Meglepő feltámadással maradt meg a kézilabdareményünk

Váratlan feltámadással elérte női kézicsapatunk, hogy nem dőlt még el a sorsunk. Egy tisztességgel és két csúfosan elbukott meccs után jó játékkal a spanyolok fölé kerekedtünk, így ha legyőzzük a svédeket, és mellénk állnak a külső körülmények, akár még tovább is juthatunk.

A magyar csapatnak is kellemetlen lehetett, amit az olimpia első három meccsén összekézilabdáztak a lányok, mert sokkal harciasabb arcukat mutatva jöttek ki a mai, spanyolok elleni meccsre. Legalább ilyen fontos, hogy a védelmünk is végre pályán volt, szépen kidolgozott támadásokkal villantunk. A csapat veteránja, Tomori Zsuzsanna rengeteget hozzátett a hatékonyságunkhoz, szokása szerint képes volt előre olvasni a spanyol támadásokat, a mi támadásainkban pedig vezéregyéniség volt, a sérülések miatt félárvává vált irányító posztot is kicsit magára vállalta, okos labdaosztogatással.

Már négy góllal is vezettünk az első félidőben, az látszott, hogy rendesen felkészültünk az ellenfélből, jól reagáltuk le a taktikai próbálkozásaikat. Egyik főszereplőnk Márton Gréta volt, aki védekezésben is rendre megzavarta a spanyolokat, támadásban pedig sok figurát játszottunk ki rá, és még lerohanásból is sikerült betalálnia. Egyetlen megmaradt irányítónk, Vámos Petra dinamikusan, fürgén kuszálta össze a spanyol védelmet, és nemcsak eredményesen, de látványosan is csinálta az egy egy elleni akciókat. A félidő legvégére hárommal több gól volt a magyar csapatnál, ami megadta az alapot a folytatásra.

A második félidőt kicsit bizonytalanabbul kezdtük, aminek a fő oka a spanyolok elszántsága lehetett. Meg is tudtak újulni, kijöttek nyitott védekezésre, és kapust cseréltek, ettől rövidzárlat keletkezett nálunk. Az ő taktikai húzásukra sokmozgásos játék lehetett volna a kézenfekvő válasz, viszont már fáradóban voltak a mieink, és takarékoskodni kellett Vámos és Tomori erejével. A csapatunknak viszont volt tartása, és mivel a védelmünk sem volt már átjáróház, a kapusteljesítmény is megjelent. Bíró Blanka kritikus pillanatokban fogott meg labdákat.

Az első sikerélmény a tokiói kézilabdatornán. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Már egy gólra megérkeztek ránk a spanyolok, amikor újra elkaptuk a fonalat egy ilyen Bíró-védés után, és akkora lendületbe jöttünk, hogy héttel elhúztunk. Ezután újabb hullámvölgy következett, ismét egy gólra zárkóztak fel ezen az igencsak pulzáló meccsen, de megint volt válaszunk erre. Az utolsó tíz percre négygólos előnnyel fordultunk, és ahogy fogyott az idő, az ellenfél kapkodni kezdett, egyre forróbb volt nekik a pite, a mieink viszont végig nyugodtak maradtak, hatékonyan múlatták az időt. Közben pedig be is tudtunk találni párszor, így nemhogy nem fogyott el az előnyünk, de meg is őriztük.

Magyarország–Spanyolország 29:25 (14:11)

A továbbjutás még mindig inkább álom, mint realitás, de ha le tudjuk győzni a csoport élén álló svédeket, és a másik két meccsen is nekünk megfelelő eredmény születik, akkor még elképzelhető. De legalább nem teljesen reménytelen a helyzet, mint amilyennek a harmadik forduló után tűnt…