először Gyárfás Tamás partnereként bukkant fel, majd együtt szálltak be a Nap-tv-be – Bodnár pénzével (cikkem itt). Az sem lényegtelen, hogy ez az említett amerikai magyar maffia kint műkincscsempészettel is foglalkozott – talán így került össze Fenyő az intergoldos Kováccsal?
Nem tudjuk, de a médiacézár mással mindenképp megismerkedett Amerikában, egy akkor teljesen ismeretlen fiatalemberrel: Székely Herberttel. Utóbbi ma a Milipol Zrt. tulajdonosa, a magyar állammal is üzletel, de olyan titokzatos, hogy egyetlen fotót sem találtam róla.
És akkor felbukkant Öcsike
Fenyő ügyvédje, a ma is aktív – és tavaly kitüntetett – Óvári György így beszélt Székelyről első tanúvallomásában (még 1998-ban):
Részlet a vallomásból / Forrás: PS
Majd így folytatta:
„1993-tól 1995-ig Fenyő János személyi titkáraként működött Magyarországon, és gyakorlatilag cégügyeket és magánügyeket is intézett. Tudomásom szerint könyvelői képesítése van. 1995-ben Jánossal összevesztek, János elégedetlen volt Öcsi munkájával és megvált a cégtől.”
A következő vallomásában Óvári – már 2005-ben – a következőket mondta: „Székely Herbert – Fenyő János tudomásom szerint már az 1980-as évek végétől ismerte, amikor én a VICO-val 1989-ben kapcsolatba kerültem, akkor már Székely Herbert Los Angelesben élt és ott ismereteim szerint egy messenger cégnek [küldönc cég – MG] dolgozott, emellett a feladata mellett intézte a VICO mozifilm beszerzéseinek szervezését is addig az időszakig (1992 végéig), amíg a VICO videofilm kiadással foglalkozott. Ezt követőleg Fenyő János amerikai ügyeit intézte, ez utazások, programok szervezéséből, különféle árucikkek beszerzéséből, az amerikai állampolgárság megszerzésével kapcsolatos ügyintézésből állt, tehát afféle személyi titkári teendőket látott el”.
Mások még érdekesebb információkat mondtak.
Perczel Tamás szerint Székely kulcsfigura volt
Fenyő egy másik fontos bizalmasa Perczel Tamás volt. A rákban elhunyt pszichológus arról a többrészes, sokáig sehol sem levetített interjúról ismert (hírhedt), amelyet Brády Zoltán – akinek kapus történetét már megírtam – készített vele nem sokkal a halála előtt. Az anyag 2004-ben készült, és végül 2006-ban adta le az Echo Tv. A sötét hátterű Perczel motivációja szerint még egyszer utoljára kitárulkozott, és őszintén beszélt a különböző ügyekről. Nyilván volt, amit elferdített, elhallgatott, de kétségtelenül nagyon súlyos dolgokat árult el a nyolcvanas, kilencvenes évekről, köztük több olyan állítást, amely azóta beigazolódott. De mennyire adhatunk Perczel szavára?
Brády a Veszprémi Naplónak (a riporter a korábbi reformos, előtte állambiztonsági titkos megbízott Dalia László volt) ezt mondta Perczelről: „A gyilkosság után a szomszéd ház egyik lakásában egy komplett lehallgatóberendezést találtak. Perczel elkezdett utánajárni, s azt tapasztalta, miután bejáratos volt a Belügyminisztériumba is, hogy az aktából eltűnnek anyagok.”
Ezek szerint Perczel, aki bejáratos volt a Belügyminisztériumba.
Tény, hogy az interjút a Fenyő-gyilkosság ügyében nyomozók is nagyon komolyan vették, beszerezték Brády Zoltántól a teljes, vágatlan felvételt, és a főszerkesztőt is kikérdezték. Perczel a kamera előtt kifejezetten ellenségesen beszélt Székelyről, ami nem meglepő, hiszen a látottak szerint riválisnak számítottak, és mindketten közel kerültek Fenyőhöz.
Perczel szerint Székely alámerült Amerikában
Perczel mondandóját – amelyet a nyomozati anyagban is megörökítettek – nyilván érdemes kétkedéssel fogadni, de mindenképpen érdekes:
„1998 januárjában megjelenik [tehát nem sokkal Fenyő halála előtt – MG] egy furcsa ember, az Öcsike, a beceneve.
