Ahogy várható volt, a választások közeledtével megszaporodtak azon jelentkezők, akik a nem is létező ellenzéki összefogás közös jelöltjeként hősies áldozatvállalásról tanúbizonyságot téve készek volnának indulni és a Jobbiktól a Munkáspártig tartó szeleket a vitorlájukba fogva akár parlamenti képviselők is lenni négy hosszú évig. A Magyar Narancs hasábjain ma Kész Zoltán és Mellár Tamás mutatkozott be a Bitó szalon döntnökeinek.
Ahány ellenzéki párt és ahány független önjelölt akad, annyi forgatókönyv van az ellenzéki összefogásra. Közös nevezőt, persze az Orbán-trófea elejtésén túl, abban találhatjuk meg, hogy mindegyik szereplő önmagát szeretné az összefogás élén látni, és a többi versenytárs visszalépését történelmi szükségszerűségnek tekintik. Kész Zoltán szerint minden választókerületben olyan erős jelöltet kell találni, aki le tudja győzni a Fidesz emberét; Mellár Tamás pedig egyenesen kényszerhelyzetet lát saját népfrontos jelöltségében.
A becsvágy mellett az optimizmus sem hiánycikk
A váltásban gondolkodó pártoknak azt a stratégiát kell végigvinniük, hogy mindenhol egy jelölt álljon az állampárti, fideszes jelölttel szemben. Ha lesznek olyan bölcsek, hogy ebben megállapodnak, akkor a pártérdek találkozik a választói akarattal, és előállhat egy katartikus pillanat, amelyben simán megverjük a Fideszt.”
-fogalmazott meg még sosem hallott gondolatokat Kész Zoltán.
Mellár Tamás a salamoni példával illusztrálta, hogy az egyéni ambíciók és a pártérdekek közt húzódó feszültséget az ő jelölésével lehet feloldani, hiszen ha az ellenzéki pártok lemondanak a jelölésről, akkor az ellenzék fog nyerni, és a demokratikus gyereket se kellett ketté vágni.
A Jobbikhoz való viszony meghatározó, de mégsem
Mellár és Kész közti csodálatos összhangba Vona Gábor és a Jobbik említésekor került némi disszonancia. Mellár nagyvonalúan hajlandó volna tárgyalni a kiscicák és kiskutyák pártjával és elfogadni támogatásukat, addig Kész – a 2015-ös időközi választási győzelmétől magabiztosan – továbbra is olyan szélsőjobboldali formációnak tekinti a Jobbikot, akivel nem hajlandó lepaktálni. Ebben szerepet játszhat persze a józan belátás is, hiszen nem túl valószínű, hogy a gazda (Simicska Lajos) tribünbarátját (Varga-Damn Andrea) hajlandó volna visszaléptetni.
A „jogállami keretek visszaállítása” és a „választási szabályok arányosítása” ügyében viszont mind a ketten hajlandóak lennének mégis összefogni a Jobbikkal, mert a fékek és ellensúlyok mindennél fontosabbak.
Ha sikerülne leváltani a kormányt, az új kormány tagjai – bármilyen széles bázisról érkezzenek is – biztosan meg tudnánk állapodni egy csomó elengedhetetlen közjogi átalakításban.”
-fejtegette Mellár Tamás, elegánsan átugorva azon, hogy a közjogi átalakításokról a parlament szavaz, nem a kormány dönt, valamint az abszolút többség még nem elég a kétharmados jogszabályok módosításához – bármennyire is demokratikus felindultságból cselekednének így.
A felvetést, miszerint a centrális erőteret harapófogóba záró ellenzéki összefogásnak – az erőviszonyokra is tekintettel – a Jobbik lenne a vezető ereje, a két önjelölt eltérően próbálta árnyalni, elkenni. Kész az informális együttműködésben hisz, amikor nem hivatalosan fogadja el a Jobbik támogatását, hanem a választói bölcsesség teszi „esélyes jelöltté”; Mellár pedig – hűen konzervatív önképéhez – ismét a történelmi szükségszerűséget és a Demokratikus Koalíció legfontosabb üzenetét, az Orbán vagy Európát hozta magyarázatként arra, miért kell a Jobbikkal is megfontolni a feltétel nélküli alapjelöltállítást.
Miben reménykednek?
Hogy egyelőre az összefogásnak, legyen az korlátozott, vagy a cicáktól a kutyákig terjedő, nem sok jele látszik, de ez nem kedvetlenítette el egyik önjelölt rezsimváltót sem. Mellár szerint nem a választásokra, hanem a szükségszerűen bekövetkező tárgyalásokra készülnek az ellenzéki pártok, Kész Zoltán szerint meg öt hónap az rengeteg idő. Nem mellesleg a szükség nagy úr, hiszen legalább 27 egyéni jelölt kell, hogy egy párt országos listát állíthasson, ő pedig hajlandó lenne áldozatot vállalni a közös sikerért.
Mellár fontosnak tartja, hogy a miniszterelnök posszibilis legyen, mert az növelné a részvételi arányt, valamint szívesen látna egy árnyékkormány típusú bejelentést is.
Annak idején Orbánék pontosan ezzel nyertek, a 2010 előtti szellemi holdudvaruk – amelynek tagja voltam – azt sugallta, hogy a Fidesz komoly erő.”
-sugallta ezzel Mellár Tamás, hogy aki komoly erőként akar mutatkozni, az legyen szíves Mellár Tamást a soraiban fogadni, akár szellemi erőtérként, akár jelöltként.
A páros interjú végén mintegy üzenetként leszögezték, mindenképpen indulnak, mivel a közvéleménykutatási adatok történelmi szükségszerűségek, és ha az ellenzéki pártok nem egységbontóként akarnak bevonulni a történelem lapjaira, akkor mögöttük sorakoznak fel. „Ez nagy felelősség” Kész Zoltán szerint, de mindannyiunk szerencséje, hogy ők, ketten, képesek lesznek megbirkózni vele.
Forrás: Magyar Narancs, fotó: origo.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS