Mi lesz veled, Sajó? – Ki más lenne a felelős a tragikus folyószennyezésért, mint egy bányavállalat…

Csak egy igen vékony vonal választja el a tragédiát és a katasztrófát, de a Sajó vizébe már február 23-a óta ömlő mintegy két és fél tonna kénesen bűzölgő zagy így is megtette pusztító hatását, még ha a folyó magyarországi szakaszáig már jelentősen felhígulva érkezik is a szennyeződés. A történet külön pikantériája, hogy a szennyeződésről hetek óta tudó szlovák hatóságok hivatalosan még mindig nem értesítették a szennyeződésről a magyar vízügy szakembereit. A tiszai ciánszennyezés után nem is meglepő, hogy ismét egy bánya (állami) fenntartóinak hanyagsága miatt következett be egy újabb, súlyos pusztításokkal járó folyószennyezés. Ezúttal olyan környezeti katasztrófa ugyan nem történt, amely teljesen kipusztította volna a folyó élővilágát annak teljes szakaszán, de tragédia igen…

A tiszai ciánszennyzés emlékei nyomán magától értetődő riadalmat okozott egy március 13-ai hír, amely szerint súlyos szennyezés érte a Sajó folyót annak szlovákiai szakaszán, mivel naponta mintegy két és fél tonna kénesen bűzölgő, forró, sárgás zagy mosódik a vízbe.

A Sajó Magyarország kilencedik legbővizűbb folyója, amely a felvidéki Gömör–Szepesi-érchegységben ered és Sajópüspökinél lépi át a magyar határt. Magyarországi szakaszának hossza 124 kilométer.

Fotó: Orosz Örs/Facebook

Orosz Örs, aki a szennyezésről több fényképet és videót is megosztott, portálunknak nyilatkozva arról beszélt, hogy tapasztalatai szerint a szennyezés beömlése feletti szakaszon a felfordított kövek alatt kis rákok élik zavartalanul mindennapjaikat, a szennyezett részeken a kövek felületét viszont már teljesen beborítja a szennyező anyag, életnek pedig nyoma sincs: a kistestű élőlények eltűntek, a halak elpusztultak. Félő volt tehát, hogy ez a sárgás színű zagy végigvonul a folyó teljes hosszán, és a tiszai ciánszennyezéshez hasonló pusztítást okoz.

Mint ismert, több mint húsz évvel ezelőtt, 2000. január 30-án 22 órakor a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. Becslések szerint 1240 tonna hal pusztult el a Tiszán, és hosszú évekig tartott, amíg az élet visszatért a folyóba.

A tragikus történetben ugyanakkor fontos körülmény volt, hogy információk szerint feltehetően már február 23-a, 24-e óta szennyezheti a folyó vizét az egykori Siderit üzem telephelyéről, az alsósajói vasércbányától beömlő zagy. Sőt, időközben az is világossá vált, hogy a szlovák hatóság már végzett is a helyszínen mintavételt február 24-én, amelyből kiderült, hogy a konkrét szennyvízben mért arzén 187-szer magasabb értéket mutatott a Szlovákiában megengedett mennyiségnél, a folyóba keveredve, felhígulva pedig 21-szer magasabb értéket produkál, mint a szennyezés előtti állapot.