Korábban Jánosnak titkára volt egy darabig, egy furcsa fiú. Katonai középiskolát végzett, a szülei részben a rendőrségnél részben a hírszerzésnél dolgoztak. Disszidált Amerikába, és ott ezért senki sem ütött az orrára, se neki, se a szüleinek. Valójában inkább alámerült, mint disszidált.
[Alámerülés – a hírszerzés, kémkedés ismert kifejezése – MG]
Belekeveredett a Los Angeles-i irodaszer és papírmaffia ügyeibe, ott olyan sofőrféle volt. Felbukkant januárban egy nagyon blőd történettel, hogy készült egy videókazetta arról, amit a Várszegi és a Fenyő művelt Amerikában. A kazettán olyan dolgok vannak, amit látni kell.
[Itt vágtak az interneten megtekinthető videófelvételen – MG].
Ezt a felesége látta, felhozta hozzá valaki, a Róbert László, otthagyta öt percet, és aztán elvitte. Pár millió forintért meg tudta szerezni. Fenyőt izgatta, tipródott. Mit csináltál te Los Angelesben? Semmit. De talán a Várszegi. Akkor vegye meg a Várszegi. Akkor történt valami, egyik pillanatra a másikra összeomlott a béke a Gyárfással.”
Gulyás István, az Echo TV vezérigazgatója néz egy filmrészletet a csatorna által szervezett tájékoztatón / Fotó: MTI
Muszáj hangsúlyoznom, hogy Perczel szavait természetesen nem kell készpénznek venni, de elég jó rendőrségi és állambiztonsági kapcsolatai voltak ahhoz, hogy azért elgondolkodjunk azokon. Röviden bemutatnám őt is. A pszichológus a rendszerváltás előtt már fiatalon a KPM Autóközlekedési Pályaalkalmassági Intézet vezetője lett, majd az ELTE-n tanított, sokat szerepelt a sajtóban.
Később az a Schönthal Henrik lett az egyik legjobb barátja és üzlettársa, aki a rendszerváltás előtt az IBUSZ londoni irodavezetője és a BM hírszerzésének titkosmunkatársa volt, majd tevékeny résztvevője lett a brókerbotránynak. Schönthalék a diktatúrában lebuktak csempészéssel – társa a katonai hírszerzésnek dolgozott –, de neki a haja szála sem görbült.
Erről az ügyről már korábban írtam egy tanulmányt.
Később kiderült, hogy Schönthal sem véletlenül úszott meg mindent, sógora (és üzlettársa), Bálint Ferenc az állambiztonság tisztje volt, a különböző ügyletekben Schönthal felesége (Bálint húga, Bálint Mária) is részt vett.
Kulcsár Attila, a brókerbotrány kulcsfigurája ezt vallotta róluk:
„[…] Perczel Tamást Henrik mint a legjobb barátját, úgy mutatta be nekem, később Tamást is bevonta az ügyletekbe, és közösen beszéltük meg a tranzakciók bonyolítását.”
Később Perczel volt az, aki Fenyőt és Schönthalt is összehozta, de erről majd később. Ez a rövid kitérő csak azért volt fontos, hogy némi súlyt adjunk a jól értesült pszichológus szavainak.
Schönthal Henrik elhagyja a bíróságot, miután kézhez kapta az ítéletet, ami szerint a bróker-ügyben pénzmosással, sikkasztással és magánokirat-hamisítással gyanúsított Schönthal Henriket a Budai Központi Kerületi Bíróság 30 napra házi õrizetbe helyezte / Fotó: MTI
Székely Herbert a mai napig fegyverkereskedő
Foglaljuk össze: Székely Perczel szerint „katonai középiskolát végzett”, szülei rendőrök, illetve hírszerzők, és ő maga inkább „alámerült” mint disszidált. Perczel szerint „sofőrféle” volt a papírmaffiánál – ez ugye a Bodnár-féle szervezet –, más tanúk szerint egy küldönc cégnek, illetve „küldönc szolgálatnak” dolgozott. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Székely Fenyő halála után fegyver-kereskedelemmel foglalkozott, sőt, cége még most is aktív (!), akkor azért elgondolkodhatunk.
Már csak azért is, mert a legális, ill. illegális fegyverkereskedelmet a rendszerváltás előtt a Néphadsereg, ill. a katonai hírszerzés, az MNVK-2. irányította. Civil ritkán keveredhet erre a területre. Nem tudjuk, hogy Székely valóban azzal a háttérrel rendelkezett-e, amit Perczel felvázolt, de az is tény, hogy az állambiztonság több embert átsegített Amerikába, akik aztán mind a los angeles-i magyar maffia környékén bukkantak fel. Perczel vallomása természetesen nem bizonyíték, de az biztos, hogy fegyverkereskedő nem lesz akárkiből.
