“A politikai rendszerváltáshoz elég öt-hat hónap, a gazdasági rendszerváltáshoz öt-hat év kell, de a lelkekben végbemenő rendszerváltáshoz már ötven-hatvan év szükségeltetik” – fogalmazott Mező Gábor történész, kutató a héten megjelent „A tévé megszállása” című kötete kapcsán. Kiemelte, bár a kommunista propagandistákat, ÁVH-sokat a rendszer természetéből adódóan mentette át a szovjethű hatalom a rendszerváltás utánra, ez valójában a Nyugatnak is érdeke volt. Mező Gábor szerint ugyanis a posztkommunisták sem tűrték, ha valaki szembefordul velük.
A héten került bemutatásra korábbi kollégánk, Mező Gábor „A tévé megszállása” című kötete a korábbi sikerlistás „A kultúra megszállása” című könyv kvázi folytatásaként. A kutató most megjelent könyvében azt mutatja be, miként használta a Kádár-diktatúra propagandaeszközként a Magyar Televíziót, gondosan kiválogatva a munkatársakat, különös tekintettel a tévé jövendő “arcaira”. Egyebek mellett olyan tévés legendák hátterét lehet megismerni a kötetből, mint Ipper Pál, Vitray Tamás, Juszt László, Kepes András vagy éppen Frei Tamás.
Mező Gábor (1980) újságíró, a Századvég vezető kutatója. Fő kutatási területe a posztkommunista hatalomátmentés, illetve Magyarország 1945 utáni története.
Nem véletlen volt esélytelen a jobboldali média a ’90-es években
“A kultúra megszállása és a tévé megszállása is a médiaháborúval kezdődik, illetve zárul, és amit most élünk át, annak meg valahol talán az az eredője, a médiaháború” – fogalmazott a könyvbemutatón Mező Gábor. A kutató kiemelte, a kilencvenes években a jobboldal teljesen esélytelen volt egy ilyen küzdelemben az, játszi könnyedséggel lehetett lejáratni jobboldali politikusokat, jobboldali eszméket. Hozzátette,
mindez annak a következménye, hogy a kommunista propagandamunkások átmentették magukat a rendszerváltás utánra.
“Mert nem veletek vadásztunk, hanem a kommunista elvtársakkal”
Mező Gábor elmondta, lényegében a sajtó is a rendszer lényegét képezte, így ugyanaz igaz rá, mint ami a kultúrában, a gazdaságban, a diplomáciában és a politika területén is végbement a rendszerváltás idején. Schiffer Andrást idézve arról beszélt, hogy a politikus a rendszerváltás hajnalán egy osztrák szociáldemokratát faggatott arról, miért az egykori kommunistákat támogatják a valódi szociáldemokraták helyett, akiket a szovjethű pártelit korábban tönkretett, leszalámizott, szétvert. Az osztrák szociáldemokrata válasza egyenes és egyértelmű volt:
azért, mert nem veletek vadásztunk.
Mező Gábor hangsúlyozta, a Nyugat abban volt érdekelt, hogy ugyanazokkal üzleteljen, ugyanazok maradjanak a vezető lapok élén, akik korábban hatalmon voltak, illetve az általuk kijelölt utódok. Így volt biztosítva az a fajta átmentés, ami a nyugati pénzvilág érdeke volt és ami garantálta az üzletelés, a későbbi privatizáció, vagy akár a kárpótlás teljes félresiklását. Ehhez kellett a kommunista média átmentése is, amely tevékenyen hozzájárult a rendszerváltás után, hogy az a kellő érdekek mentén történjen meg. Mező Gábor kiemelte, a Nyugat ellenérdekelt volt abban, hogy bármiféle tisztázás végbemehessen, hiszen az gátat szabott volna szándékaiknak. Úgy fogalmazott:
Ennek ékes bizonyítéka, hogy amikor a kétes hátterű brit-izraeli befektető, bizonyos Robert Maxwell megvásárolta a Magyar Hírlapot, azt a Németh Pétert nevezte ki főszerkesztőnek, aki korábban a lap párttitkára volt, különben ma is aktív újságíró.
Hozzátette,
a rendszerváltás után Kanyó András vezette a Magyarország című, akkor vezető és igen népszerű hetilapot, aki ÁVH-s volt, Vajda Péter, szintén ÁVH-s ugyanebben az időben a Népszabadságnál a belpolitikai rovatot vitte, a Gyurcsány-kormány idején a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője volt.
Mező Gábor minderről úgy vélekedett, hogy
A maffia-hálózat nem olyan távoli hasonlat.