Fotó: Orosz Örs/Facebook

A magyar szakaszon már határérték alattira hígul a szennyeződés

Mint arról portálunk is beszámolt, a magyar vízügyes szakemberek folyamatosan monitorozták a Sajó magyarországi szakaszát, Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság sajtófelelőse pedig kiemelte, hogy a készenlét mellett egyelőre várják a szlovák fél tájékoztatását is. Mint ugyanakkor hozzátette, a magyar szakemberek abban reménykednek, hogy a Sajóba útközben beömlő patakok vize felhigíthatja annyira a szennyeződést, hogy az ne, vagy csak minimális károkat okozzon, mire a magyar határhoz ér. Ezt a reményt erősítette az a tény is, hogy a szennyezés már február végétől datálható volt, azaz a tragédiának már be kellett volna következnie. Megjegyzendő: kérdéses, hogy a szlovák hatóságok értesítették volna magyar kollégáikat a katasztrófáról, ha a szennyezésről még március közepén sem tájékoztatták a magyar szakembereket.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság végül március 16-án kelt közleményében szolgált adatokkal a szennyeződés mértékéről a magyar szakaszon, amelyekből kiderült: határérték alatt maradt a toxikus fémek koncentrációja a folyó vizében. Mint arra felhívták a figyelmet, nem lúgos vörösiszap, hanem vas-oxid tartalmú anyag került a Sajóba Szlovákiában, bár hozzátették: a szlovák hatóságok részéről még mindig nem érkezett hivatalos tájékoztatás. Kiemelték: magyarországi területen a folyó vize az érzékszervi tapasztalatok alapján a normál állapotot mutatja, víztér-elszíneződés, szaghatás, a partvonal mentén kiülepedés, halpusztulás nem figyelhető meg. A merített minta tiszta, átlátszó. Ez annak köszönhető, hogy a Magyarországra érkező vízhozam a szennyezéstől 65 kilométerre található, így a szennyeződés már 400–600-szoros hígításban érkezik hazánkig.

Nehezen híguló szennyeződés. Fotó: Orosz Örs/Facebook

Az elhagyott bánya felelőtlen kezelése miatt történhetett a tragédia

Az esetről részletes információkat közölt a Felvidek.ma felvidéki magyar portál, amely felidézte: a rozsnyói lakosok már három hete észlelték, hogy a Sajó vize narancssárgára színeződött és feljelentést is tettek az illetékes hatóságnál, valamint a szennyezés forrásaként azonosították az alsósajói volt bányavállalatot. A portálnak Varga Tibor, a szennyezést észlelő és azt bejelentő helyi horgászszövetség tagja nyilatkozott, aki felidézte: a Siderit bányaüzem és ércfeldolgozó 1975-től működött Alsósajóban, egészen 2008-ig, amikor csődbe ment. Hozzátette: a bányáért jelenleg felelős besztercebányai, állami tulajdonú bányásztársaság szerint a vállalat nem teljesítette a bányaüzemek felszámolására vonatkozó kötelezettségét a bányászat befejezése után, ezért 2012-ben védelmi intézkedéseket kellett végrehajtani, amelynek részeként megpróbálták megoldani a vízkivezetést a 13 szint mélységben húzódó bánya második szintjén.

Varga Tibor úgy vélekedett, azért volt fontos, hogy a második szinttől ne menjen feljebb a víz, mert az már veszélyeztette volna az országutakat, a bánya alsóbb része viszont fokozatosan megtelt vízzel, hiszen a használaton kívüli tárnák szivattyúrendszerét lekapcsolták. A bányásztársaság 2017-ben alakította ki azt az alagutat, amelyből a víz közvetlenül folyik ki a Sajó-partra. Varga Tibor kitért arra: “a savas bányavízzel érintkező vas a folyó lúgos vizével érintkezve lecsapódik, ez színezi be a folyó vizét és így válik láthatóvá tulajdonképpen a rozsda, amely a folyó egész medrét befedi”. A rozsda leülepedve befedi a folyó medrét, ezzel kipusztítva a kistestű élőlényeket, de a halak kopoltyújába jutva fulladást is okoz.

A legutolsó információk szerint a Sajó szlovákiai szakaszán történt szennyeződést vizsgáló szlovák környezetvédelmi felügyelet (SIZP) elrendelte, hogy a szlovák állami ércbányavállalatnak egy héten belül megoldást kell találnia a folyóba szivárgó szennyeződés kiszűrésére.

Vezetőkép: Orosz Örs/Facebook