Legalább ilyen érdekes az állítólagos videokazetta említése, amelyből „kiderül”, hogy „Várszegi és a Fenyő [mit] művelt Amerikában”. Perczel szerint Székely említette nekik a felvételt, és bár a pszichológus szerint teljes blődség volt, állítása szerint azért „Fenyőt izgatta”. De mi? Különösen az utolsó mondat a vészjósló: „Akkor történt valami, egyik pillanatra a másikra összeomlott a béke a Gyárfással.”
Ehhez ismerni kell a hátteret, azt, hogy Fenyő dossziét készíttetett Gyárfásról, külön újságírókat állított rá. [Erről majd későbbi cikkemben.] E verzió szerint a kazetta egyfajta válasz lehetett, vagy talán annak sejtették.
Külön pikáns, hogy az említett kazettát Perczel szerint Róbert László hozta fel Székelyékhez. Az ő nevének említése is fontos, vélelmezhetjük, hogy az ismert újságíróról van szó, aki titkosmunkatársként, majd szigorúan titkos tisztként dolgozott az állambiztonságnak. Kalmár Györggyel, Szepesi Györggyel és Ipper Pállal (mind az állambiztonsághoz tartoztak) állítólag a Rádiót védte 1956-ban az “ellenforradalmárok” ellen. Igen, egy újabb titkosmunkatárs.
Várszegi is halálos fenyegetést kapott
Azt nem tudjuk, hogy pontosan mit tett Várszegi Amerikában, de az biztos, hogy 1984-ben megalapította a magyar-amerikai vegyesvállalatot, a Fotexet [Bodnár György szerint őt is bele akarta vinni az üzletbe], amelynek „magyar ügyvezető igazgatója” Bartha Ferenc, a később magát agyonlövő bankár, Hornék privatizációs biztosa lett. Várszegit az akkori sajtó a cég „amerikai ügyvezető igazgatójaként” említette.
Az is tény, hogy Várszegi és Fenyő halálig nagyon jó barátságban volt, Várszegi vallomása szerint havonta egyszer személyesen is találkozgattak, bár üzletről az utóbbi öt évben már nem beszéltek. Hihető, ugye? Kevéssé.
Óvári Győző (Fenyő, ill. a Vico említett ügyvédje) mást mondott 1998-ban:
„Nagyon jó barátságban voltak. Nagyon okos embernek tartotta János. Rendszeresen beszéltek meg üzleti ügyeket és kért tanácsot Várszegitől, amit mindig meg is fogadott. […] Bizalmas ügyeit is megbeszélte Várszegivel.”
Várszegi maga egyértelműen tagadta:
„Annak oka, hogy az elmúlt öt évben üzleti ügyekről nem beszéltünk annak tudható be, hogy mindketten különböző üzleti filozófiát vallunk magunknak”.
Várszegi Gábor és Surányi György beszélgetnek az V. szárszói találkozón Farkasházy Tivadar publicista-humorista kertjében / Fotó: MTI
Bár Várszegi mosta a kezeit – akire amúgy valóban nem volt jellemző a Fenyő-féle agresszivitás –, barátja halála után ő is megijedt. Érthető, főleg azután, hogy megkapta a következő fenyegető levelet – amelyet titkárnője juttatott el a rendőrséghez –:
„Sokszor csókollak a pokolból, várunk, Prisztás és Cinóber is”.
Feladó: „Fenyő János”.
Várszegi akkor már az ország – és egész Kelet-Európa – egyik leggazdagabb embere volt, néhány éve már semmit sem hallani róla – ismét Amerikában él. Hol máshol, mint Kaliforniában.
(A korábbi cikkek szerint Schönthal és mások is ott, az Egyesült Államokban találtak új otthonra). De térjünk vissza Székelyhez.
A Várszeginek küldött levél / Forrás: PS
Székely és Fenyő közös rajongása a fegyverekért
Maga Székely Herbert ezt vallotta tanúként a rendőröknek 1998-ban Fenyő Jánosról és megismerkedésükről:
„Fenyő Jánost 1988-ban ismertem meg egy közös fotós barátunkon keresztül. Én abban az időben az USA-ban éltem és cégek részére könyveléssel foglalkoztam. Jánosnak akkor az USA-ban két cége működött tudomásom szerint. A New Vid America Enterprises és a My Old Corporesen. Mindkét cég videófilmek szerzői jogának megvásárlásával foglalkozott.