Szavai szerint azt tudjuk, hogy a sajtószabadságot csak a jobboldali kormányok alatt kellett félteni, a gondok általában „megszűntek”, ahogyan feltűnt egy-egy volt pufajkás, volt szt-tiszt vagy egykori KISZ-KB-s a kormány élén. A lényeg, hogy a befolyását alapvetően megőrizte ez a posztkommunista elit, minden területen, így a sajtóban, a tévében is. Ezért tört ki ’90 után az úgynevezett médiaháború is. A társaság egy maroknyi része az Antall-kormány mellé állt, míg a többség a nyilvánosság frontjain támadta a legitim politikai vezetést. A régi bevált receptek szerint, tüntetésekkel, fasiszta, horthysta, antiszemita bélyegekkel, módszeresen felépített ügyekkel. A posztkommunisták sem tűrték, ha valaki szembefordul velük.
Lassan, de haladunk
A beszélgetésben a kutató felidézte, egy német gondolkodó szerint a politikai rendszerváltáshoz elég öt-hat hónap, a gazdasági rendszerváltáshoz öt-hat év kell, de a lelkekben végbemenő rendszerváltáshoz már ötven-hatvan év szükségeltetik. Mint hozzátette, jobboldali történészek keserűen veszik tudomásul, hogy még mindig akad olyan kolléga, aki az ’56-os hős Tóth Ilonát, akit a kommunista rendszer kivégzett, még mindig gyilkosnak nevezi. Ugyanakkor megfigyelhető némi elmozdulás, hiszen aki Trianonról beszél, már nem vádolják azonnal szélsőjobboldalisággal, mint a ’90-es években.
Szépen lassan haladunk, bár még csak félidőnél vagyunk
– fogalmazott.
Tanulságként hozzátette: minden ellenkező híreszteléssel szemben ma sokkal kiegyenlítettebbek a viszonyok, különösen is az első szabadon választott kormány idejével szemben, amikor a közmédia egy része konkrétan Antallék megbuktatásán dolgozott, míg a nyomtatott sajtó szinte teljes egészében ellenük volt. A Horn-kabinettel szemben már nem tartották ezt a pozíciót. “Hogy miért nem? Azt hiszem, a könyvemben benne van a válasz”– tette hozzá Mező Gábor.
A kötet a Századvég Közéleti Tudásközpont gondozásában jelent meg Budapesten. Megvásárolható a jelentősebb könyvterjesztő honlapokon, illetve könyvesboltokban.
Vezetőkép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Etel
2024-03-01 at 17:59
Ha Mező Gábor nem dolgozza fel ezt a hosszú időszakot tudományos igénnyel és olvasmányosan, akkor senki, amit nagyon is meg lehet érteni. Mármint, hogy nem nyúlnak hozzá. Próbálkozások ugyan voltak, maga Mező is hivatkozik rájuk és ment is belőlük.
Azonban az igazság keresése sokba kerül, van vele kockázat és munka, nem kávéházi műfaj, örömet sem okoz, inkább szomorúságot, ha a délvidéki krónikajara gondolok.
Gábor József
2024-03-01 at 17:30
Tisztelt Mező Úr!
Valamelyik bedarált napilapban (Új Magyarország, vagy Pesti Hírlap) megjelent cikkben olvastam 1989-90-ben, hogy a rendszerváltozás (?módszerváltozás?) előtt egy KB.-i ülésen drága jó Grósz elvtárs azt mondta: “A Nyugat megkívánja tőlünk a többpárt rendszert. Rendben van, csináljuk, de úgy, hogy kezünkben maradjon az irányítás.”
Szerintem erről szól az Ön könyve is, és ezt nyögjük azóta is. Jól beépültek, ill. kihasználták az elvtársak, hogy közel voltak a tűzhöz privatizáció és egyéb alkalmakkor.
Tisztelettel:
Gábor József
füredi46
2024-03-01 at 16:40
Hogyan működött a kommunista sajtódiktatúra és az állambiztonsági hálózat a sajtó területén is, kik kerülhettek és milyen pedigrével, miféle múlttal (“érdemekkel”), összeköttetéssel a rádióhoz, televízióhoz? Kik lehettek a televízió külföldi tudósítói? Vitray (Neufeld) Tamás, a televízió legismertebb (legnépszerűbb?) arca, hogyan jutott el a Magyar Néphadsereg Politikai Főcsoportfőnökségétől – ahová Rákosi unokaöccse vette fel főhadnagyi rangban – a Magyar Televízióig és vált annak meghatározó arcává (amúgy ő nem ok nélkül, kétségtelenül kiemelkedő tehetség volt), később a 2-es csatorna műsorigazgatói tisztségéig? Kik jártak (járhattak) Vitray tévés “bölcsödéjébe”? Miféle karriert futott be az ÁVH-s, munkásőr Ipper Pál? Kik voltak rádiósként, tévésként ügynökök? Hogyan került a tévéhez és futott be karriert Aczél, Rózsa, Kepes, Baló, Juszt, Bánó, Frei, Hardy…stb.? A kiválasztottak, a rendszer (a hálózat) gyermekei, a Moszkvában végzettek… Mert miként a fenti cikkben is olvasható: …”miként használta a Kádár-diktatúra propagandaeszközként a Magyar Televíziót, gondosan kiválogatva a munkatársakat, különös tekintettel a tévé jövendő “arcaira”.
Aztán: miféle kapcsolata lehetett Juszt László elvtársnak a hirhedt orosz maffiózóval (“keressztapával”), Szeva bácsival? Minderről szól és még annyi minden más izgalmas és érdekes témáról, történésről a magyar televíziózás világából Mező Gábor izgalmas és lebilincselő könyve, “A tévé megszállása”.
füredi46
2024-03-01 at 13:38
Talán nem kellene ilyen gyorsan hátra kerülnie Mező Gábor nagyszerű könyvéről szóló írásnak.
füredi46
2024-03-01 at 12:47
Bocsánat, a “Hamis gulyás” törzsnézője vagyok…
füredi46
2024-03-01 at 11:22
Nagyszerű könyv, már rég kiolvastam. Nehéz volt letenni, néha annyira belefeledkeztem, hogy azon kaptam magamat: Jézusmária, már éjjel 2 óra van…? Hiánypótló könyv. Időnként még újra és újra leveszem a polcról, hogy megnézzek benne valamit. Csak az zavaró kicsit, hogy néha egy-egy személy bemutatásánál “elkalandozik” a szerző és egészen másról kezd el “beszél”, de az is csak azt bizonyítja, hogy rengeteg információt gyűjtött össze a témában és meg kell osztani valahogy az olvasóval. És még valamit: aki olvassa a könyvet, megérti: egy-egy kádárista tévés mogul bemutatását (vagy egy-egy korabeli történetet) olvasva időnként hányinger fogott el. Sötét világ volt, maffiaszerű összefonódásokkal és módszerekkel.
Egyébként pedig Mező úr írásainak nagy híve vagyok már régóta, s míg puiblikált a PS-en elsősorban az ő cikkeit kerestem. (Természetesen így voltam és vagyok Borvendég Zsuzsanna, általam nagyrabecsült történész írásaival, könyveivel is.) Mostanság pedig a “Hamis gulyás” törzsolvasója vagyok. Mező úrnak olvatam természetesen a korábbi két könyvét is: “A média lenyúlásának titkos története”(lenyűgözött és persze jött a hányinger is!), valamint: “Ellopni a lelket, megtörni a testet”. (Pokoli.) Mindkét kötetet kötelező olvasmányként ajánlanám minden magyarnak.
Gratulálok Mező úr mindhárom könyvéhez (kiváltképp a legújabbhoz, a tévés “maffiózókról” szólóhoz) és várom a folytatást, az újabb és újabb nagyszerű köteteket a kutatásairól. Amely munkájához jó egészséget és sok kitartást kívánok!
Cuki
2024-03-01 at 10:41
Szeretem a Századvég könyveit, de a Szökevény kocsma szövegszedésére jobban is odafigyelhettek volna!
G.K. Chesterton több figyelmet érdemel! ☝️
Sok-sok könyv vár még kiadásra, egy pár újra!
G.K. Chesterton: Az örökkévaló ember
Wilhelm Röpke: Harmadik út
Edmunk Burke: Töprengések a francia forradalomról
J Edgar Hoover: A bomlasztás mesterei
Edward Bernay: Propaganda
…
Orientál
2024-03-01 at 00:59
Eleve a politikailag korrupt nyugat balliberálisai zöldjei azért politizáltak hogy hazánkat szétlopó széthazudó ávo-s Horn spicli kádárista ügynök Medgyessy állami milliárdokat lopó Gyurcsány és a libás Bajnai és kádárista élősködő nemzetáruló csődöt nyomort okozó banda végezhesse ki gazdaságilag és pénzügyileg is a hazánkat és népünket. És máig is nem csak a Soros klán pénzeli ezeket az élősködő parazita balliberális zöld hazaáruló helytartóikat különböző magyarországi szinten. – Mert hogyha a balliberális zöld politikusok és kedvenc csicskáik szétlopják és idegeneknek olcsón eladják a nemzeti vagyonunkat na ez előbb-utóbb olyan veszélyes szándékos nemzetet eladósításukkal jár mint ahogy az olaszországi balliberális zöld politika eladósította csődbe az olasz gazdaságot ezt kihasználva maga von der Leyen fenyegette meg az olasz most kormányzó politikusokat hogyha nem az ö parancsuknak megfelelve politizál a jelenlegi kormány akkor ők mint az EU vezetői teljesen államcsődbe és nyomorba fogják taszítani Olaszországot. Sajnos a balliberális zöld Gyurcsányék az olasz eladósítási állapotot akarják hazánkban megvalósítani és ezáltal teljesen Sorosék csicska rabszolgájukká tennének minket. – 4 év múlva kíváncsi leszek hogy a hazaáruló Tuskék miatt pénzügyileg hová jut Lengyelország?
Cuki
2024-02-29 at 22:12
már megvan