"Egy jó várospolitikus 30-50 évre előre gondolkodik és terveket készít" - Bemutatkozik a Budapest Műhely
Szabad-e a klasszikus stílusú új épületeket emelni Budapesten, hogyan lehet helyrehozni a közlekedési infrastruktúra több évtizedes elmaradottságát, alárendelhetjük-e a városi utakat a néhány százaléknyi kerékpáros érdekeinek? - ilyen kérdésekről beszélgettünk Kőrösi Koppány fejlesztéspolitikai szakértővel, az új Budapest Műhely tudásközpont megalapítójával, amelynek terve, hogy nemzeti alapállásból bocsásson vitára a főváros jövőjéről szóló súlyos kérdéseket, s egyben megoldásokat is keressenek azokra.
Huth Gergely azt követően, hogy megemlékeztek a tragikusan fiatalon elhunyt Wachsler Tamásról, a műegyetemi Fidesz-szervezet alapítójáról, a nemzet főterének újjáépítését célzó Steindl Imre Program vezetőjéről, így vezette fel a beszélgetést: "a rendszerváltoztatás utáni első két évtized avval telt el, hogy a Népszabadság Budapest rovata mondta meg, mi a jó a városnak. Aztán hiába dolgozott Tarlós István remekül a káosz felszámolásán, a médiában mindig Vitézy Dávid adhatta elő, hogy mit kell csinálni. A Budapest Műhellyel talán eljutottunk a nemzeti-polgári oldal emancipációjának arra a fokára, hogy végre saját véleményünk is lehet a fővárosunk jövőjéről?"
Elsődleges feladatunk, hogy a politikától kartávolságra olyan megfogható témákat vitassunk meg, amelyek befolyásolják a budapestiek életét. Azt, hogy hogyan használjuk a várost és mit szeretnénk tenni vele, amint lehetőség nyílik rá
vázolta fel a Budapest Műhely küldetését Kőrösi Koppány. Elmondta, hogy szerinte egy jó várospolitikus akkor lehet sikeres, ha a fiókja mindig tele van tervekkel. Tanácsadóként a polgármestereknek is mindig figyelmébe ajánlja, hogy
soha nem tudhatják, mikor nyílik meg egy pályázat, mikor lesz olyan lehetősége, hogy hirtelen forrás érkezik a településére és a forrás azt szereti, hogy ha van elképzelés arra, hogy mire költsék. Egy jó városvezető nem a saját ciklusában gondolkozik, hanem 20-30-50 éves távlatokban szemléli azt a területet, amelynek a vezetéséért felelős. Ehhez méltó célokat tűz ki maga elé. Így volt ez Budapest legsikeresebb korszakában, a XIX. század végén is, amikor jó előre kigondolt logikus tervek szerint építkeztek és így kaptuk meg ezt a páratlan, történelmi belvárost.
Budapest közlekedési helyzetéről beszélgetve Kőrösi Koppány kifejtette, hogy ő maga is maximálisan híve a közösségi közlekedés, a villamoshálózat fejlesztésének, de azt például igenis át kell gondolni, hogy a remélt cél szerint is legfeljebb öt százaléknyi kerékpáros érdekében szabad-e feláldozni a közlekedési hálózatot a többi szereplő rovására, vagy elegendő, ha a főútvonalainkon kijelölt biciklis sztrádák helyett inkább azon dolgoznának, hogy aki kerékpározik, azt biztonságosan megtehesse azt? Hozzátette:
Gondoljunk bele, hogy 1970 és 80 között minden nyugat-európai családban általános volt családonként egy autó, 80 és 90 között pedig kettő. A városokban megépítették az ezt kiszolgáló infrastruktúrát, közlekedési csomópontokat, feltáró utakat, mélygarázsokat. parkolóházakat, körgyűrűket, az új szemlélet szerint ebből vesznek most vissza területeket sétálóutcák, terek érdekében. Ám Budapesten még mindig nagyon hiányos és elmaradt az infrastruktúra, azt itt még bőven fejleszteni kell, miközben párhuzamosan már egy jobb életminőségű, városban gondolkodunk.
Nézze meg, hallgassa meg a teljes beszélgetést, amely elérhetőPODCAST-formátumban is, IDE KATTINTVA!
