Izraelben ma választanak. Ez nem csak azért érdekes, mert a válságról válságra bukdácsoló Közel-Kelet egyetlen demokráciájának következő négy évéről döntenek, hanem azért is, mert a magyar és az izraeli belpolitika között meglepően sok a hasonlóság. Az egyik a „korrupció” vádja, mint politikai fegyver alkalmazása.
Míg Magyarországon a kormányzó erők megdöntésére szövetkezőknek az Európai Unió (EU) és bírósága nyújt segédkezet, addig Izraelben a „jogászi céh” – ahogyan a jelenség ismert kritikusa, Caroline Glick publicista nevezi. A miniszterelnök elleni hajtóvadászatot Aviháj Mandelblit fő jogtanácsos vezeti. Szokták főügyésznek is nevezni, de az eltérő izraeli jogrendszer miatt ez a megnevezés nem pontos. Ugyan ő irányítja az ügyészséget, de emellett neki kell képviselnie a kormányt a bíróság előtt, és ő a kormány fő jogi tanácsadója. Ahogyan Magyarországon az EU szervei és bírósága igyekeznek mindenben korlátozni a megválasztott parlament és kormány jogkörét és szuverenitását, úgy korlátozza az izraeli Legfelsőbb Bíróság az izraeli parlament, a Kneszet szuverenitását. Ezt a jelenséget Pokol Béla professzor, alkotmánybíró nyomán nevezhetjük jurisztokráciának: azaz a választott testületek helyét a bíróságok és a mögöttük álló jogászi-egyetemi körök igyekeznek elfoglalni. Eszközeik ehhez a folyamatos kreatív jogértelmezés, a nemzetközi mintákhoz igazodó alkotmánybírósági döntések, a nemzetközi jognak a nemzeti jog fölé helyezése és hatásköreik állandó tágítása.
Izraelben 1990 óta minden hivatalban lévő miniszterelnök ellen folyt nyomozás, négy igazságügyi minisztert pedig elítéltek. A képviselőknek nincs automatikus mentelmi joguk, csak ha a Kneszet etikai bizottsága ezt megadja nekik. Így mindannyian a büntetőeljárás Damoklész-kardjával a fejük felett dolgoznak. A jelenleg Netanjahu ellen folyó pernek az az alapja, hogy a róla szóló pozitív sajtótudósításokat megvesztegetésnek tekintik – noha ilyet nem hogy az izraeli, de semmilyen büntetőjog nem ismer. A pozitív tudósítás nem lehet megvesztegetés tárgya. Mandelblit minden lehetséges módon beavatkozott a politikába: a Netanjahu ellen folyó büntetőeljárást akkor jelentette be, amikor a miniszterelnök éppen a Fehér Házban tárgyalt.
Ezért a mostani választásnak az is a tétje, hogy sikerül-e visszavágni a fő jogtanácsos és a jogászi céh minden határon túlterjeszkedő hatalmát.
A másik hasonlóság a magyar viszonyokkal, hogy Netanjahut démonizálja az ellenzéki kézben lévő média. Semmilyen eredményét nem ismerik el, az ország jólétére és biztonságára veszélyes alaknak állítják be. Izrael a koronavírus-járvány elleni védekezésben óriási sikereket ért el, a beoltottságot illetően világelsők, Netanjahut mégis folyton kritizálják. Amikor jelképes öt-ötezer vakcinával akarta baráti államoknak – köztük hazánknak – megköszönni az Izrael melletti kiállást – ezeket otthon már nem is tudták volna a lejárat előtt beadni –, az ellenzék és Mandelblit tiltakozása miatt el kellett ettől állnia.
Hasonlóan Magyarországhoz, a baloldal ott is összetöpörödött, jelentéktelenné vált. Az izraeliek kevesebb mint tíz százaléka mondja magát baloldalinak. Ennek oka, hogy a baloldal „területet békéért” politikája csúfosan megbukott.
A Gázából 2005-ben történt kivonulás után a terrorista Hamász vette ott át a hatalmat, azóta is folyamatosan rakétatámadásokat intéznek Izrael ellen. Dél-Libanonból is hiába vonultak ki, ott a Hezbollah halmozott fel több mint százezer rakétát, amik egyszer el fognak indulni. A békekezdeményezésekre válaszul elkövetett terrorista merényletek több ezer izraeli életét követelték. Világnézeti szempontból kusza, divatideológiákat hangoztató választási pártok próbálják meg átvenni a baloldal megüresedett helyét.
Szintén hasonlóság Magyarországgal, hogy az ellenzék „jöjjön bárki, bármi, csak ne Netanjahu” jelszóval fogott össze. A miniszterelnök pártja, a Likud a legnépszerűbb, 58-61 közötti parlamenti széket jósolnak neki, legnagyobb riválisának a Jair Lapid vezette Jes Atidnak pedig csak 14-19 helyet, mégis Lapid lehet a miniszterelnök, ha a Likud nem szerzi meg a többséget jelentő 61 mandátumot. Akkor újra következhetnek a megbékítési kísérletek az eddig minden béketervet következetesen elutasító palesztin vezetés felé, és következhet a kudarcos populista gazdasági politika, ami megakaszthatja az eddigi következetes fejlődést. Lapidnak azért van esélye nyerni, mert három pártot „csalódott jobboldaliak” vezetnek: az Izrael Beitenut (Netanjahu korábbi vezérkari főnöke, védelmi és külügyminisztere, Avigdor Liberman vezeti), a Jaminát (a korábbi védelmi és külügyminiszter, Naftali Bennett vezeti), és a Tikva Hadasát (Gideon Száár pártja, aki a Likud korábbi oktatási minisztere, és a Likud vezetéséért vívott harcban alulmaradt), amelyek együtt 30–35 helyet szerezhetnek. Bennett csatlakozhat Netanjahuhoz, de most ellene kampányol. 2019-ben egyszer már kierőszakolt egy újabb választást azzal, hogy minden előzetes várakozás ellenére nem volt hajlandó belépni a kormányba. Száár a Trump megbuktatásán ügyködő republikánus „NeverTrump” mozgalom szakértőjét vette igénybe a kampányhoz, bár később homoszexuális zaklatási ügye miatt kénytelen volt megválni tőle.
Száár és Bennett lehetséges miniszterelnöknek állítják be magukat, noha semmi esélyük. Lapid viszont Joe Biden kampányát másolja: nem szólal meg, igyekszik minél kevesebbszer mutatkozni és nyilatkozni. Még csak arról sem beszél, hogy esélyes a miniszterelnökségre. Ő lenne az izraeli Karácsony Gergely?
Fotó: MTI/AP/Oded Balilty
Facebook
Twitter
YouTube
RSS