Ezt a tevékenységet 1993. év elejéig folytattam, amíg az Egyesült Államokban éltem.”
Tizennégy évvel később már ezt mondta:
„Elmondom, hogy pontosan nem emlékszem arra, hogy mikor ismertem meg Fenyő Jánost, de egy fotózáson történt, a nővérem fotó modell, és a János volt az egyik fotósa akivel a nővérem dolgozott, talán 1986-ban. Ez akkor egy futó ismertség volt, a nővérem tiszteletdíjáért mentem, ott ismerkedtünk össze, aztán Los Angelesben találkoztunk ismét egy közös barátunk kapcsán, szimpatikusak voltunk egymásnak, minél többet beszélgettünk annál inkább mélyült a barátság.
Jánost érdekelték a fegyverek, volt közös téma, közös érdeklődési kör, később János szeretett volna lőteret is nyitni. Az, hogy melyik volt előbb az üzleti kapcsolat vagy a barátság az párhuzamosan zajlott. A VICO akkor videó kazetta kölcsönzéssel foglalkozott.
János megkért, hogy segítsek neki a külföldi filmek magyarországi vetítései jogának megszerzése kapcsán. Így kezdődött a közös kapcsolatunk.
Azt gondolom, hogy mély barátságnak mondható ez. A korkülönbség 14 év volt közöttünk, furán hangzik, de mintha apámként tekintettem volna rá. Nagyon tiszteltem.”
Látjuk, hogy tökéletesen ellentmond magának. Az egyik szerint 1986-ban ismerte meg Fenyőt, még Magyarországon a modell nővére kapcsán, a másik szerint Amerikában találkoztak. De érdekesebb az üzleti rész: 1998-ban Székely azt mondta, hogy könyvelőként került kapcsolatba Fenyő cégével, 2012-ben meg már a vetítési jogok megszerzésének kapcsán segített. Szóba sem került a könyvelés.
Rövid üzletelés Kovács Mihállyal, majd jött a Vico
Az biztos, hogy az amerikai epizód után Fenyő cége, a [rövidítve] New Vid beszállt a Kovács Mihály-féle Intervideoba, amit aztán hamar otthagyott. Fenyő ezután önállósult igazán, a nyolcvanas évek végén végleg hazatért, majd 1989-ben megalapította a Vico-t. Cégtársa ebben is élettársa, Kristyán Judit modell volt. Az első fontos cikk (Videovilág Magyarországon) 1990 novemberében jelent meg a cégről, amelyben – ahogyan a Fotexet – amerikai-magyar vegyesvállalatként mutatták be [mert az ugye nagyon jól csengett]:
„A magyar piacon jelenlévő videoforgalmazók közül a Vico az egyetlen, amely teljesen magántulajdonban van, egyébként amerikai-magyar vegyes vállalatként működik 1989 januárja óta. Ügyvezető igazgatója (és egyben résztulajdonosa) Fenyő János, valamint Jeles Éva cégvezető tájékoztatása szerint, 14 munkatársuk évi több százmillió forintos forgalom lebonyolításában működik közre. Mivel úgy ítélték, hogy a saját üzlethálózat üzemeltetése veszteséges, egyszerűen csak jelen vannak 570 kisvállalkozó üzleteben. És további vállalkozókat keresnek, akiket még támogatnának is tanáccsal, áru- és pénzhitellel (ez egyébként annyira nem titkos, hogy még fizetett hirdetéseikben is közzéteszik).”
Érdekes, de nyilván nem véletlen, hogy ebben az időszakban még jellemzően az említett Jeles Éva nyilatkozott Fenyő helyett, később már nem találkozni a nevével, viszont egy azonos nevű közgazdász könyvkereskedő vállalatot nyitott.
Erősen vélelmezhetjük, hogy ugyanarról az személyről van szó, férje Török András, a Horn-kormány akkori kulturális helyettes államtitkára volt. Megint egy MSZP-s szál (ahogyan mindenhol).
A frissen megalakult Vico első nagy sajtódobása a Magyar Nők Lapja felvásárlása volt. Fenyő 1991 januárjában ezzel is jelezte, hogy komolyabb figura akar lenni a sakktáblán. És innen kezdett bele egyre agresszívabb, számtalan konfliktushoz vezető játszmájába.
Folytatom.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS